A Magyar Ateista Társaság kampányt indított azért, hogy a népszámláláson minél többen vállalják fel ateista világnézeti identitásukat. Keresztényként nyilván nem értek egyet az ateista világértelmezéssel, de azt teljességgel megértem, ha az ateisták társadalmi csoportja is arra törekszik, hogy a népszámláláson minél jobban szerepeljen. Magyarországon vallás-és lelkiismereti szabadság van, ezért az ateisták kampánya is teljességgel legitim.
Ami mégis beárnyékolja kampányukat, s megalapoz egy olyan gyanút, hogy nem feltétlenül csak az a céljuk, hogy minél több ember vallja meg ateista meggyőződését, az Waldmann Tamásnak, a Társaság elnökének a HVG-nek adott nyilatkozata. Ebben az elnök ugyanis elárulja, azt várják, hogy „ezen a népszámláláson a magukat kereszténynek vallók aránya 50 százalék alá esik.” Ilyen esetben pedig Waldmann szerint „megmosolyogtató lesz keresztény Magyarországról beszélni”.
Szóval a Magyar Ateista Társaság nem azért kampányol, hogy minél több ateista ember álljon ki az általa képviselt világnézet igazságának hite mellett, hanem azért, hogy a jövőben ne lehessen keresztény Magyarországról beszélni. Ebből viszont az derül ki, hogy a tisztelt Magyar Ateista Társaság nem valamiféle elvi szintű, filozófiai ateizmust képvisel, hiszen legfőbb viszonyítási pontjuk a kereszténység. A kereszténységhez képest ateisták ők. Ez viszont pont azt igazolja, amit tagadni szeretnének, hogy ti. a világnak ezen a részén a kereszténység a legszélesebb és legmaradandóbb valóságértelmezési keret, amelyhez képest az egyes világnézeti pozíciók meghatározzák önmagukat. A keresztény kultúrkörből nem lehet kilépni. De ugyanakkor lehet azon belül ateistának lenni. Az ateizmusnak nem előfeltétele a keresztény kultúrkör tagadása. Vajha ezt az ateisták is megértenék, sok félreértéstől kímélnék meg önmagukat. De ez a nyílt kereszténység-ellenesség egy elvi szintű ateizmushoz kevés.
