Szűcsné Novák Mária tűzzománc művésszel székesfehérvári otthonában beszélgettünk. Lakása egyben galéria is, művei körös-körül veszik a jó szívvel fogadott vendéget. A hely különleges atmoszféráját a hittel átitatott lelkület adja. Jó volt ott lenni, és jó volt hallgatni Mária bizonyságtételét, amit most örömmel osztok meg a tisztelt olvasóval.
Amikor művészéned kezdetét próbálod meghatározni, akkor ennek mik a legelemibb részei?
Van egy csodálatos édesapám és édesanyám, akik nagyon korán felismerték Istentől kapott tehetségemet. Édesapám nagyon sokat mesélt fejből, mert eleven fantáziája van még most is, és gyönyörűen rajzol. Gyerekkoromban én is nagyon szerettem a szoba csendjében és nyugalmában leülni és festeni vagy színezni. Régi, vastaglapú színező füzetben alkottam, aminek az illatát is nagyon szerettem, ma már ritkán lehet ilyet kapni. Ajándékba nagyon sokszor színesceruzát, kifestőt, vonalzókészletet kaptam. Ezek nekem igazi kincsek voltak, némelyik a mai napig megvan, és ezekkel az eszközökkel egészen kiskorban társasjátékot készítettem.
Édesanyám erdélyi származású, ott is élt sokáig a Kovászna megyei Alsócsernátonban, és körülvettek azok a tárgyak, amiket ő onnan hozott vagy kapott. Nem másoltam a szőttesek, hímzések, kerámiák motívumait, mégis belém ivódtak ezek, és hatással voltak a motívumrendszeremre. Ebben biztos vagyok.
Édesapám Mátravidékre valósi, szilaspogonyi, és a szüleim mai napig Mátraalján élnek egy pici, gyönyörű faluban, amit körbevesznek a fenyőerdők, és olyan, mint egy mesefalu. Én Salgótarjánban születtem, és Bükkszéken volt egy kis nyaralónk, ahol nagyon sok időt töltöttem gyerekkoromban. Az a táj biztosan meghatározta a természet-szeretetemet. Megszerettem a munkát, és becsületességre, pontosságra, tisztességre, szorgalomra tanítottak a szülői házban. Tényleg mindent megadtak ahhoz, hogy a tehetségem kibontakozzon. Emlékszem arra, hogy középiskolás koromban elmentünk Felvidékre – mert ott nagyon sok mindent lehetett kapni, ami a művészettel kapcsolatos, például pasztellkrétát, olajfestéket -, ott bementünk egy boltba, és bármit megvehettem, amit csak szerettem volna.
A kisgyermekkori színezés szeretete a későbbiekben hogyan bontakozott ki és érett művészetté?
Rajzszakkörre jártam általános iskolában és középiskolában. Ott is felfigyeltek a tanárok, hogy tehetséges vagyok. Sok pályázaton vettem részt, díjakat kaptam. A Bolyai János Gimnáziumban a Munkácsy-díjas Czinke Ferenc volt a tanárom, hozzá jártam rajzszakkörre, és ő azt javasolta, hogy menjek a Képzőművészeti Főiskolára. Valahogy mégis Egerben kötöttem ki matematika-rajz szakon.
Csodálatos négy évet töltöttem el ott, szárnyakat kaptam, ezért a tanulás is nagyon könnyen ment. Két tanár volt rám nagy hatással: Kishonti Jenő festőművész és Dévényi János festőművész. Tőlük nagyon sokat tanultam, és személyiségükben is csodálatosak voltak. Egerben olyan alapokat kaptam, amik a tűzzománcozáshoz nagyon kellettek, főleg az olajfestés vonatkozásában. Komoly munka folyt a rajztanárképzésben, gyakran jöttek hozzánk modellek.
Az utolsó évben műhelymunka keretében bármilyen technikát lehetett választani. Volt egy barátnőm, aki nagyon szerette a tűzzománcot, és bármilyen tűzzománc kiállítás volt a városban, ő oda elrángatott, pedig én nem rajongtam érte. Ő találta ki, hogy válasszuk a tűzzománc technikát. Mentünk is a pincébe, ahol azt sem tudtuk, hogy nappal van vagy éjszaka, mert annyira belemerültünk a munkába. Még mindig emlékszem, milyen hatással volt rám: az volt bennem, hogy ez nekem való. Ott kezdődött el ez a szerelem, a tűzzománc-szeretet.
