Megéled

A vaknak szeme voltam

Most, így óraátállítás után, időnként többet kell a sötétedés után autóba ülnöm. Így jön ki, és egyáltalán nem szívesen teszem. Régebben szerettem vezetni. Sötétedés után is szerettem vezetni. Nem alkonyatkor, szürkületkor, amikor még van valamennyi fény, hanem sötétben. Az autó fénye nagyon jól bevilágítja az utat. A legjobb száraz időben, amikor nem esik az eső. Mert, ha esik, akkor minden elmosódik, és nehezen látható az út széle és még a középső felfestés se mindig.

De mostanában száraz időben sem szívesen vezetek. Elkezdtek idegesíteni a szembe jövő autók fényei. Elviekben az idősödéssel együtt jár a szem érzékenységének változása is. Nem jól reagál a változó fényekre. Míg a fiatal szeme hamarabb helyreáll, addig az idősebb szem némi késéssel. Egy fiatalt szembekapnak reflektorral, egy pici időt vakon megy, majd helyreáll a pupilla mérete. Ez egy idősebb embernél, szemnél már nem ilyen egyszerű. Akár öt, de tíz másodpercet is haladhat úgy, hogy nem lát igazán semmit. Ebben az időben bármi történhet. Valaki kilép az útra, vagy sétál az út szélén. Egy állat ugrik. Egy nagyon lassú jármű, kerékpáros, kertitraktor, elektromos mopedes vagy rolleres halad, némi szerény világítással.

De mint kiderült személyes beszélgetésekből, másoknak is, fiatalabbaknak is gondot okoz a szembe jövő autók erős fénye. A probléma több netes fórumon is beszédtéma. Sőt, már felméréseket is végeznek erről (más kontinenseken is), és próbálnak azon túl is magyarázatot adni, hogy idősödik a szem. Sőt, megoldást is próbálnak keresni.

Az okok között van a figyelmetlenség, hogy a fényszórót reflektor állapotban hagyja. Nemrégen velem is megtörtént. Nem győztem magamban sűrűn bocsánatot kérni a szembejövő pickup vezetőjétől, aki nagyon türelmesen csak az utolsó tíz méteren villantott bele a szemembe.

Azután egyre több magasépítésű autót, SUV-ot hoznak forgalomba, amelyeknek magasabb pozícióba kerül a lámpája. De igazán a reflektor beállítása a probléma. A legtöbben magasabbra állítják, hogy legalább ők jól lássanak, ha a többiek nem is.

Az új technológia is oka mindennek. A LED-es lámpák hidegebb fényűek és nagy erejűek. Ez a fénytartomány bántóbb a szemnek, a halogének melegebb fényéhez képest. Igaz, hogy keveset fogyasztanak, de vakítóak. Főleg, ha a régi autók lámpatesteibe modern, ledes égőket is cserélnek. Ráadásul a fényszóró burkolata nem arra van kialakítva. Borítékolható a vakító fény.

Ezek az utólagos „gányolások”, amint megfigyeltem, sokszor a kisebb autók tulajdonosait ejtik kísértésbe. Ha már kicsi, legalább vakítson.

A szakemberek szerint minden lámpatestbe csak az eredetileg előírt égő, fényforrás szerelhető. Be kell állítani a fényszórót a megfelelő magasságra. Ezt a műszaki vizsgán is állítólag kötelező megtenni. Az új autóknál kötelezővé kellene tenni az un. adaptív fényszórókat. Ezek elviekben a szembejövő autókra reagálnak és bizonyos területekre nem bocsátanak ki fényt. Már működnek azok az automatikák, amelyek a szembejövő jármű fényét érzékelve visszakapcsolnak tompított fényre. Állítólag ez a jövő.

Mondjuk ez nem vigasztal addig sem, hiszen bármikor történhet addig valami. Azt sem vigasztalja, aki egy ilyen pár másodperces vakságban balesetet szenved.

Nem tudom, hogy ismerős-e az élmény, amikor egy domb mögül távolsági fényszóróval felbukkan a szembejövő autós, és hiába kapcsolja már akkor le a reflektort, mert sikeresen megvakított. Vagy HID, LED fényszóróval érkezik és az élmény azonos.

Egyelőre nincs sok megoldás. Marad a lassabb haladás. Aki tud, figyeljen a többi utazóra. Nagyon szeretem Jób kijelentését, hogy a vaknak szeme voltam (Jób 29, 15). Ez egy nagyon gondoskodó figyelmes magatartást mutat.

De nem várok csodákat az emberektől. A héten nagyobb hittanosaim közül kettő kedvesen közölte, hogy ha valaki az anyjukat szidja, ribancozza, akkor annak elvágják a torkát, de minimum megverik, de inkább felhasítják bélomlásig. Azért rákérdeztem, hogy ti is szoktátok a másik anyját szidalmazni, akkor ez most hogy van? Szerintük az nem gond, ha ők teszik. De az ő anyjukat nem lehet. Hiába mondtam nekik a mondást, hogy amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. Nem érdekelte őket, és még csak nem is akarták megérteni. Ez a mentalitás átjárja az embereket mindenhol és mindenben. Mit várjuk ebben a társadalomban?

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12