Varga Péter sportriporter öccse gombfocijátékát kezdte kommentelni, ma pedig világszerte rangos sporteseményekről közvetít. A tokiói olimpiáról hazatérve, nyári szabadsága idején kérdeztem tippelésről, emlékekről, szakmai útról, példaképekről, felnőttkeresztségről.
Rögtön hadd kérdezzelek meg téged, egy ízig-vérig sportriportert, hogy szoktál-e tippelni vagy tétre megjátszani meccseket?
Nagyon ritkán! Régebben sokkal többet játszottam, most már csak elvétve. Általában akkor fogadok, ha a kedvenc csapataim lépnek pályára, s nem ők az esélyesek, tehát szeretem a meglepetéseket. Így nyertem például pénzt a 2015-ös norvég-magyar focimeccsen a 0-1-gyel, vagy az Eb-n az osztrákok elleni 2-0-ás győzelemmel. Ilyenkor dupla az öröm. Az idei Európa-bajnokságon a német-magyar hat percen múlt.
Kíváncsiskodó kérdésem után következzen egy komolyabb: milyen út vezetett az M4-ig?
Már kisgyerekként is vonzott a sportriporterkedés. Emlékszem, az öcsém csak úgy szeretett gombfocizni, ha közvetítem a meccseket. Rengeteg csapatunk volt, a 128 közé jutásért is selejtezni kellett. De nem csak a gombfocit közvetítettem, hanem bármi mást játszottunk, bármiben versenyeztünk, arról beszéltem. Emellett a sportkönyvek, újságok állandó olvasója, sportközvetítések állandó nézője és hallgatója lettem. Szóval a sport rabjává váltam, s vallom, hogy csak az érhet el a szakmában sikereket, aki már gyerekként erre az útra lép. Így nem volt véletlen, hogy középiskolásként az iskolaújság, egyetemistaként az egyetemi rádió sportszerkesztője lettem. Ezzel párhuzamosan már dolgoztam a helyi rádiónál, tévénél, megyei sportújságnál, majd 2014 őszén jött egy lehetőség, ami először még a Kossuth- és Petőfi Rádió sportszerkesztői és bemondói feladataira korlátozódott, majd az M4 Sport 2015-ös indulása óta már sportkommentátorként is alkalmaznak a Közmédiánál. Ezek a dolgok természetesen nem hullottak az ölembe, elképesztő sok munka kellett és kell hozzá.
Tulajdonképpen fel kellett építened magad?
Minden egyes közvetítésével jobbá, többé válik az ember. Hat éve vagyok az M4 Sport kommentátora, össze sem lehet hasonlítani az akkori tudásomat a mostanival. A rutin, a tapasztalat nagyon sokat számít ebben a szakmában, hisz az első években számos új helyzet éri az embert a közvetítések során, amit megold valahogy elsőre is, de másodjára már biztosan jobban csinálja. Amúgy az M4 előtt is közvetítettem nyolc-tíz évet, de azért egy országos sportcsatorna teljesen más. Volt ugyan egy jó alapom, de sok mindent meg kellett tanulnom itt.
Vidám és barátságos, ugyanakkor felelős és elszánt karakternek ismertelek meg. Hogyan váltak be ezek a tulajdonságok?
Azt gondolom, a kollégáim is ezt mondanák rólam. Igazából, beváltak ezek a tulajdonságok, de sajnos a vidám és barátságosból adódik az is, hogy nagyon-nagyon konfliktuskerülő vagyok, ami ebben a szakmában nem szerencsés. Sokszor visszaszólnék, mert tudom, hogy igazam van, de jobb a békesség alapon nem teszem. Érdekes amúgy, mert például a szerkesztőségen belül nagy a szám, imádok viccelődni, sőt néha gúnyosan teszem mindezt, érzem, hogy a határon mozgok egyes embereknél, de soha senkit nem szeretnék megbántani. Egyszerűen csak azért csinálom, hogy jó legyen benn a hangulat, mosolygós emberek vegyenek körül.
Biztos sokan kérdezgetnek most, hogy hazaértél a tokiói olimpiáról. Fáraszt, untat, vagy pörgésben tart az, hogy mesélhetsz?
