Különös módon, szinte visszhangtalan maradt az a tény, hogy a magyarországi muszlimok csatlakoztak a magyarországi egyházaknak a családról és a házasságról közölt nyilatkozatához. Ez igen figyelemre méltó fejlemény annak tükrében, hogy a jobboldali-konzervatív-keresztény ideológia migrációellenes érvelésének egyik alaptétele az, hogy az iszlám társadalmi szintű megjelenése kezelhetetlen feszültségeket okozna a kulturálisan keresztény hátterű Európában.
Ezzel szemben a magyarországi muszlimoknak ez a gesztusa, amelyet én üdvözlök, mégis azt jelzi, hogy bizony, kialakulhat egy olyan forgatókönyv, amely konzervatív alapon, a szélsőséges liberalizmus nyomásának a hatására a család, a házasság körüli küzdelemben a két világvallás között egységfrontot teremt.
Ez meglepő, ám annál racionálisabb fejlemény. Miután a konzervatív kereszténység az LMBTQ-ideológia európai világnézeti normává tétele mögött a nyugati keresztény civilizáció megroppantásának a történelmi kísérletét látja, okkal merülhet fel az a kérdés, hogy vajon az Európában megerősödni látszó iszlám kultúra nem érzi-e ugyanúgy fenyegetve magát egy olyan szélsőségesen liberális ideológiától, amely valamiféle vélt univerzalizmus jegyében a civilizációk eltörlésének szándékával bontott zászlót.
Ez a közös fenyegetettség igenis, bizonyos identitás-kérdésekben átrendezheti a szerepeket, s könnyen előfordulhat, hogy az Európában megjelenő iszlám, éppen saját közösségi karakterének védelme érdekében, messze nem oldódik fel a liberális progresszióban, sőt adott esetben szövetségesre lel a kereszténységnek abban a konzervatív vonulatában, amely ellenáll a nyugati keresztény civilizáció felszámolására tett liberális kísérletnek.
