Zirc története összefonódik a ciszterci rend történetével, így egészen a múlt század közepéig szinte kizárólag katolikus vallásúak voltak a település lakói, aztán később, talán épp a bányászvárosi arculatváltásnak köszönhetően, az evangélikusok és a reformátusok is megjelentek a bakonyi kisvárosban.
A protestáns felekezetek ma is egy templomot használnak itt. A zirci reformátusok közössége szórványgyülekezet volt sokáig, melynek gondozását a dudari és a csetényi lelkészek végezték. Különösen áldott szolgálatot végzett Kovács Attila nagytiszteletű úr, aki célul tűzte ki az önálló gyülekezet megszervezését, annál is inkább, hisz 2000-ben több mint ötszázan vallották magukat reformátusnak Zircen és környékén. A református közösség 2005-ben presbitereket választott, leányegyházközségként kezdett tevékenykedni. Gondot jelentett, hogy nem volt parókiaépület, ám az isteni jóakarat jeleként a templom szomszédságában levő ház eladóvá vált. Az egyházkerületi közgyűlés támogatásával sikerült megvásárolni az ingatlant, s ekkor már nem volt akadálya annak, hogy lelkipásztor kerüljön Zircre. Itt kezdődik Vecsey Katalin lelkész és a zirci református gyülekezet közös története, mely bizonyítja, hogy aki tenni akar, azt Isten oltalmazó szeretete és útmutatása segíti a feladatokban.
Vecsey Katalin vallásos családban nőtt fel, a közeli csetényi gyülekezet tagja volt. Ma is szívesen mesél arról, amit ott megtapasztalt fiatalként, amikor az ifjúsági közösség tagjaival együtt mentek templomba, valamint megemlíti a közösségi alkalmakat, amiket középiskolásként, később teológusként a gyerekeknek tartott. – ” Óvónő vagy tanárnő szerettem volna lenni, aztán a középiskola végére kikristályosodott bennem, hogy a teológiára jelentkezem. Nem volt B terv, s azt gondoltam, ha sikerül a felvételi, akkor megkapom az Úristen pecsétjét erre az elhívásra. Az oklevél kézhez vételét követően egy Budapest környéki gyülekezetben voltam segédlelkész, majd dr. Vladár Gábor mellé kerültem beosztott lelkésznek Sopronba. Fejest ugrottam az ismeretlenbe, visszatekintve azt mondhatom, életem gyönyörű tíz évét töltöttem ott lelkészként, később hitoktatóként. Kipróbálhattam magam a szolgálat minden területén, s a hitoktatásban is nagyon sok olyan tapasztalatra tettem szert, mely később is segített abban, hogy melyik korosztályt hogyan szólítsam meg. Férjemet is ott ismertem meg, együtt költöztünk Zircre 2008 Húsvétján” – mesélte a mosolyogva Vecsey Katalin.
13 évvel ezelőtt havi két istentisztelet és egy hittanos csoport volt Zircen. Most minden vasárnap van istentiszteleti alkalom, azóta működik ifjúsági csoport, bibliakör, a felnőttek számára pedig tavasszal és ősszel hitmélyítő beszélgetéseket szerveznek. Az óvodában és az iskolában is szervezetten folyik a hitoktatás. Ezek a tények. S ami ezek mögött van: belső vívódások, elköteleződés, áldozatvállalás, összefogás. Menjünk sorban.
„A belső vívódások elkerülhetetlenek: hisz szeretnék azonnal, sokat tenni és segíteni, azonban soha nem szabad figyelmen kívül hagyni a közösség igényét. Tudni kell, hogy mit bír el a gyülekezet, a programdúsabb időszakot kövesse egy nyugalmasabb, jó, ha jut idő a lelki érésre is. S az is fontos, hogy felismerjük, kire milyen szolgálat bízható.”
Amikor ez a kis gyülekezet úgy döntött, hogy önállóságra törekszik, az nagy áldozatot jelentett a közösség részéről. S elköteleződést is, ami ma egyre nehezebben megy az embereknek. Vecsey Katalin ebben is példát mutatott és segített, közvetlen, derűs lénye még a „rejtőzködő” reformátusokat is magával ragadja. Akad, akinél boltban találkozva derül fény a vallási hovatartozásra, vannak, akik gyermekeik révén jutnak közelebb a gyülekezethez. Vecsey Katalin a konfirmációi felkészülés részévé tette az ifjúsági közösséghez való csatlakozást, s a helyi tapasztalatok azt mutatják, hogy így a fiatalok többsége a konfirmáció után sem szakad el a gyülekezettől.
Tulajdonképp mindegy, milyen úton jut el valaki a gyülekezetbe, a lényeg, hogy ott van. Molnár Liána Dominika egyetemista, 14 évesen a barátja hívta el egy kötetlen alkalomra. Korábban nem volt kapcsolata a vallással, nem volt hívő, ám a zirci ifjúsági közösségben töltött idő más emberré formálta. Sokat tesz a közösségért, nagyon szereti a kirándulásokat, a nyári egy hetes biciklitúrákat s ő szervezi a környezetvédelmi megmozdulásokat is. (Szeretethíd, TeSzedd!) „Nekem a zirci gyülekezet meghatározó volt és az is marad. Itt ismerkedtem meg a hittel és önmagammal. Ez az első gyülekezetem, itt van az első lelkipásztorom, ami lelki biztonságot jelent. Azt hiszem, hogy ott épülhet jó közösség, ahol mindig jelen van a lelkész. Számomra talán az a legfontosabb, hogy nem csak az örömben és nem csupán a bajban, de a szürkének tűnő mindennapokban is érzem Isten jelenlétét”
Van, aki klasszikusabb utat járt be, hisz Udvari Klaudia gyermekkora óta ott van a templomban, óvónőként sokat foglalkozik a gyülekezet legfiatalabbjaival. Egyike volt az ifjúsági közösség alapítóinak. Sőt, ott volt akkor is, amikor Vecsey Katalin, érkezése után nem sokkal, próbálta összefogni a középiskolásokat, egyetemistákat. Akkor még csak négyen-öten voltak, s a lelkész asszony hamar megértette, hogy ez a közösség nagyobb létszámmal működne jól, így néhány évig pihent ez a kezdeményezése. Ám amikor eljött az ideje, nagyon hamar népes, összetartó közösség lett az ifiseké. Klaudia azt mondja, ebből is azt tanulta, hogy bízzuk magunkat az Úristenre, fogadjuk el, ha az akaratunk nem teljesül vagy csak később: higgyük el, hogy az úgy van jól.
A zirci református gyülekezet befogadó, nagyon sokszor turisták is részt vesznek egy-egy istentiszteleten. Emellett innovatív is, tavaly tavasszal például a járványhelyzet miatt a szabadban, az erdő szélén tartották istentiszteleteiket, melyre sokkal többen elmentek, mint amennyien a templomba mehettek volna, sőt a közelben levő játszótérre érkező családok is hallhatták az énekeket és az igehirdetést.
A templom ugyanis kicsi, nyolcvan fő befogadására alkalmas. Épp ezért 2018-ban elindult egy beruházás, közösségi ház épül kormányzati támogatásból a templom mögött, a parókia udvarán. Ha elkészül, akkor több és nagyobb helye lesz a református közösség összejöveteleinek, programjainak. „A kőház épülése a lelki ház gyarapodását szolgálja” mondta egy alkalommal Steinbach József püspök, s a zirci példa valóban azt mutatja, hogy ahol a lelkipásztor elhivatott, ott áldás kíséri szolgálatát.
