Úgy van ez, hogy van a Biblia, szövegek gyűjteménye, amelyet értelmezni kell. Az az igazság ma már közhelyszámba megy, hogy egy szöveg értelmezésében mindig is benne van annak olvasója. Nincs az olvasótól független szöveg. Ez a magyarázata annak, hogy a Biblia szövegeinek értelmezése szakadatlan történeti folyamat. Különben lehetséges lenne, hogy elkészüljön egyszer s mindenkorra a végleges és egyetlen írásmagyarázat.Annak ellenére azonban, hogy a Biblia szövegeinek keresztény magyarázata szakadatlan folyamat, mégis okkal beszélhetünk a keresztény bibliaértelmezési hagyomány egységéről, amelyet az alapoz meg, hogy az alapkérdésekben egyetértés van.A keresztyén bibliaértelmezési hagyomány egységének – minden belső dinamizmusa ellenére – az a meggyőződés az alapja, hogy vannak abszolút, örök igazságok, amelyek Isten állandóságában vannak megalapozva, s amelyeket nem lehet az értelmezés önkényének kitenni. Az értelmezésnek ez a történeti folytonossága teszi a kereszténységet máig egységes entitássá. Ha a keresztény bibliaértelmezésben nem lennének örök igazságokként elismert tartalmak, akkor a kereszténység megszűnne létezni.Ez a téma egy most zajló vita kapcsán válik aktuálissá. Történt, hogy Márkus Tamás András írt egy kitűnő cikket a 777-en arról, hogy „Miért nem támogathatja egy keresztény az azonos neműek házasságát?” Ezt egy református egyháztag, Monostori Tibor a Magyar Narancsban megtámadta, ezt állítva: ”Világossá teszem: a keresztények biblikusan és szabadon támogathatják az azonos neműeket a fenti kérdésekben.” Ti. a házasság és az örökbefogadás kérdésében. A vita folytatódott, s Szabados Ádám a Divinity-ben imponáló szakirodalmi felkészültséggel síkra száll Márkus Tamás András mellett. Szabados Ádám cikkére Monostori Imre válaszolt. Viszontválaszában Szabados Ádám világossá tette, hogy a két álláspont között áthidalhatatlan elvi szakadék van. Valóban így van.Az elvi szakadék lényegét abban látom, hogy két világkép ütközik itt össze. A Monostori Tibor által képviselt világképnek az az ismerős tézis az elvi alapja, hogy nincsenek örök igazságok, így a Bibliában sem. (Az most legyen egy mellékes megjegyzés, hogy a „nincsenek örök igazságok” posztmodern tétele önellentmondás, hiszen valójában azt állítja, hogy van örök igazság. Az. ti., hogy nincsenek örök igazságok.) Ezzel az állítással Monostori szembe megy a keresztény bibliaértelmezési hagyományt megalapozó világképpel, s egy olyan értelmezési hagyományt követ, amely a történetiség eszméjének rendeli alá a bizonyos tartalmak igazsága fölötti ítéletet. Kicsit egyszerűbben, az a tartalom például, hogy van férfi és nő, nem örök igazság, hanem egy átmeneti történeti képzet. Örök igazság azért nincs úgymond, mert a történelem nem más, mint képzetek szakadatlan gomolygása.A kereszténység régi tapasztalata már, hogy a keresztény bibliaértelmezési hagyomány ellenfelei és ellenségei a történetiség eszméjével akarják megsemmisíteni a Biblia által kijelentett örök igazságokba vetett hitet. Az örök igazságok létébe vetett hit ugyanis azt jelenti, hogy vannak olyan tartalmak, amelyek ugyan a történelemben jelennek meg, de igazságtartalmuk kritériuma nem a bizonyítható történetiség. Ha a bizonyítható történetiség lenne a Biblia igazságának kizárólagos kritériuma, akkor az egész Bibliát ki lehetne dobni a teremtéstörténettől Jézus Krisztus feltámadásán keresztül a végső jövőről szóló bizonyságtételig.Teljesen nyilvánvaló, hogy a Monostori által is képviselt „progresszív” világkép önmagát semmisíti meg. Ha ugyanis nincsenek örök igazságok, s minden csak átmeneti történeti képzet, akkor a valóságról semmi sem mondható, s ezzel a keresztény mondanivaló teljességgel elveszti létjogosultságát. De úgy tűnik, Monostori Tibor református felebarátunk ezt nem gondolta végig, s csak azért, hogy a homoszexualitás és az örökbefogadás ügyét a kereszténységgel legitimálja, az örök igazságról szóló keresztény beszéd létjogosultságát teszi kérdésessé.Na, ez a „progresszív” bibliamagyarázat hazugsága.
