A nő, ha hisztis menekülj messzire, de mindig legyél szem előtt! Láthatatlanul légy jelen, mert egyik szemével látni sem akar, a másikkal meg folyton téged keres. A nő, ha hisztis, ne érintsd, mert sistergős, és mégis öleld szétszakíthatatlan karokkal! A nő, ha hisztis meg ne szólalj, de mesélj neki a szép reményről, a jövő terveiről, mit vele kívánsz megosztani. A nő, ha hisztis, vedd komolyan, de közben mosolyogj rá azzal a szempárral, mit annyira szeret. Hadd lássa, nem őt neveted ki, hanem elbűvöl minden, amit látsz belőle. A nő, ha hisztis, ne kezdj bele hímsoviniszta bölcselkedésbe meg ciklusszámolgatásba, sem endokrinológiai kiselőadásba! Nőiessége legbecsesebb kincsét tartogatja mindig csak neked. Ennél kitüntetettebb szerepbe nem is kerülhetsz életed során.
A nő, ha hisztis ne mondd, hogy hagyja abba, hiszen a benned élő hősért kiált! A te megtartó erődért sír, miközben a beléd való kapaszkodásában egyszerre taszít is. Ezért, ha nincs gyengéd közelség, a cívódás teremti meg a közös felületet, hogy amikor máshogy nem megy, legalább a veszekedésben megmaradjon a kapcsolat. Így ne örülj igazán, ha elcsendesül, nem a béke szava az. Ne nyugtázd önelégülten, hogy végre sikerült megzabolázni. Némasága csupán azt jelenti, hogy feladta a kettőtökért vívott harcot. Válasza a „semmi” és marad a „mindegy”. Erejét már másra, a kilépésre koncentrálja, nem a megmaradásra.
Mert a nő, ha hisztis, valójában nem hisztis. Csak már addig feszültek magányának vagy tehetetlenségének idegszálai, hogy ezer nyíl cikáz a legapróbb rezdülésedre is. A körmöd, a kezed, a ruhád, a hajad, a csámcsogásod, de még a horkolásod is irritálja. Mik fölött máskor átsiklik, hatalmas méretű problémává duzzadnak. A szavaid, a hangod, a hangsúly, a sóhaj és lélegzet… egytől egyig mélységes szakadékot jelentenek a kettőtök közötti oly rövidnek tűnő útszakaszon. Ezért kell egyszerre láthatatlanná és láthatóvá válnod. Igazi hős alakját ölteni, aki nem legyőzi, de megszelídíti a tűzokádó sárkányt.
A férfilét óriási terhe és áldása mindez! Teher, mert szinte soha nem tudhatod, milyen eszközzel kell magadat felvértezni a siker érdekében. Nincs összeszerelési útmutató, az út tele van buktatókkal, miközben ezerszer megkérdezed magadtól, vajon túl fogod-e élni? És ha igen, mekkora sérülések árán? Teher azért is, mert nehéz a szeretet harcművészének lenni egy olyan világban, ahol arra edzik a férfiakat és nőket, hogy egymás tárgyiasult zsákmányai legyenek, ahelyett hogy Isten gazdag áldását ismernék fel egymásban. Teher, mert az olyan szavak, mint tisztelet, elfogadás, szeretet, megbecsülés, becsület, felelősségvállalás, elköteleződés mindig felül akarnak kerekedni a hiúság és egyéni meggyőződés érzetén.
Viszont ami a nő tekintetéből emésztő tűzként pásztáz olykor, szenvedéllyé, kreativitássá, lendületté, életté általad szelídül, és leszel ez által te is részese. Mert igazán akkor vagytok önmagatok, ha egymás csillogó tekintetében tükröződtök. Ez a tükröződés jeleníti meg a valódi békességet, Isten országát közöttetek. Ez az áldás.
