Vége van már annak a korszaknak, amikor az életvitelt szabályozó normák egész hálója fonta be az egyént, s ezerszer meg kellett gondolnia magát, hogy mit tesz, nehogy megszólják. A közösségi normák mindent uraló fegyelmező erejének vége. Már csak azért is, mert elvesztek azok az általánosan elfogadott normák, amelyek a régi, zárt közösségeket egyben tartották, a normaszegés egyértelműen megállapítható volt, s a legsúlyosabb következménye az átmeneti vagy végleges kiközösítés. Ez az a korszak, amikor egyén és közösség egymást feltételezte, s a közösségtől független egyén ideája nem is létezett.
A hagyományközösségek felbomlásával megszületett a független egyén eszméje, s vele együtt a magánélet tere, amelyet már nem szabályoz semmi sem, legfeljebb a büntetőjog. Azt kell mondjam, a magyar társadalom viszonylag rövid idő alatt végigjárta ezt az utat, s a magánélet szabadsága és tisztelete általánosan elfogadottá vált.
Ma már senkit sem érdekel, ki milyen életmódot választ, mint ahogyan az sem, hogy ki milyen szexuális irányultságú. A magyar társadalom igenis elfogadó. Ha nem az lenne, másról sem hallanánk, csak arról, hogy a hagyományostól eltérő szexuális irányultságú embereket folytonosan inzultus éri. Ezzel szemben a többségi társadalom igenis toleráns, és semmilyen tapasztalat nem támasztja alá azt a balliberális oldalról folytonosan hangoztatott vádat, hogy itt valósággal tombol a homofóbia. Itt mindenki úgy élhet, és azzal élhet, ahogy és akivel csak akar, s emiatt semmilyen bántódása nem lesz.
A homofóbia folytonosan hangoztatott vádja teljességgel hamis, és nem fair.
Ezzel szemben az igazság az, hogy zajlik most egy, az egész Nyugatot megmozgató vita a nemi identitás mibenlétéről. Ez eddig rendben is lenne, habár fölöttébb figyelemreméltó a folyamat, amelyben a nemi identitáskeresés vált a mai szabadságtörekvések legfőbb terepévé. De az már nincs rendben, ha azok, akik azt állítják, hogy a nemi identitás csak egy társadalmi képzet, homofóbiával vádolják azokat, akik szerint a biológiai nem az egyéni döntést megelőző normatív adottság.
Nem, a magyar társadalom nem homofób. A többségi társadalom inkább konzervatív keresztény (a szó kulturális értelmében), de ebbe bőven belefér a magánélet tisztelete. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a nemi elbizonytalanodás jelenségét felhasználó balliberális politikai csoportosulás akarja démonizálni a többségi konzervatív társadalmat.