Amikor először égettem, olyan csoda került ki a kemencéből, hogy meglepődtem, mivel sokkal szebb lett, mint amit én elgondoltam vagy szerettem volna. Akkor még nem tudtam így kiszámítani, hogy melyik szín milyenné válik a kiégetést követően. A zománc ugyanis különleges anyag, más színek jönnek ki a kemencéből, mint ami a zománctégelyben van.
A tűzzománc készítése során előfordul kudarc is, például keletkezik selejt?
Volt olyan, hogy nagyon vastagon tettem rá valami egészen különleges zománcot, és amikor kivettem a kemencéből, akkor először elszomorodtam, hogy milyen lett, de később észrevettem, hogy olyan lett, mint a csipke. Akkor már gyönyörködtem benne. Pedig nem az lett, amit vártam. Ma már a legtöbbször olyan lesz, amilyent várok. Színmintákat égetek előtte, ezért nagy meglepetések már nem érnek.
Idehaza égetsz, vagy el kell vinned az alkotásaidat?
Még az édesanyámtól kaptam huszonöt éve egy kemencét, ami itthon van. Ebbe csak A4-es méretű képek férnek bele. De vannak nagyobb méretű képek, amiket te is láttál itt, ezeket Bonyhádra, a zománcárugyárba viszem a férjemmel kiégetni. Ott egy nagyjából két négyzetméteres kemencerácsra tudok rápakolni, és azt tolják be a 820 celsius körüli forró kemencébe, ahol percek alatt kiég. Nagyon szeretek oda járni, mert örömmel fogadnak, és amikor az égetőmester kiveszi a kemencéből a képeket, akkor odagyűlnek a dolgozók megcsodálni.
Biztos csodás élmény számukra a lábosok és fazekak monoton zománcozása közben látni a te meseszép képeidet.
Csodaként élem meg én is mindig ezeket az utakat. Csoda, hogy épségben el tudjuk vinni Fehérvárról Bonyhádra a képeket, csoda, hogy gyönyörűen kiégnek, és nem égetik túl. Isten kegyelmét látom benne.
Honnét meríted képeid témáit?
Gyerekkoromban nagyon szerettem a meséket, és az első képeim kitalált meseutcák, mesevárosok, királylányok voltak. Mikor idejöttünk Székesfehérvárra, akkor nekem nagyon megtetszett a történelmi belváros, nagyon szép régi épületek vannak. Nagyon szeretek felfelé nézni, amikor megyek valahova, és gyönyörködöm a csodálatos épületrészletekben, ablakokban, díszekben, stukkókban, tető alatti párkányzatban. Van is egy sorozatom, ami a belvároshoz kapcsolódik. Illetve itt van a Bory-vár, ami régebben és újabban is ad témát a képeimhez. De a legfőbb témámat a Szentírásból merítem. A Szentírás a legcsodálatosabb könyv, és a legizgalmasabb történetek vannak benne. Engem nagyon inspirálnak a történetek, a szereplők, az igék, a zsoltárok.
Olyannyira inspirált, hogy egy hatalmas sorozatot készítettél.
Nagyon-nagy téma volt a bibliai nőalakok elkészítése. 2010-ben kezdtem el, három és fél éves munka volt. Tulajdonképpen a szívemben kezdődött el, ott születtek meg a képek. Fél évig csak imádkoztam, és szívemben forgattam a terveket. Sokat tanulmányoztam az életüket, és gondolkoztam rajta, hogy kit hogyan ábrázolhatnék. Az is küzdelem volt az elején, hogy elkészítsem-e, de megérlelődött bennem, és végül hetven bibliai nőalak készült. Hiszem, hogy az Úr Istentől kaptam feladatként.
Említetted, hogy tanulmányoztad a bibliai nők életét. Ez csak a Szentírásra koncentrált, vagy a kortörténetre és egyéb tudományágra is kiterjedt?
