Camillo elmélázva rágta a ceruzája végét és észre sem vette, hogy egészen besötétedett, miközben a másnapi szentbeszéd megfogalmazásán dolgozott. Persze ez a dolgozás másféle volt, mint amit általában gondolnánk. Más volt a ritmusa is, a tempója is. De az első mondat már legalább megvolt. A többi még váratott magára. A nagy várakozásban pedig Camillo talán el is szunyókálhatott kicsit, mert egyszerre csak arra riadt fel, hogy Jézus beszél hozzá.
– Látom, nagy munkában vagy. Remélem, nem baj, hogy beleolvastam, mit írsz.
– Jaj, Uram, dehogy! De látod, elakadtam.
– Vagy nem jó irányba indultál, – mosolygott Jézus. – Mondd csak, hogy érted azt, hogy „ebben az évben végre legyen igazi feltámadás Húsvétkor”?
– Hát, hogy ne menjen el az ünnep csak úgy a fejünk felett, mint már annyiszor, hanem megélhessük a feltámadás valóságát.
– Azt szeretnéd, ha bizonyságot nyerhetnél arról, hogy tényleg élek, és öröm töltene el, hogy a te életed is örök?
– Ó, igen, Uram!
– Jó. Akkor már csak azt mondd meg, hogy miért kell ehhez Húsvétig várnod?
– Nem kell. Tudom, hogy élsz. És örülök is Neked. De hát Húsvét lesz…
Együtt nevettek. Először csak Jézus, aztán Camillo is. Volt ebben a nevetésben valami világosságféle. Olyasmi, mint amikor az ember hirtelen megért valamit, amin már régóta hiába töri a fejét.
– Jaj, Camillo! Te aztán megéred a pénzedet! Karácsonykor megszületek, Nagypénteken meghalok, Húsvétkor feltámadok és Áldozócsütörtökön felmegyek az Atyához minden évben, újból és újból, mert hát jön az Ünnep?
– Uram, te mindent tudsz, – mondta Camillo lesütött szemmel.
– Tudod, Camillo, az első Pünkösd óta ott vagyok mindenkivel, aki hisz bennem. Minden napon. Bennetek élek. És ti bennem elrejtve éltek! Minden napon. A világ végezetéig. Olyankor is, amikor nem érzed. Mindig!
Camillo hosszasan nézte a papírt, amire azt az egy mondatot sikerült felvésnie, aztán hirtelen felállt az asztaltól.
– Jól van, – mondta-, akkor elmondom nekik, hogy élsz. Meg hogy ott vagy velük. Mindig. Olyankor is, amikor nem érzik.
– Köszönöm, Camillo. Tudod, az igazság legtöbbször ilyen egyszerű. És mondd el, kérlek, még azt is nekik, hogy ha hisznek bennem, örökké fognak élni!
