Megruházták a Tápszentmiklósi lelkészt
Steinbach József főtiszteletű püspök úr is felemelte a szavát ez ügyben
A nem mindennapi eseményhez még egy nullkilóméteres lelkésznő is asszisztált
Szombaton Tápszentmiklóson jártunk, és mindenféleképpen szerettem volna írni a lelkészbeiktatási ünnepségről. Elgondolkoztam azon, ha ez a tudósítás nem erre az oldalra, hanem valami bulvárhírektől hemzsegő portálra készült volna, akkor hogyan írták volna meg. Bizonyára az első három mondatom elég figyelemfelkeltő lenne. Elsősorban féligazságokat kellene hangsúlyozni, és úgy sugallni „valóságot”, ahogy azt valamilyen jól fizető érdekcsoport láttatni, elhitetni akarná. De ha az igazságból elhagyjuk azt a mindent meghatározó „i” betűt, akkor láthatjuk, hogy mi marad meg csupán belőle.
A bulvársajtóban szinte már elvárás, hogy nagyot, hangzatosat kell állítani, hogy az olvasó felkapja a fejét. Főleg a negatív, botrányszagú hírnek van valós nézettsége és érdeklődésre számot tartó hírértéke. A postás esetét mindenki ismeri: Az nem hír, ha a postást megharapja a kutya, de fordítva már szenzáció. Tehát mondani kell egy nagyot, és nem is igazán baj, ha az nem igaz. A lényeg az, hogy az olvasó figyelmét felkeltette, és már oda is kattintott. Fontos, hogy a cikk szenzációként tálalja a legbanálisabb eseményt is. Az is emeli a nézettséget/olvasottságot, ha minél nagyobb köztiszteletben álló embereket hoznak hírbe. Ha egy lelkészbeiktatásról a fenti szalagcímeket olvashatnánk, minden jobb érzésű ember elborzadna és joggal tenné fel a kérdést: „Mi van? Mi történt?”
Most nézzük meg, hogy mi van a szenzációhajhász sorok mögött valójában! Szombaton Tápszentmiklóson ünnepélyesen beiktatták a gyülekezet új lelkipásztorát tisztségébe, melyen részt vettek az egyházkerület és az egyházmegye prominens személyiségei is. Vizsgáljuk meg egyesével, hogy mennyi is a hangzatos szalagcímek valóságtartalma!
1) ”Megruházták a Tápszentmiklósi lelkészt”
Ebből az állításból csak a „meg” igekötő szó nem stimmel, ugyanis semmilyen bántalmazás és atrocitás nem történt a gyülekezetben. A „meg” igekötő helyett helyesen a „fel” igekötőt kellett volna használni, mivelhogy a gyülekezet megajándékozta új nagytiszteletű urát egy rend Bocskai öltözettel.
2)” Steinbach József főtiszteletű püspök úr is felemelte a szavát ez ügyben”
Ez az állítás már majdnem igaz is lehetne, csak nem így és nem ebben a kontextusban. Steinbach püspök úr ugyanis az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett, és az Úr gazdag áldását kérte a gyülekezetre és a szolgálatba beiktatott pásztorára. Valóban ott volt tehát, valóban beszélt, csak az ő fókuszában nem a ruha volt, főleg nem a megruházás, hanem az, hogy mit üzen Isten az együtt munkálkodó pásztornak és nyájának.
3)”A nem mindennapi eseményhez még egy nullkilóméteres lelkésznő is asszisztált”
Ez az állítás is sántít, ahogy a többi és – jelen esetben – maga a lelkésznő is. A moderátor szerepét ellátó lelkészi főjegyző ugyanis nem egy nyeretlen kétéves volt, hanem egy 30 éve szolgáló lelkipásztor. De akkor, hogy jön ide a nullkilóméteres állítás? Csupán annyi köze van a megfogalmazásnak a valósághoz, hogy a lelkész nemrég esett át egy csípőprotézis műtéten, és ez volt utána az első alkalom, hogy nyilvános eseményen szolgálatot vállalt.
Sajnos az emberiség az idő múlásával nem sokat változott, vagy inkább azt is lehet mondani, hogy egyáltalán nem változott semmit. Hiszen manapság is sokak igényszintje kimerül a kenyérben és cirkuszban. Nemcsak régen az arénákban, az emberek ma is szeretik látni a szenvedést és a kínt, lehetőleg élő egyenes adásban. A dolgok mélysége és szépsége a felületes érdeklődésű sokaság figyelmét már egy pillanatra sem köti le, mert az unalmas szerintük.
Nem értem, hogy miért annyira izgalmas egyeseknek a dolgok visszáját nézni, mikor a valóságnál nincs szebb és színesebb. Ha a hírek befogadását csupán az egyén önös érdekéből nézzük, akkor is értelmezhetetlen, hogy egyeseknek miért jó érzés ilyen botrányszagú, hamis állításokat olvasni, hiszen ettől ők nem lesznek sem okosabbak, sem pedig szebbek. Talán a káröröm munkálkodik bennük, hogy annak a bizonyos szomszédnak a tehene is pusztuljon, ha már az övék odalett???
Van egy régi mondás a táplálkozással kapcsolatban: Az vagy, amit megeszel. Ez arra utal, hogy milyen fontos, hogy csak tiszta és jó ételt vegyünk magunkhoz. Mennyire igaz ez a mondás a lelki táplálkozásra is! A lelkünket is csak tiszta és jó dolgokkal tudjuk építeni. De ahogy egyre nehezebb megvalósítani fizikailag is a megfelelő táplálkozást, mert elönt bennünket a silány minőségű, élelmiszernek csúfolt szemét, ugyanez igaz a lelkiekre is. Pedig test és lélek együtt adják ki a kerek egészet, amit EGÉSZSÉGnek hívunk.