Sok könyvet olvastam, de például a nevek jelentésében Karasszon István professzor segített nekem, akinél a férjem tanult a komáromi teológián. Ővele leveleztem, mert kicsit belekeveredtem a jelentésekbe, mert a nálam lévő könyvekben egy-egy női alak nevének jelentésénél több is fel volt sorolva. Segítséget kértem tőle, és az ő javaslatára támaszkodtam. De elsősorban a Szentírást vettem alapul, amikor ábrázoltam a női alakokat. Segített engem az, hogy beleláttam a saját életemet a történetükbe. A szívünk, a próbatételeink nem változtak az ő koruk óta, tehát ugyanúgy szenvedünk a mások és magunk által elkövetett vétkektől, mulasztásoktól. Ugyanúgy érhetnek veszteségek, fájdalmak. De ugyanúgy örülhetünk és érhetnek minket sikerek is. A nőalakok tanulmányozása során is arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy a boldogság igazi forrása az Úr.
Az is segített, hogy megértettem, nem az a cél, hogy úgy ábrázoljam őket, ahogyan a külsejük kinézett, hanem az a fontos, hogy az életükből mit tanulhatunk, azaz Isten rajtuk keresztül mit akar mondani nekünk. A képeim abban segítenek, hogy meglássuk önmagunk szívét ezekben a történetekben. Ábrázolásukhoz nagyon sok motívumot, virágot használok a képeimen. Semmi nem úgy néz ki, mint a valóságban, de a motívumokkal próbáltam elbeszélni a történetet. Virágokkal utaltam arra, hogy hány gyermekük született. Legtöbbször a ruhán vagy a háttérben, a környezetben szerepelnek e virágok. (lapozni kezdi „Hetven bibliai nőalak tűzzománc képe és története” című könyvét)
Például Noé feleségének a ruháján a három virág Sém, Hám, Jáfet, a három gyermek. Sára ruháján két virágot ábrázoltam, a nagyobbik Izsák, a kisebbik Izmáel, aki azért van a ruháján, mert az akkori törvény és jog szerint az ő gyermekének tekintették, még ha Hágár szülte is Ábrahámnak. A háttérben lévő sok virág pedig a gazdagságát és nevének jelentését is kifejezi. A színekkel pedig azt az örömöt, vidámságot fejeztem ki, amit az Úr ígéretének beteljesedése okozott. Nagyon szeretem Aszenatot, József feleségét. Gyermekeit kifejező virágok azért nem egyiptomi lótuszok, hanem ugyanolyan virágok, mint a többi héber asszony ruháján, mert héber neveket adtak a gyermekeiknek: Efraim és Manassé. És azért nem az egyiptomi ruhájára rajzoltam őket, mert Jákób halála előtt saját fiaiként fogadta őket el, és nagyon fontos, hogy ők héberek, nem lettek egyiptomiakká. Cippóra, Mózes felesége nagyon fontos alak, mert Mózes mellette lehetett azzá, akinek Isten elgondolta őt. Ismerjük az ő történetét, hogy amikor Egyiptomba mentek, akkor figyelmeztette a férjét, hogy körül kell metélni a gyermeket, és ő maga csinálta ezt meg. A ruháján két virág látható: Gersom és Eliézer. A háttér a pusztaságot jelöli, ahol éltek, és a nevének jelentéseként szerepel ott a madárka. Debóra ruhájának szegélyén a méhecskék szintén nevének jelentését fejezik ki. A könyvbe dőlt betűvel írtam le az utalásokat, hogy mit és miért rajzoltam.
A művészeted csak az ideális női szereplőket jeleníti meg?
Nem, mert nemcsak azokat a nőket ábrázoltam, akik pozitív üzenetet hordoznak életükkel, és áldássá váltak a környezetük számára, hanem azokat is, akiktől azt tanulhatjuk meg, hogy mire kell figyelnünk, és mivé válhat egy asszony, aki nem figyel az Úrra, hanem hátat fordít neki. Például Delila ruháján a kígyózó motívumok azt fejezik ki, hogy micsoda átok volt ő Sámson számára. Az ármányság, gonoszság, ravaszkodás fejeződik ki a képen. Aztán Peninnát is elkészítettem, aki sokat csúfolta és bántotta Annát, akinek nem született gyermeke. Peninna nagy szoknyája a bőséges gyermekáldásra utal, amire büszke volt, ezt a testtartása fejezi ki. Itt van az asszonyok sorában Betsabé is, akinek Dávidtól született első gyermeke a hetedik napon meghalt. Ezt fejezi ki a lehajlott fejű, hatszirmú virág. Aztán vigaszul született Salamon, akinek gazdagságát a gránátalma fejezi ki.
