Megéled

A csalás anatómiája

A kísértés egyidős az emberiséggel, hiszen az ősi kígyónak engedve Éva leszakította a tiltott fa gyümölcsét. Szinte felfoghatatlan tett, mert az Édenkert minden gyümölcsét megkapta az ember, mindössze egy fa volt csak tiltva. Elgondolkoztató, hogy miért mindig az kell nekünk, ami tilos, és miért hisszük, hogy a tiltott gyümölcs édesebb és elengedhetetlenül szükséges.

Nézzük csak meg azokat a reklámokat, amikkel tele van a világháló. Mit is hirdetnek? Ehetsz bármit, sőt zabálhatsz két kanállal, de ha egy bizonyos pirulát beveszel, hipp-hopp le fogsz fogyni. Vagy a jól ismert dezodorreklám hangsúlyozza, hogy ha ezzel befújod magad, ellenállhatatlan leszel a másik nem számára. De kínálnak intim testrészeket növelő szereket is, melytől a szegény S-es vásárló hirtelen 3XL-es kategóriába lendíti magát. Vagy mégsem?!  A leggonoszabb dolgok mégsem ezek, hanem amikor kihasználják mások nyomorúságát, és a szalmaszálba kapaszkodó beteg embernek gyógyulással kecsegtető placebót, vagy mérget árulnak.

Önbecsapás:

Az az igazság, hogy hinni akarunk a csodákban, hogy nem kell semmit tenni, és mint a mesében, egy csapásra megváltozik az életünk. A kiskondásból is lehet király és a fiatal lányok is rátalálnak a szép szőke hercegre, és véget ér a békapuszilgatás. Várjuk a csodát rendíthetetlenül, és kitöltjük az aktuális szelvényeket, pedig tudjuk, hogy a nyerési esélyünk csekélyebb, mint az, hogy futás közben meglássuk a hátunkat. (pl.: a lottónál kb.: 1:40.000.000) De mi lenne, ha bejönne? Tényleg csoda! ☺

Vannak különböző jutalmazási formáink is, melyekkel tudjuk kényeztetni magunkat, miközben szépen lassan a rabjaivá válunk ezeknek. Ilyen pl.: az evés, pedig tudjuk jól, hogy a torkosság bűn, de egy jó traktára mindig elcsábulunk. És persze előfordulnak a jutalom nassolások (csipszek, csokik stb.), melyek bánatűzők, hiszen endorfint (boldogsághormont) szabadítanak fel. De idővel sajnos rájuk szokunk. Ugyanez áll fenn az alkohol és a cigaretta esetében is, a drogokról nem is beszélve. Azt mondjuk, hogy szükség van a napi hajsza után egy kis jutalomra, vagy kell valami, ami lenyugtat, eltompít. De a pillanatnyi örömnek mindig megvan az ára. Sokszor az, hogy kettéválik a világ: eltűnik a realitás, a normális élet, helyébe lép egy képzelt álomvilág.

A kísértés egyik speciális terepe a csalás, amivel lépten-nyomon találkozunk manapság. Szinte mindenki az áldozat oldaláról közelíti meg ezt a kérdést: „Így jár az, aki nem gondolkodik, enged a kísértésnek, könnyen becsapják”. De legalább ennyire érdekes az is, hogyan lesz valaki csalóvá. Hiszen a csaló maga is egy megkísértett ember. Mindennek az a vágy az alapja, hogy szinte 0 befektetéssel az ember a lehető legnagyobb hasznot zsebelje be. Szomorú, hogy azon már senki sem kapja fel a fejét, hogy a korábbi 100 grammos termékből hogyan lett 90, majd 80, mára már akár 70 grammos áru, miközben az ára maradt ugyanaz. Ezt is valaki kitalálta, emögött is áll valaki.

A csalás mechanizmusa:

A „jó” csaló mindig azt mondja, amit hallani akar a balek, és kerek, őszinte szemekkel tálalja a hihetetlenebbnél hihetetlenebb csodás ábrándokat, álomképeket. (Nekem az a véleményem, hogy ami nagyon rózsaszínű és álomszép, ott mindig van valami bibi, nem árt résen lenni!)

Hogy néz ki a csaló?

Külsőleg lehet átlagos, vagy akár trendi is. Lehet nyomulós, direkt marketingen kikupálódott, de lehet segítőkész és naivnak látszó, mint aki kettőig sem tud számolni. Ezek a szerepek mind a színielőadás eszközei az áldozat becserkészésében. A legkönnyebb préda az, aki biztonságban érzi magát, vagy valamely oknál fogva sérült.

Hogyan lesz valaki csalóvá?

Általában egy kis dologgal kezdődik a lejtmenet, pl.: „Most kiveszek a kasszából egy keveset, mert úgyse tudják meg. Mire észrevennék, addigra vissza fogom tenni, amint szerencsésen meglesz ez vagy az, amiből pénzt remélek.” Sajnos ezek nem szoktak bejönni. Ekkor jön a lebukás vagy a dolog továbbgyűrűzése. A csaló továbbra is állítja magáról, hogy ő alapjában véve jó, csak most kicsit megcsúszott, de mindent vissza fog fizetni. Ez persze soha nem következik be. A nagymenő csalók, az úgynevezett fehérgallérosok sokkal fifikásabbak, mert ők papírok mögé bújnak, és túlszámlázással, visszaosztással leplezik tulajdonképpeni lopásukat. Előbb-utóbb azonban jön a vég, ami nem happy end.

