Öt boldogság a házasságtörő nő története alapján
„Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János evangéliuma 8, 1-11.)
Ha volna egyetlen bibliai történet, amit mindenki elé adnék, az ez volna.
Először azért, mert kíváncsivá tesz. Még azt is, aki nem tudja a hátteret, hogy a kérdésben már egyben kelepce is lapul az eredeti szándék szerint, az is kíváncsi lesz Jézus válaszára. Már csak a botrányszag miatt is vonzza a figyelmet. És ha valaki meghallgatta vagy elolvasta a Jézushoz érkező kérdést, biztos vagyok benne, hogy kivárja a választ is. És boldogok, akik még kíváncsiak, mert újat hallhatnak.
Másodszor azért, mert ahogyan az első lépcsős bűnt, a nő bűnét talán mindenki tudja dekódolni, akár együttérez vele, akár nem, a történet rögtön továbbcizellálja a bűnről való gondolkodást. A bűn nem annyi, amit látunk. A bűn nem annyi, amennyit bizonyítunk. A bűn az Istentől való elszakadtság, ami sokkal átfogóbb, mint egy paráznaság szaftos és kiboruló esete. Hogy a körülállók és akár mi olvasók sokkal nagyobb slamasztikában vagyunk, mint ez a nő. Ő ugyanis lebukott. Ő tudja a bűnösségét. Mi viszont ki vagyunk téve mindennemű önigazolásnak, bagatellizálásnak, relativizálásnak. A mi bűneinket lehet takargatni, vagy divatos gondolatokkal dédelgetni. A mulasztást és lustaságot be tudjuk tenni a body positivity, a slow mozgalom, vagy akár a szemlélődés és mindfullness égisze alá, a dölyfösséget az egészséges önbecsülés és érdekérvényesítés kívánatos kategóriájába, a törtetést az ambíció és motiváltság díszeként hordjuk. Ennek a nőnek nem volt más útja, mert nevén nevezték a bűnét. A körülállóké kimondatlan marad, pedig az eloldalgással bizony aláírják ők is. Boldogok, akik lebuknak és szembesülnek, mert ők könnyebben nyerhetnek megváltást!
Harmadszor azért, mert ebben a történetben benne rejlik az egész üdvtörténet dióhéjban. Van például vádoló. Ahogy mindannyiunknak van vádolója, aki azt bizonygatja Isten előtt, mennyire nem őhozzá az igazhoz, bölcshöz, ártatlanhoz, jósághoz tartozunk. Mert az életünk az ellenkezőit mutatja. Hogy azonnali halálbüntetés volna a jogos és törvényes. Boldogok, akiket vádolnak, mert pártfogóra találhatnak!
Aztán ott van Jézus csöndje. Amíg a porba ír. A másoknak kínos, várakozással teli pillanatok, amikben el lehet bizonytalanodni, amikben el lehet gondolkodni. Ami alkalma lehet felismerésnek, de akár az önreflexió, az önkritika teljes elvesztésének is azok számára, akik nem akarnak találkozni a bűneikkel. Idő, amiben ott a lehetőség közeledni vagy távolodni. Ebben az időben élünk Jézus csöndjében. Amire nem neki van szüksége, hogy kieszeljen valami jó tervet, ütős választ, hanem nekünk, akiknek meg kell térnünk kimondott és lebukott, vagy kimondatlan bűnökből. Tart a kegyelmi idő. Boldogok, akik jól használják ki az időt!
És ott a kegyelem. Jézus feloldozása. Az isteni szándék kinyilatkoztatása, ami elől mégis sokan eloldalogtak. A vádolók eltűnnek, de feloldozást sem nyernek. A kegyelem azé, aki kiállta ott a szégyent, a megmérettetést. Boldog, aki Jézus mellett marad, mert eltűnnek a vádolói!
Ez a mi reménységünk!
