Jézus feltámadásának tanúi azért hitelesek, mert látták őt meghalni is. Ezért változtatták meg az életüket. Az életük utána már nem lehetett olyan, mint ami előtte volt.
Mi nem láttuk élni, meghalni és feltámadni sem. Mégis hisszük, hogy így történt. Azoknak fogadtuk el a szavát, akik meghalni is látták, és feltámadása után találkoztak, és beszéltek vele. A mi életünk is megváltozik.
Ezért hirdetjük is, mert azok is hirdették. Nem egy könnyű fajsúlyú hiedelmet vettünk a szárnyaink alá és tupíroztuk fel, növesztettünk meg. Nem utólag visszavetítve törekszünk most kitalált dogmatikai igazságokat a múltban igazolni. Nincs rá szükség. Jézus feltámadt.
Ezt hirdetjük gyülekezetben, gyülekezeten kívül, egyházban, egyházon kívül. Éppen ott, ahová Isten helyezett, amikor megérintett, és elfogadtuk a feltámadást.
Tehát nem akármit kaptunk hordozni, hanem Isten esszenciáját, kincsét. A teremtő Isten, a törvényt adó Isten, Ábrahám, Izsák, Jákob (Izrael) Istene, Jézus Krisztus atyja, a létezésben mindennek oka és okozója. A történelemben Izráel népének kiválasztója és segítője, egyben ítélője és büntetője, majd a megtérés után helyreállítója. Nagyon is élő erő és hatalom. Hatalma van Izrael népébe hívni másokat is. Megteszi, hogy választ másokat is magának. Ma is élő és ható Isten.
Ha mi Jézus feltámadása által kaptuk a kegyelmet, akkor miért akarunk mások elvárásainak megfelelni, semmint a mi Urunk Jézus Krisztusnak a szolgálatába állni? Mert semmi nem igazolhatja, inspirálhatja tetteinket, igehirdetésünket, bizonyságtételünket, szolgálatunkat és a mindennapi forgolódásunkat, csakis az, hogy a feltámadt Jézus Krisztusnak van szüksége rá. Ez az egyetlen értelme is a szolgálatunknak, hogy Ő hív.
Van-e elvárása Istennek? Nem gondolom. Törvénye van. Kegyelme van. Feladata van. Parancsa van. Küld. Hív. Vár. „De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézsaiás 30, 18) De nem elvár.
Sokan összetévesztik az elvárásokat Isten akaratával. A társadalmainkban ahány ember, szinte annyi elvárás. Ahány politikai párt, annyi elvárás. Ahány csoportosulás, annyi elvárás. Ezt a felsorolást végtelenül lehetne folytatni. Elvárása azoknak van, akik valamilyen saját célt akarnak elérni és ezért akarnak szellemi és lelki módon is leigázni. Az elvárás veszélyes, mert erre a válasz a megfelelési kényszer. Ez utóbbi pedig általában nem önkéntes. Kényszer. A modern pszichológia szerint sem jelent távlatot a kényszer. Tönkreteszi az embert. Fárasztó, zsibbasztó, lassú haldoklás.
Sajnos ez van. Mindennapos tapasztalat. „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.” (Ézsaiás 40, 30)
Az elvárás a bálványok csapdája. A bálvány az elvárásban vonzza maga felé az embert. Ezzel szemben Isten vár. Nem elvár.
Napi hír. Egy pap feladja papságát. Okot nem tudunk. Nem dolgunk ítélkezni. Elmondása szerint kisebbségben van a véleményével az egyházban és ezért is lép ki. Nem az egyházból, csak a papságból.
Régebbi hír. Kész kilépni a pap a papi szolgálatból, mert szerelmes lett. A szeretett nőért feladná. De a nőnek csak addig kell, amíg pap. Ha kilép, akkor dobja azonnal. Így is az történt.
Lelkészkollégák mesélik. Ha ilyen marad a közegyház, akkor nincs értelme semminek. Más lelki munkát keres. De abbahagyja. Vannak, akik már abbahagyták, mert elegük lett, vagy kirakták őket, más volt a véleményük. Mindegy is. Egyik sem jó.
Bármennyire is engedtünk a testnek, elvárásnak, haragnak, önzésnek, gőgnek és kiléptünk, vagy kiraktunk, vagy maradtunk, Jézus feltámadása mindegyikünknek ugyanazt jelenti. Nincs másik Úr, nincs másik feltámadás. Nincs más. Az Úr vár. Ezt hordozni, hirdetni a lehetőségünk és felelősségünk, bárhová is jutottunk életünkben.
Igen. Rendkívüli módon foglalkoztat a feltámadás kérdése. Igen, sokszor vagyok bizonytalan és sok a kérdésem. Igen, én is voltam olyan állapotban, hogy ha tehetném, azonnal meglépnék. Az elvárások rémisztően hatnak rám, lebénulok. Az tart meg, hogy hiteles emberek, akik látták Jézust élve, majd meghalni, és utána az újra élő Jézussal beszéltek, a mai napig ható bizonyságtételeik újból visszatérítenek a józanságra. Ennek csak további megerősítése, hogy az elmúlt évezredekben nem hűlt ki, hanem hihetetlen módon, Lélek által minden nemzedékben újra indul.
Részemről visszaadom a császárnak, ami a császáré, legyen vele boldog. De odaadom magam Istennek, hogy én is boldog legyek.