De előtte még a csaló azonosul a maga által megteremtett figurával:

A Példabeszédek 21:2 szerint„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az ÚR vizsgálja meg a szíveket.”

Egy irodalomórán esett meg, hogy egy megadott műről írandó esszére fel lehetett készülni otthon, de a dolgozatírás a tanórán történt. Az értékeléskor a tanár felolvasta az egyik „műremeket”, majd a tankönyv szövegét. Szó szerint követték egymást. Érdekes módon a diák a kézenfekvő tények ellenére váltig állította, hogy ez az ő saját műve. Hogy is tudott volna másolni, hiszen a tanár beszedte a tankönyveket a dolgozat előtt?!  Mi történt akkor? A diák bemagolta a könyvet, az énje pedig már sajátjának hitte annak szövegét, hiszen annyiszor elmondta, hogy végén teljesen azonosult vele. Ezért is ágált a csalás vádja ellen. A csaló szemrebbenés nélkül vallhatja ártatlannak magát minden terhelő körülmény ellenére, hiszen ez válik meggyőződésévé.

A csalás Achilles-sarka:

Csalás esetén a legfontosabb dolog, hogy a becsapottak még véletlenül se kommunikáljanak egymással, hogy az információ csak és kizárólag sugár irányú legyen az áldozat és a „ragadozó” között, hogy a józan ész altatása sikeresen folyjon. Ha ugyanis a becsapottak elkezdenek beszélgetni egymással, hamar eltűnik a lila köd, és kiderül az igazság.

A csaló életvitele (amíg megy a szekér):

Az életben annyiszor észrevehetjük, hogy a kis kutya állandóan ugat, mert nagy akar lenni, és fel akarja hívni magára a figyelmet. A csaló akaratlanul is felhívja magára a figyelmet, mert a nagy gondossággal ápolt, tisztesen szegény és szánalomra méltó kinézetéről az álca egyre inkább lehullik a nyilvánvaló költekezés tárgyaival. Addigi folytonos pénzzavarai megszűnnek, a plusz munkák és egyáltalán a munka is másodlagossá lesz, mert nem ebből van a számottevő jövedelem. „Kijár egy kis pihenés, lazítás!” – ahogy szokták mondani. Kell az idő az életet habzsolni: jönnek a szeretők, a kitartottak. De sokszor a házassága még sincs romokban, mert a feleség is szeretőt tart. Közben a pénz erős kohéziót nyújt a látszat fenntartásához.

A fal:

A hazugságból rakott hegyről kezdenek legurulni a látszat kövei, eltűnik az ábrándvilág. Kezdődik a kijózanodás. Ekkor mindenki összecsapja a tenyerét, hogy „Pedig milyen rendes ember is volt!”, és „Ezt tényleg nem is gondoltuk volna róla!”. Jönnek a kérdések: „Ki, vagy kik vihették ezt a rendes embert a bűn útjára?” Sajnos ehhez nem kell más, elég, hogy maga az ember bűnös.

Ha belegondolunk, hogy ki nyer a csaláson, a hazugságon, rá kell jönni, hogy igazából senki, mert nem is lehet. A szegény átvágott emberek elveszítik pénzüket, illúziójukat, és rádöbbennek a valóságra. De a csaló sem nyert, mert a lopott pénz a lebukás súlyával nehezedett rá, és a vágyai háza nem kősziklára épült. Ezt így fogalmazza a Példabeszédek 24: 19-20 „ …ne irigyeld a bűnösöket! Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik.”

De hogy visszatérjek az édenkerti történethez és Éva megkísértéséhez, a Bibliában itt látjuk először, hogy a kísértés áldozata hogyan válik maga is kísértővé. Nem áll meg nála az eseménysor azzal, hogy eszik a tiltott gyümölcsből, hanem ad belőle Ádámnak is. Kezd kiépülni a lánc. Nem fér a fejembe, hogy mikor Ádám és Éva a tiltott gyümölcsöt választották, hogy remélhették, hogy ez nem derül ki, hogy ennek nem lesznek következményei. Talán mert ez eszükbe se jutott először. Ahogy most a direkt marketinges nyelvhasználattal mondanánk: szükségletet ébresztettek bennük, és hirtelen azt érezték, hogy enélkül nem élet az élet, és ez mindent megér. De az ördögi méreg mindig a hangoztatott féligazság másik, elhallgatott felében van. Ez ebben az esetben is így volt, mert a tudás fájának a gyümölcse egyben a bukás, a halál okozója lett.

A kísértést lehet a hit próbájaként is értelmezni, és így van pozitívuma is. Újra és újra el kell gondolkozni azon, hogy ellen tudok-e állni a hamis sugallatnak, hogy milyen jó lesz nekem, nyugodtan engedhetek, mert úgysem tudja meg senki. Jézus arra szabadít fel, hogy minden külső kényszer és ráhatás nélkül tudjunk ellene mondani a kísértéseknek, és ki tudjuk dobni ezt a követ a lelkünkből, mely egyébként folyamatosan terhel, lehúz bennünket. Jobb nem engedni a csábításnak, és a keskeny úton haladni. De erre a keskeny útra csak az őszinte bűnbánat, önmagunk gyengeségének, tévedésének a megvallása vezet rá.