Meglátásod szerint kinek az ábrázolása a legmeghökkentőbb?
Az özvegyasszonyé, – aki az utolsó két fillérét dobta be a templomi perselybe -, mert az ő ruháján semmilyen motívum nincs. Dísztelensége az egyszerűségét, szegénységét fejezi ki. A kincse igazából nem szemmel látható volt, hanem a szívében ragyogott: bizalom és szeretet az élő Isten iránt. Hozzá ezt az igét kapcsoltam, hogy „az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” 1Sám 16,7.
A növények ábrázolása különleges funkció miatt nyert teret a munkád során, sőt az idei falinaptárodba is bekerültek ezek a képek.
A könyvemben tíz bibliai fa és bokor önálló ábrázolása jelent meg, amit később tizenkettőre bővítettem. Ezeket azért készítettem el, hogy tagolja a nőalakok sorát. Ezek nagyobb méretű képek, ezért ki is emelkednek, viszont igékkel együtt csodálatosan beleilleszkednek a könyv mondanivalójába. Ezeket a méretük miatt Bonyhádon égettem ki. Az egész könyvben, a nőalakok történetével együtt több mint kettőszáz igét használtam fel az 1990-es kiadású Károli-Bibliából, ami számomra azért különleges, mert a férjemtől kaptam ajándékba, a megismerkedésünket követő karácsonykor egy művészeti albummal együtt. Most már tudom, hogy az ott egy előrevetítés volt, megmutatkozott a feladatom, küldetésem.
Lágy színekkel, finom formákkal és jellegzetes motívumokkal dolgozol. Érezhető belőlük lelked összhangja.
Ez így van. Alkotásaim lélektől lélekig szólnak. Soha nem felejtem el, amikor 2013-ban az első bibliai nőalakos kiállításom volt Székesfehérváron, a Szent István Művelődési Házban, a város leggyönyörűbb kiállító termében, és éppen választottam ki a képeket, hogy mit hova rakunk, amikor bejött az egyik barátnőm, körbefutott, hogy melyik hasonlít hozzá a legjobban. Úgy örültem neki, mert meglátta a lényeget: ezek tükrök, amiben magunkat megláthatjuk úgy, mint Isten kegyelmében és szeretetében hordozott személyt. Valaki azt mondta, hogy még Jezábelt is szeretettel tudtam ábrázolni. Igen, mert az ő életébe is bele tudtam helyezkedni valamilyen módon a szeretet által.
Bibliai nőalakok sorakoznak körülöttünk. Tervezel bibliai férfiakat is festett tűzzománcból készíteni?
Nem áll szándékomban, mert nem áll közel hozzám a gondolat, hogy férfiakat ábrázoljak a Bibliából. De ha megnézzük a női alakokat, akkor a történetükben óhatatlanul ott vannak a férfi alakok is. Nem megfestve, de ott vannak mellettük a férfiak: férjek, fiak, apák. Viszont jelenetek és zsoltárrészletek ábrázolása, képi kifejezése foglalkoztat. Az üzenetet és gondolatot, amit én is úgy kapok Istentől, azt valahogy szeretném továbbadni a képen. A bibliai nőalakok és növények sorozat után szeretném a bibliai zsoltárok és próféciák sorozatot elkészíteni, mert most ezek érintenek meg. Szerintem ez a jó, mert a megérintett szíven keresztül jut el igazi üzenet.
Előfordul, hogy a különböző művészeti ágak keverednek és összefonódnak. Téged mely művészeti ágak inspirálnak?
Örülök ennek a kérdésnek, mert fontos. Tagja vagyok a Székesfehérvári Vörösmarty Társaságnak, aminek Fejér vármegyei írók, költők, festők a tagjai. Csodálatos programokat szerveznek, amiken ha tudok, részt veszek és feltöltődöm. A közös tárlatok és kiállítások is inspirálnak engem. Mi, itt élő művészek, alkotók támogatjuk egymást. Számomra kiemelkedik a sorból Szakál Tóni bácsi, aki már nincs közöttünk, de nagyon sokat segített több kiállítás szervezésében. Nagy hatással volt rám Székesfehérvárra költözésemkor Honti Márta iparművész, aki székesfehérvári születésű és Kaposváron élt, gobleinterveket és óriás zománcképeket készített, és pont akkor volt itt kiállítása a Szent István Művelődési házban, és leesett tőle az állam. Sajnos személyesen nem tudtam megismerni már, de később kiderült, hogy ugyanazzal a technikával dolgozott, mint én. Maga a város, Székesfehérvár is sokat ad a művészetemhez. Kiszámoltam, hogy tizennyolc önálló kiállításom volt a városban, ahol huszonöt éve élek. Az olvasmányélmények is inspirálóan hatnak rám. Például nagyon szeretek lelki könyveket, bizonyságtételeket, életrajzokat olvasni.
