A napjaink Európáját meghatározó mozgások igenis tényszerűen alátámaszthatnak egy olyan értelmezést, hogy ami ma Európában zajlik és Európával történik, az közel sem a döntéshozók történelmi vakságából, tévedéséből ered, hanem egy nagyon is tudatos geopolitikai program megvalósulásának része. E folyamatnak az a lényege, hogy Európa mint önálló, saját kulturális arculatú, önrendelkezésre képes entitás fokozatosan megszűnik létezni.
Mondhatni erre azt, hogy ez egy elég régi, közhelyes összeesküvés-elmélet, amelynek semmiféle valóságalapja sincs, csak afféle üldözési mániás, a „zsidó-keresztény Európa” avítt eszméjét dédelgető, gyengécske történelemfilozófiai nézet ad még hitelt neki. Csak az a nagy helyzet, hogy túlságosan sok olyan tényszerűen tagadhatatlan történelmi eseménynek van szerencsénk tanúi lenni, amelyek igenis megengedhetnek egy olyan elméletet, hogy ami történik, az mind a valaha volt zsidó-keresztény hátterű Európa ellenében hat, s amelyek igenis alkalmasak a valaha volt Európa-eszme teljes szétzüllesztésére. Nem lehet az véletlen, hogy az Európát ma meghatározó döntések sorozatosan abba az irányba mutatnak, mintha Európa már feladta volna önmagát. A folyamat természetesen régebbi keletű, de az utóbbi évek eseményei különös élességgel rajzolják ki Európa programszerű felszámolásának kontúrjait.
Vegyük sorra.
Muszlimok millióinak beengedése azt üzeni, hogy Európa már nem tekinti kulturálisan folytonosnak önmagát, feladta a zsidó-keresztény civilizációval való azonosulás eszméjét. Sokáig azt hittem, hogy az illegális migráció támogatása csak valamiféle romantikus naivitásból ered, de ma már azt gondolom, hogy a migrációs projekt nagyon is tudatos, az a célja, hogy a zsidó-keresztény hagyományt mint a kulturális önmegkülönböztetés legerősebb fundamentumát felszámolja. Ha Európa zsidó-keresztény hátterű kulturális karaktere megszűnik, azzal maga Európa szűnik meg.
A tömeges szexuális elbizonytalanodás és útkeresés valódi okainak a feltárása helyett egy olyan ideológia vált uralkodóvá, amely ezt a válságjelenséget egyenesen az egyéni szabadságtörekvések úttörőjeként értelmezi. Ez egyenértékű üzenet azzal, hogy Európa lemond önmaga reprodukciójának történelmi feladatáról. A szexuális elbizonytalanodás jelensége iránti tapintatot és érzékenységet meg nem tagadva, de mégis fel kell tenni a kérdést: hogy fog itt gyerek születni. S ahelyett, hogy a döntéshozók megkongatnák a vészharangot, hogy a történelmi családmodell szétesésével Európa ki fog halni, a könnyen kiszámítható demográfiai katasztrófa semmilyen szinten nincs tematizálva, sőt a krízistünet úgy van bemutatva, mint valamiféle történelmi haladás szükségszerű következménye. Kicsit drámaian fogalmazva, de a valóságalapot nem nélkülözve, azt kell mondjuk, ez az ideológia a megtervezett kihalás programszintű támogatása.
S itt van most a háborúra adott szankciós-politika, amely tökéletesen alkalmas Európa gazdasági kifektetésére, annak minden fizikai és lélektani hatásával együtt. Ez a tél nem fogja megerősíteni az európai tudatot a szolidaritás amúgy szép eszméjével, hanem soha nem látott depressziós hullám veheti kezdetét. Sokat el lehet tűrni, ha van lelkesültség. De ha az Európa-eszme kiürül, akkor a várható megpróbáltatások egy megállíthatatlan illúzióvesztés, dekadencia és anarchia felé nyithatják meg az utat. Ne legyen igazam.
S végül, de nem utolsó sorban itt van ez a közelgő woke-őrület, amely a tengeren túl már tombol, s amely mindennek a betetőzése, a teljes meghasonlás. Mint arra már többen is rámutattak, kibontakozóban van egy új ideológiai diktatúra, amikor már a valóság néven nevezése is kockázatos lesz, s civilizációnk alapfogalmait dobhatjuk a szemétbe. A woke-ideológia tökéletesen alkalmas eszköz az amúgy is már rogyadozó eszmetörténeti alapok teljes szétverésére.
E folyamatok láttán elég nagyfokú naivitás kell egy olyan értelmezéshez, hogy a zsidó-keresztény alapú európai civilizáció szétesése valamiféle spontán történelmi fejlődés következménye. Túl sok itt a „véletlenül” egy irányba mutató események sorozata. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a zsidó-keresztény hagyományában erős Európa létéhez nem fűződik semmilyen világhatalmi érdek.
Pedig, ha azok akarunk maradni, akik voltunk, akkor nincs más, csak visszatérés az alapokhoz. Személy szerint azt feltételezem, hogy eljön a kulturális és vallási ébredés korszaka, amikor európai emberek milliói rádöbbenek arra, hogy elvették tőlük azt, ami európaivá tette őket. A szellemtörténeti múltjukat. Önmagunk kifosztása helyett itt az ideje visszavenni azt, ami mindig is a miénk volt.
(Kép: Markus Spiske, Unsplash.)
