Tanév kezdődik. Borítók, könyvek, uzsonnás zacskók, kulacsok és tornazsákok, készülnek arra, hogy kis birtokosaik újra hordják őket.
És csak remélem, hogy a gyerekek pedig nem csak a társakat újra látni vágynak, de a kihívás is hiányzott már nekik. De sok szülőben indul gyomorgörcs. Talán egy pár betűs kód miatt, amiről már azért tudatosították benne, hogy nagy kegy, hogy így is befogadják a gyermeket, mert miatta kiszorulnak mások („a normális eszes gyerekek”) a létszámból, hiszen kettőnek számít. Vagy csak van az a tanár… aki miatt már tavaly is fontolgatták, hogy elviszik az iskolából. Vagy annyival könnyebb volt a nyár, mert nem volt, aki szekálja, egész fellélegzés volt, most meg még kánikula van, de már írószer láttán is fájlalja a hasát vagy a fejét meg egyáltalán az életet. És persze van, aki arra gondol idén is kinőtte a tesi cuccot, nincs pénz újra, osztálypénz meg uzsonna mellett.
De jó lenne azt gondolni, hogy új év, új remények és kipihent, tettre kész fiatalok érkeznek a padokba. Mégis sok a szorongás, a kimondatlan vagy kimondott gond, félelem és aggodalom.
Ideje az imádságnak:
– a tanárokért, hogy erejükön felül való terhet, az életre nevelés szolgálatát Krisztus követőként és alázattal tudják vinni. Segítséget kérve ahol kell, de távol maradva a hatalmaskodás kísértésétől. Tudva, hogy a tanítók felelőssége nagy, de érdeme is fel van írva a mennyben.
– a szülőkért, hogy jó ízzel tudjanak együttműködni gyerekkel és tanárral valami közös célért, kedvet csinálva annak is, ami egyébként nyögvenyelős kötelező lenne, bölcsen önállóságra segítve a gyermeket. Könyörögve a Szentlélekért, hogy ha tanár-diák között konfliktus alakul, azt atyafiságosan, szívvel és ésszel, de leginkább Isten jelenlétében kezeljék.
– a gyerekekért, akiket annyi hatás ér. Sok jó és sok rossz, és csak reméljük, hogy az előbbit őrzik meg és forgatják magukban, az utóbbit pedig gyorsan elfelejtik. Isten kegyelméből kérünk nekik jó közösséget, ami nem leépít, hanem felemel és oltalmaz.
– a tanévért, hogy az elmúlt gyötrődő online, meg maszkos évek helyett lehessen gondos, eltervezett a munka, fennakadások nélkül.
– végül pedig Istenért magáért, hogy a keze legyen minden szereplőn a takarítóktól a karbantartón át az igazgatókig, és az ő kegyelmével és áldásával teljenek meg a súlyos táskák ne csak papírral. Jelenléte töltse meg értékes tartalommal az órákat, csoportokat, fejlesztéseket. Bátorítsa a bátortalanokat és tegye mértékletessé azokat, akiket nem kell bátorítani és adjon türelmet mindenkinek egymáshoz, könnyű és nehéz eseteknek egyaránt. Segítse azt, hogy a tanulás ne teher, hanem örömteli gazdagodás legyen!
