Gedeon története még a tanév elején kerül elő a negyedikeseknél, a Józsué vezette honfoglalás témája után. Szeretem tanítani.
Nagyon sok mindenről lehet beszélgetni az egész történet kapcsán: önbizalomról, vagy éppen önbizalom-hiányról, önismeretről, önértékelésről, hogy mennyire ismerjük Istent és hogy Ő milyennek ismer minket.
Milyennek ismer, milyennek fogad el és milyenné tehet…
És persze jól elmesélve izgalmas az egész történet.
A legkedvesebb részem nem is a diadalmas vége, mikor az a háromszáz legyőzi a félelmetes túlerőben lévő ellenséget, és még csak nem is a kicsit vicces „szürcsölős” epizód, mikor attól függ, hogy ki mehet csatába, hogy az illető hogyan iszik, hanem még az elején az a gyapjús vergődése Gedeonnak.
Alapból semmi kedve hadvezérré válni, nem az a merész fajta. Pusztán emberileg nézve reálisan látja a képességeit, meg saját népe esélyeit az agresszív, harcos midjánita rablócsapatok ellen. A szíve Istené, csakhát…
Mégis megindul az engedelmesség útján, próbál az ígéretbe kapaszkodni: Veled leszek és megvered Midjánt! Istenben bízik, de önmagában nem. Egyszerre bízik és bizonytalan.
Számomra ez a legmegragadóbb pontja a történetnek. Mert Gedeon meghátrálhatna és nemet mondhatna a küldetésre. Vagy elfojthatná a félelmeit, kétségeit, és összeszorított fogakkal, megjátszva a magabiztos hadvezért, bizalom és bizonytalanság belső hasadtságával mehetne neki az összecsapásnak.
De ő egy harmadik utat választ, és a bizonytalanságát az Isten iránti bizalomba teszi bele. (Mint az Újszövetségben a beteg fiú édesapja: Hiszek! Segíts hitetlenségemen!)
„Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, ahogyan megígérted, akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izraelt, ahogyan megígérted. Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet. Gedeon azonban ezt mondta az Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos! És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett.” (Bírák 6)
Nagy ajándék, ha az életünkben meglátjuk az elénk adott utat, fentről való feladatokat. Ha bízunk Istenünk szeretetében és bölcsességében és hatalmában. De ettől még bőven ott lehet a kétségeskedés, a bizonytalanság bennünk!! És Istennek erre nem az a válasza, hogy nem szabad ilyeneket érezned, te hitetlen!
Hanem tényleg van türelme, szeretete, bölcsessége a nekünk szükséges módon válaszolni. Bátran lehet kérni, hogy tegyen készségessé minket minden jóra, hogy teljesítsük akaratát. Hogy munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. (Zsid 13,21)
