Megéled

Alamuszi macska nagyot ugrik, úgy fog egeret

Rengeteg a kidobott házikedvenc. Megunt ékszerteknősök a vizeinkben. Dél-Amerikai sügérfajok, piranhák a hévízi meleg vizű kifolyóban. Idegen halfajok a Balatonban, folyóinkban és csatornáinkban. Némely szökött kedvencek elpusztulnak, némelyek alkalmazkodnak és esetleg szaporodnak is.

De vannak helyben lakó megunt kedvencek. Kutyák, macskák. Erre egy országnyi lelkiismeret ipar épül, menhelyekkel, adományvonalakkal. Külföldön is népszerű a tenni akaró, jóindulatú emberek csoportosulása, hogy valamit tegyenek a szegény, elhagyott, kidobott, rosszul tartott kedvencekkel. Ma már bírósági eljárásig is elmegy az ügy, ha valaki állatot kínoz, vagy rosszul tart.

Félreértés ne legyen, egyetértek. De azt is látni kell, hogy a probléma óriási. Nem lehet minden állatot megmenteni, mert rendkívül költséges. Értem, hogy nem tehetnek róla ezek az állatok, hogy valaki szaporította őket és kutyaviadalok vezérelt katonái lesznek. Jobb esetben kislányok beteges kedvencei, vagy felnőtt emberek gyerekpótlékai, amíg nem jön a gyerek. Nagy biznisz a divatos fajták szaporítása. De a nemtörődömség is szaporítja őket. Kutya kell, macska kell és ennyi. Kis boldogság, nagy teher. Állatorvosi költségek, ha nem is beteg. De ha beteg, akkor horror. Ha műtét, akkor horror.

Jó múltkor kutyánkat kellett vinni infúzióra. Kullancs okozta fertőzés miatt. Hiába a riasztó csepp, nyakörv, gyógyszer, biztos lesz egy kullancs, aki az akadémián hiányzott a méreg és riasztó órákról, hogy neki elviekben el kellene pusztulnia, vagy meg kellene ijednie, de legalábbis el kellene hagynia a gazdatestet, vagy meg sem lenne szabad közelítenie, ha érzi ezeket a készítményeket. Voltak ott még állatok, egy törpenyúl. A foga beleakadt a ketrecbe és kitört. A gazda, harmincas éveinek végében járó hölgy, meg persze a kisgazda 8 éves kishölgy hüppögtek, hogy most világvége és mindenki elpusztul, ha ez a kis állat nem marad életben. Ezért lekötözték egy állat-betegasztalra, infúzió, injekciók huszonötezerért. Kimentek és kérdeztem a dokit, hogy ez most mi? Ingyen utánuk vágnak egy ilyen nyulat. Azt mondja, hogy nagy a ragaszkodás. Mondta nekik, menjenek haza, nyugodjanak meg, jól meg lesz fog nélkül is egy darabig, meg majd nő, de nem erőltette. Ilyenek miatt tudja fenntartani a praxist.

Egy másik állatorvos barátom mesélte, hogy a kilencvenes években, amikor a fizetésem elérte a huszonötezret, akkor kétszázötvenezerért műtött egy tacskót, protéziseket kapott. Egyedülálló idős hölgy már idős gyerekpótléka volt.

Egy másik állatorvos ismerősöm, megjegyzem szereti az állatokat, mindig kapott nyulakat a városiaktól, hogy vége a húsvétnak és vidéken jobb élete lesz a kedvencnek. Egy idő múlva nem tartogatta őket, hanem vett egy jó receptes könyvet és azóta is szereti a nyulat. Nem kell arról tudni a régi gazdának, hogy a kockásfülű egyszer nagy örömet szerzett és éhséget csillapított.

A kedvencekkel sok a gond. Új szúnyogok, új betegségek. Változó jogi környezet. Nem jól választják meg a hozzájuk illő állatot. Rossz helyen laknak. Hangos, piszkít, rossz természetű, támadó. A gazda elveszíti a munkáját, válik, költözik, meghal. Sok a változó. A kedvencek meg élnek ahogy tudnak.

