„Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.” (Róma 7:19.)
„Örökkévaló Isten, aki mindeneket látsz és ismersz, Te ismered ezt az én szegény és nyomorult életemet. Megvallom Előtted, hogy én nem ismerem eléggé önmagamat. Néha mélységek nyílnak meg a lelkemben, néha tüzek csapnak fel belőlem, néha szavak indulnak el az ajkamról és később látom, érzem, nem az én lángom, nem az én szavaim, nem azt cselekszem sokszor, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.
Megvallom, hogy sokszor büszkébb vagyok, semhogy meg tudjam szeretteim előtt vallani gyengeségemet. Bocsásd meg nekem, hogy sokszor azokhoz vagyok idegen, akik legközelebb vannak hozzám, azoknak adok követ és kígyót, akik kenyeret és halat adnak nékem.
Bocsásd meg nékem, Atyám, hogy az élet mindennapi igája alatt megfáradva, gyógyítás helyett inkább sebeztem, bíztatás helyett inkább csüggedést adtam, jóság helyett türelmetlenséget és haragot adtam a hitvesem életébe is. Újból bizonyságot teszek Előtted Istenem, hogy az ő szívében elolvastam örök rendelésed felőlünk, tudom, hogy az életünket Te teremtetted egy dallammá és újra áldalak Téged azokért az ajándékokért, melyeket az ő szeretetében küldtél nekem. Éppen ezért kérlek gyermeki bizodalommal, atyai kezed érintse meg a sebet, melyet én okoztam. Szent Lelked töltse be újra otthonunkat, űzze tovább a fellegeket, melyek most beárnyékolnak minket és hívja elő szívünkből a bizalom és öröm elhalkult énekét. Adjad ajkunkra újra a bocsánatkérés és bocsánatadás szelíd szavait. Légy közöttünk Szent Fiad által. Ámen.”
Muraközy Gyula, A Sionnak hegyén – Imádságok és elmélkedések, Kálvin Kiadó, Bp, 2010, 58.
Szemlézte: Soós Szilárd