Vendégszerző – Dr. Nemes Pál
Felgyorsult a világ.
Nagy a tempó, küzdünk a mindennapok forgatagában, döntések tömegét hozzuk meg. Tökéletességre törekszünk és mégis sokat hibázunk.
Hibáinkért, bűneinkért gyakran kapunk ítéletet és mi is könnyen ítélünk mások felett abban a tudatban, hogy a mienk a tökéletes megoldás, csak nekünk lehet igazunk.
Ítéleteinkkel, a saját igazságunkhoz való ragaszkodásunkkal gyakran bántunk meg és alázunk meg másokat.
Azt is tapasztaljuk, hogy valós és vélt hibáink miatt könnyen ítélnek felettünk, a büntetés ilyenkor is kegyetlen lehet
Ítélkezésünk és a felettünk mondott ítélet gyakran vezet közösségeinkben szakadáshoz.
Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. /Róm.14,10/
Nincs jogunk ítéletet hirdetni mások felett, mert ez a jog a legfőbb bírói székben ülő Istent illeti.
Az ítélet mindig megosztja a közösséget. Valaki a döntést támogatja, más ellene van.
Aki ítéletet hirdet a másik felett, mindig különbnek tarja magát az elítéltnél. Az ítélet előtérbe helyezi az ítélőt.
Az ítéletben, melyben a másik hibáját felrójuk, mindig megjelenik a magát jobbnak tartó dicsekvése és gőgje, de a saját álláspont mindenek feletti igazságának hirdetése.
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…”/Fil.2,3/
Ne ítélkezzünk tehát, de keresztyénként meg kell tudnunk állapítani, hogy Isten szerint mi a jó és helytelen. Rá kell mutatunk arra, ami az Isten igéje szerint nem helyénvaló.
Mérlegelnünk kell azonban, hogy az, amire felhívjuk a figyelmet, valóban Isten igéjével ellentétes, vagy csak a saját véleményünket tükrözi. Isten akaratát, vagy a világ hangját közvetítjük.
Ha valóban olyat látunk, ami nem az Isten Igéje szerint való, amivel egy testvérünk árt magának, arra fel kell hívnunk a figyelmét alkalmas időben. Nem ítéletet kell hirdetnünk, hanem szeretettel alkalmas időben el kell mondanunk a véleményünket. Az ilyen vélemény-nyilvánítást mindig a szeretet és a tisztelet vezérli. Azért mondjuk el a véleményünket, mert jót akarunk a másiknak. Úgy mondjuk el, hogy az álláspontunk meghallgatása után is érezze a szeretetünket és jóakaratunkat. Az alkalmas időben elmondott intés sose keltsen megütközést.
11Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.” 12Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. 13Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.
Imádkozzunk, hogy ne csak a mások, hanem a saját hibáinkat is lássuk meg. Istenünk adj erőt, hogy a hibáinkat elhagyjuk. Segíts a Te akaratod szerint megszólalni, hogy véleményünk ne szakadást okozzon köztünk és testvéreink között, hanem az Igéd útjára vezéreljen.