Nincs rendben, ahogy ezekkel az állatokkal bánunk. Ugyanakkor ezek az állatok további problémákat generálnak.

Egy unatkozó juhászkutya, munkakutya nem fog unatkozni, mert elfoglaltságot keres magának. Ha valaki németjuhászt, belga juhászt akar tartani, akkor azokkal dolgozni is kell. Ellenkező esetben készüljön fel rá, hogy a legkülönbözőbb csínyeket fogja végrehajtani. Előszeretettel vadásznak. Télen, mivel a talpa széles, a vizes hó jeges teteje nem szakad be alatta, egészen gyorsan utoléri az őzet, akinek hegyes körmei alatt beszakad a hóréteg. Irgalmatlanul leöli.

Nem beszélve a különböző terrierekről, staffordshire, pitbull. Ha olyanjuk van, akkor nem állítja meg őket semmi. Nálunk a horgászó gyógyszerész lába bánta két szökött amstaff kutya támadását. Ha nincs ott a közelben a TSZ elnök, aki vadász is volt egyben, akkor az élete is veszélyben forgott volna. Lelőtte őket, mert neki is nekimentek. Statisztika szerint mondjuk nem ők követik el a legtöbb támadást.

A kóbor kutyák a vadállományt és a háziállatokat is pusztítják. De van egy sokkal égetőbb probléma. A macska. Az országban, felmérések szerint 9 millió házimacska él. Ezek nem egyszerűen csak vannak. Ők tökéletes ragadozók, gyilkológépek. Igen. Cirmi, Lukrécia és Szerénke a látszat ellenére, hogy békésen fekszik a porban és néha édesen könyörgően kaját kunyerál, amikor nem látjuk, elkapja az egeret, patkányt. Eddig nem sírunk. De a cickányokat, madarakat, gyíkokat, halakat is. Jaj, a kirepülő házi rozsdafarkú fiókáknak. De nem kímélik az örvös galambot sem, aki nehézkesen tud felszállni. Sorolhatnánk az egyéb kártevéseiket.

Ki van bajban, ki szorul segítségre? A madarakat télen etetjük, és nyáron is itatjuk. A macskák meg sorban állnak az etetőnél és itatónál. Lehet kis csengőt kötni a nyakukba, de elhagyják, leesik róluk.

Amikor mindenki házikedvencet akar, nem számolnak a házikedvencek kártevéseivel. Amikor meg akarnak menteni minden házikedvencet, akkor nem gondolnak azokra, akiket igazán meg kellene menteni, a vadakat. Hiszen a vadon élő állatokat az ember és házi kedvencei is pusztítják.

A macskák emberkövető társállatok. Nem az emberhez, a területhez ragaszkodnak leginkább. Valójában biológia fegyverek a rágcsálók ellen. Csak mióta jól megy a vegyszeres irtás, nincs annyi munkájuk. Gyorsan szaporodnak, hiszen nincsenek ivartalanítva sem. Betegségeket hordoznak és szednek össze. Az állapotos nőknek a toxoplazma fertőzést tudják átadni, ami károsíthatja a magzatot. Elkaphatja a veszettséget és át is adhatja. Kiszorítja a vadmacskát a természetes élőhelyeiről, vagy kereszteződik is vele.

Mindig belenyúlunk a környezetünkbe, hogy szebbé tegyük és otthonosabbá, de mindig büdös lesz a kezünk, és a környezet mindig szegényebb és egyre összetörtebb lesz.

Felelős állattartás, jelentsen bármit is ez a kifejezés sokaknak, ezt kell megtanulni, mert végül magunk ellen fordítjuk az állattartás minden következményét.

Tudom miről beszélek. Van macskánk. Hozzánk csapódott. Ivartalanítottuk.

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12