Gyermekkorodban a szoba csendjében, szülői támogatással alkothattál. Ma is támogató háttér vesz körül?
Hálás vagyok Istennek, hogy a férjem maximális támaszom. Czippóránál már beszéltem róla, de ránk is igaz, hogy egymás mellett azzá lehetünk, akinek Isten akar látni. Egymást kiegészítjük, segítjük. Egy gyermekünk született, Mihály. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen tanít fizikát. Pécsudvardon él feleségével, Sárikával, aki hegedűművész. Hálával teli a szívem, mert istenfélő emberek. Nagy ajándéknak tekintem, hogy Isten gyermekekkel ajándékozta meg őket: két és fél éves Misike unokánk, és hamarosan megszületik Ignác unokánk.
A szüleim mellett a testvéreim is örülnek művészi tevékenységemnek, ők Németországban élnek. Az öcsém állatorvos, a lány ikertestvérem vegyészmérnöknek tanult, de most kerámiaképeket készít, tehát ő is a művészeti vonalon van. Csoda, hogy hasonló utat járunk be és nagyon hasonló dolgokat élünk meg egymástól függetlenül. Nem másoljuk egymás útját, hanem őt is arra terelgeti az Úr Isten, amerre engem.
Kizárólag alkotóművészként tevékenykedsz vagy tanítasz is?
Amikor házasságkötésünk után Veszprémbe költöztünk, akkor ott egy évig tanítottam, de aztán megszületett a fiam. Mivel nagyon beteges volt, úgy döntöttünk, hogy otthon maradok vele hároméves kora után is. Most is azt mondom, hogy jó döntés volt, pedig nagyon kemény évek jöttek, mert csak a férjem volt kereső, őt teljesen lekötötte a munka, a városban nem volt egyetlen rokonunk sem. Viszont a tűzzománcot akkortájt kezdtem el komolyabban csinálni. Székesfehérváron tíz évig tanítottam a Munkácsy Mihály Alapfokú Művészeti Iskolában tűzzománcot ötödikeseknek. Azt az időszakot nagyon szerettem, de egészségügyi okból el kellett engednem. Nem volt könnyű döntés, de hiszem azt, hogy mindennek rendelt ideje van. Egyébként, ha azt nem teszem meg, akkor nem készült volna el a bibliai nőalakok sorozatom.
Ahogy jöttem hozzád, elhaladtam a közeletekben álló református templom előtt. Ehhez a közösséghez tartoztok?
Igen, a férjemmel együtt a székesfehérvári belvárosi református gyülekezetbe járunk tizenhat éve, és szolgálatokat töltünk be. Például a női körös alkalmakon két évig végigvettük a könyvemben szereplő nőalakokat. Ez a könyv, és a könyv születése is hálára indít engem. Amikor Tóth Adrienn elküldte a szerkesztési vázlatot 2018-ban, akkor elámultam, mert pont olyan volt, mint amilyent én gondoltam, de ki sem tudtam mondani. Kiss László valóban gyönyörűen lefotózta a tűzzománcképeket. Megtisztelő volt, hogy Steinbach József dunántúli püspök úr ajánlást írt a könyvemhez.
Gyakran használod hála és csoda kifejezéseket. Gondolom, ennek nyomós oka van. Megosztanád az olvasókkal?
Maga az életünk is egy csoda, és tele van sok-sok kis csodával. Például amikor festettem a bibliai nőalakokat, és körülbelül a felét már elkészítettem, akkor Isten eszembe juttatta egy teljesen elfeledett gyerekkori vágyamat. Mégpedig azt, hogy egy gyermekfolyóirat felett ülve arra gondoltam, hogy nagyon szeretnék mesekönyveket illusztrálni. Amint eszembe juttatta ezt a vágyat Isten Lelke, elkezdtek folyni a könnyeim, mert Isten ezt a vágyat hatalmasan megvalósította. Bár nem mesekönyvet, de illusztrálok, mégpedig az igaz és valóságos Szentírást.
