Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt és így imádkozott magában:
Azt hiszem, királyul csinálom ezt a böjtöt! Abszolút hozom az ötöst! Hús semmi, kaja is alig, víz az oké, semmi nasi, semmi net, semmi teló, vagy filmeken lógás, semmi haszontalan vagy csúnya beszéd, semmi indulatoskodás vagy mások kidumálása, semmi ítélkezés vagy rossz gondolat, az imát folyamat nyomom, napi két-három óra elmélkedés … Azt hiszem, tök oké vagyok!
De ha tök oké vagyok, akkor nem értem, miért mondják, hogy Jézus meghalt a bűneinkért?! Most nem? Hát miért? Én is tök oké vagyok, ő is, minek kellett neki meghalnia? Olyan jó srác volt! Annyi tuti dolgot mondott! Én, Isten helyében, biztosan nem hagytam volna, hogy meghaljon!
A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, elkeseredetten így szólt:
Azt hiszem, nem tudok mit kezdeni a böjttel. Két lépésben padlóra tesz. Ha nem eszem úgy és annyit, mint amennyit szoktam, idegbeteg vagyok és használhatatlan. Bedilizek, ha néha nem lóghatok a neten! Valami nekem is kell! Próbáltam nem káromkodni, de csak kicsúszott. Próbáltam nem mondani semmi negatívat senkiről, de sodródtam a többiekkel. Próbáltam szelíd maradni, de egy idő után begőzöltem a sok hülyeségtől. Próbáltam megértő lenni a bunkókkal, de látod! Nem megy. Én egy csődhalmaz vagyok! Ráadásul azokkal vagyok a legszenyább, akiket amúgy szeretek! Kár belém a kandesz! Uram, én nem tudok olyan lenni, mint amilyennek te kitaláltál engem! Valami nagyon nem jól fut bennem. Mintha nem is hozzád lennék bekötve, hanem … Kimondani se merem! – Csak leroskadni tudok, Uram, eléd! Hát ki vagyok én, hogy te az életedet adtad oda értem?! Mit adhatok én hálából neked? A tied vagyok mindenestül! Vedd a szívemet! – és sírt.
Nem arra való a böjt, hogy megtisztulj. Nem tudsz megtisztulni.
A böjt arra való, hogy a szemükbe nézz a benned élő szörnyeknek, miközben kiéheztetve vicsorognak rád, és felismerd, hogy megváltásra szorulsz. Hogy megértsd, mivégre kellett meghalnia Jézusnak a kereszten.
