BlogHittem, azért szóltam

A Nagy Átnevelési Projekt

Mint tudjuk, a ma liberálisnak csúfolt nyugati világhatalmi elit az LMBTQ+ emberek jogaiért folytatott küzdelmet használja fel egy olyan ideológia megalapozására, amelynek az a célja, hogy tudatformáláson keresztül a hagyományos zsidó-keresztény emberképet leváltsa, s a helyébe egy új, normatív emberértelmezést állítson. Mindezt azzal az indokkal, hogy a régi emberkép a férfiról, a nőről, a családról pusztán csak átmeneti történeti jelenség, egy elnyomórendszer része, s épp itt az ideje, hogy a nyugati kollektív tudat kiszabaduljon a hagyomány fogságából. Ekként vált az LMBTQ+ emberek jogaiért folytatott küzdelem magává a hagyományos nyugati normalitás elleni küzdelem ideologikus támaszává, egy egyetemes emberjogi szabadságharcnak feltüntetett kísérlet kitüntetett terepévé, amely forradalmi szabadságharcnak az adja meg a diszkrét báját, hogy a világ legnagyobb oligarchái és politikusaik vezetik. Addig sem kell a szabadságkérdés egyéb vetületeit, mint például a globális szinten egyre növekvő, iszonytató egyenlőtlenségek nyomasztó kérdését a nyugati buborék közgondolkodásának a témájává tenni. Így eshet meg az, hogy világhatalmi magántulajdonok a politikusaikkal együtt forradalmi szabadságharcosoknak tüntethetik fel magukat, miközben valójában átláthatatlanul szofisztikált elnyomó-és kizsákmányolórendszereket működtetnek.  A cél az Egyneműsített Emberi Matéria (Renaud Camus) létrehozása, az ember, aki már önmeghatározásában és önmegkülönböztetésében feladta minden sajátszerűségét, s ájultan omlik össze a szabadságnak attól az illúziójától, hogy ő az lehet, aminek gondolja magát, miközben valóságosan csak egy rabszolga a világ átláthatatlan hatalmi struktúráiban.

A régi, zsidó-keresztény vallási alapú emberkép lecserélése érdekében kezdetét vette a Nagy Átnevelési Projekt, amelynek a célja, hogy a nyugati tudat olyan módosuláson menjen keresztül, melynek eredményeként önként belátja, hogy az évezredek alatt berögzült kulturális kódjai hamisak.

Miután azonban az átnevelési kísérlet a nevelés olyan hagyományos-konzervatív intézményein keresztül, mint az iskola, a család, az egyház, meglehetős akadályokba ütközik, a Nagy Átnevelési Projekt iszonyatos sebességgel, szervezettséggel, no és komoly pénztőkével a háta mögött építi ki azokat a csatornákat és tartalomközvetítő hálózatokat, amelyeknek a segítségével a nevelési hagyomány intézményeit ki lehet kapcsolni, meg lehet kerülni, s a tudatokhoz a nevelés legkritikusabb szakaszában, vagyis gyermek-és ifjúkorban közvetlenül el lehet jutni.

A Nagy Átnevelési Projekt célkeresztjében ezért a gyermekek és a fiatalok állnak. E folyamat figyelemreméltó mozzanata a magyar nyelvű LMBTQ-mesekönyv, a Meseország mindenkié megjelenése, amely már kidolgozott módszertannal arra tesz kísérletet, hogy a nevelés hagyományos tereit kikapcsolva szálljon be a gyermeki tudatokért folytatott küzdelembe. Bízvást tudhatjuk, hogy a mesekönyv fényes világkarrier előtt áll, már több nyelvre lefordították. Mint a Mandiner erről beszámol, nemzetközi bemutatója egyenesen az Európai Parlamentben lesz, s ne legyenek kétségeink, a világméretű sajtóvisszhang sem fog elmaradni.

Az is előre tudható, hogy az olyan országok, mint pl. Magyarország, amelynek a kormánya ellen mer állni a Nagy Átnevelési Projektnek, úgy lesz majd bemutatva, mint egy olyan ország, amely az egyetemes szabadságjogok, a demokrácia és az európai értékek ellensége. Holott „csak” arról van szó, hogy a zsidó-keresztény alapozású emberkép lecserélésének olyan értelmezését, mintha az egyenlő lenne az egyetemes szabadság kiteljesedésével, semmi sem igazolja. De úgy látszik, a szabad Nyugat nem bírja el, ha egy ország különvéleményt mer megfogalmazni a kollektív önértelmezés alapvető kérdéseit illetően. Ez a körülmény megalapozhat egy olyan gyanút, hogy az LMBTQ+ jogok egyébként tényleg fontos kérdése köré konstruált, ám túldimenzionált ideológia semmi más, mint a világelit hatalmának megőrzésére szőtt lepel, amely ráadásul úgy adhatja el magát, mint az egyetemes szabadságtörekvések zászlaja.

Ebben a helyzetben a zsidó-keresztény hagyomány konzervatív újraolvasása úgy jelenik meg, mint a Nagy Átnevelési Projekttel szembeni ellenállás leghatalmasabb eszmei bázisa.