A Képzőművészeti Főiskolát több okból nem volt lehetőségem elvégezni. De tagfelvételt nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, így hivatásos alkotóművészként dolgozhatom. Ezt az Úr Isten csodájának és ajándékának tekintem, illetve egy biztosítéknak, hogy Ő vezet az úton, velem van. Tényleg hiszem, hogy ha Isten egy küldetést ad, akkor mindent megad hozzá. Többször megmentette az életemet, és erőt ad az alkotáshoz. Az ő kegyelme, hogy itthon lehetek a csendben és alkothatok. Minden kiállításomat az Úr kezéből fogadom el, és mindig érnek csodák. Lehet, hogy aprók, amiket más nem vesz észre, de nekem hatalmas igazolásai az Ő jelenlétének. Például Vácon volt egy kiállításom, és utólag mesélte el, aki oda meghívott, hogy leesett az egyik üveglapos ige, és semmi baja nem lett, még csak egy apró darabka sem pattant le róla. Vagy például nemrég voltam Szentmártonkátán, és ott nem volt más lehetőség, csak rajzszögekkel lehetett feltenni az igés üveglapokat, és végig arra gondoltam, hogy ezt a súlyt csak az Úr Isten tudja ott fenntartani. Végig ott tartotta több hétig!
A hitnek és vallásos életnek gyermekkorod óta tere van az életedben, vagy felnőttként lett jelentősége?
A legkorábbi emlékem, amikor anyukám elmesélte, hogy a születésünk után imádkozott értünk, hogy az ikertestvéremmel életeben maradjunk. Ezzel a bizonyságtétellel az istenhit alapjait tette le bennem. Nekem az nagyon meghatározó volt, hogy van egy Isten, akihez imádkozhatunk, aki bármit megtehet, ezért már gyermekként is imádkoztam a mennyei Atyához. A Szentírással mélyebben akkor kezdtem el foglalkozni, amikor a gyermekemet vártam, mert én akkor konfirmáltam. A hitemnek el kellett mélyülnie. De az a legmeghatározóbb, hogy személyesen elfogadtam Jézus Krisztust Uramnak és Megváltómnak.
Mit kívánnál, kedves Mária, ha lenne egy mesebeli aranyhalad?
Csak azt az egyet kívánnám, hogy az egész családom ott legyen velem majd egykor a mennyországban, mert ez a legfontosabb. (könnyezik) Aztán az is fontos, hogy az Úr Isten kezében áldás legyek egészen életem végéig. Áldás legyek, és a képeimen, a könyvemen, és a képeslapjaimon keresztül is minél többeket megérintsen az Úr, és áldás legyek a férjem számára is, hogy boldog legyen mellettem. Eddigi életem során megértettem, hogy az út, amit eddig bejártam, és hiszem, hogy ami éveket még kapok Istentől, az csak azzal volt és lesz tele, amit Ő adni akar. Nemcsak öröm és csoda, hanem nehézség és csalódás is volt és lesz, de ezek is hozzátartoznak az úthoz, és mindezt úgy szövögeti össze Isten, hogy belesimulnak az ő tervébe. Úgy, ahogy mondja is a Szentírás: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. (megjegyzés: Róm 8,28)
Életünk során nem mindig adatik meg választani. Most azonban, amikor beszélgetésünk végére érünk, igen:
Felhő vagy nap? Felhő, mert nagyon szeretem az esőt.
Kék vagy bordó? Bordó.
Debóra vagy Delila? Debóra.
Hús vagy zöldség? Zöldség.
Völgy vagy domb? Domb.
Acél vagy réz? Réz.
Márta vagy Mária? Mária.
Kanyargós vagy egyenes? Kanyargós.
Ablak vagy ajtó? Ablak.
Karácsonyi pásztor történet vagy a Golgotára vezető út? Golgotához vezető út.
Kötés vagy oldás? Kötés.
Tempó vagy szünet? Szünet, mert az közelebb van a csendhez.
Köszönöm a beszélgetést, és őszinte szívvel kívánok neked áldott csendet, hogy alkotni és az alkotásaid által üzenni tudj Istenről minél többeknek!