Ez helyzetfüggő. Neked például nagyon szívesen mesélek. Amúgy természetesen másnak is. Valóban sokan kérdeznek, és jóleső érzés, hogy ennyien érdeklődnek.
Akkor mesélj is friss olimpiás tapasztalataidról! A Covid miatt 2020 helyett 2021-ben lehetett megrendezni az olimpiát. Milyen hatással volt ez az olimpikonokra és stábtagokra?
Mindenkin érezni lehetett, hogy örül annak, ha nézők nélkül is, de végre versenyezhet az olimpián. Hihetetlen profizmusról tettek tanúbizonyságot a sportolók, abszolút kizárták a külvilágot és fantasztikus eredményeket értek el. Nekünk, magyaroknak nem minden sportágban jött jól az egy év plusz. Meggyőződésem, hogy tavaly több aranyat szereztünk volna.
Ti, sportkommentátorok külön helyről látjátok a versenyeket. Milyen az a hely?
Az olimpiákon minden TV-társaságnak, így az MTVA-nak is van egy saját bázisa az olimpiai médiaközponton belül. Itt vannak az úgynevezett off tube fülkék, amelyekből azokról az eseményekről közvetítesz, ahol nincs helyszíni kommentátorállásod, például ilyen volt a strandröplabda. Az olimpiai médiaközponttól ugyanakkor el tudsz jutni a sporteseményekre is, az úgynevezett shuttle buszokkal. A helyszíneken van külön médiahely, ott már vár téged a kész technika, annyi a feladatod, hogy vedd fel a kapcsolatot Budapesttel, hogy adásba tudj kerülni. Ez Tokióban zökkenőmentesen ment.
Érezhető volt a fogadó ország mentalitása az olimpiai faluban is?
Az olimpiai faluhoz viszonylag közeli Hotel Diamond nevű szállodában laktunk három héten keresztül, közel a császári palotához, szép, nyugodt környezetben. A japánok nagyon kedves emberek, soha nem bántanának meg; kicsit ugyan körülményesek, de rendkívül segítőkészek.
18 nap alatt 46 sporteseményről közvetítettél. Hogyan készülsz fel erre a temérdek közvetítésre?
Ha egy olyan sportág mérkőzéseit közvetítheted, amiben amúgy is tetőtől-talpig benne vagy, akkor ez nem is tűnik annyira soknak, például nekem ilyen a röplabda és a labdarúgás. Ami fontos, hogy a már meglévő tudásod mellett próbálj aktuális lenni, legyél a legfrissebb információk birtokában. Nem titok, a foci Eb előtt is így volt, előfizetek a legnagyobb sportújságokra – Marca, L’Equipe, La Gazzetta Dello Sport –, amikből online rengeteg plusz infót nyerek. És még egy nagyon fontos dolog, amit a riói olimpiához képest teljesen másképp csináltam: az alvás! Ha kipihent vagy, a csillagokat is le tudod hozni, ha fáradt, akkor hiába készültél hajnalig, nem jut majd eszedbe semmi és tompa leszel. Rióban többször is túlkészülve, kimerülten ültem oda közvetíteni, ezt a hibát Tokióban nem követtem el.
Hát igen, mindennek megvan az ideje a Prédikátor könyve szerint is! Alvásidők között azonban sokféle sportágból közvetítettél: sportlövészet, labdarúgás, kosárlabda, röpi, strandröpi. Vannak kedvenc szakterületeid?
Unalmas és általános válasz lenne az, hogy mindenevő vagyok. A foci egy örök szerelem, mellette a röplabdát tenném még a „kedvencek” polcra, de amúgy a kosárlabda és a kézilabda is remek sport. A legtöbbet a röplabdának köszönhetek: rengeteg élmény, barát, feladat, s igyekszem is úgy dolgozni, hogy sokat adjak vissza ennek a sportágnak. Óriási megtiszteltetés volt sportlövészetet közvetíteni, hisz itt volt magyar érdekeltség. Péni István ezúttal is nagyon közel volt az éremhez, ötödik lett.
Van abba beleszólásod, hogy milyen meccset adjanak neked?
Nincs, s bár Székely Dávid csatornaigazgatót a barátomnak mondhatom, és a munkásságát nagyon nagyra tartom, mégis azt hiszem, ha bejelentkeznék nála, hogy ezt meg ezt közvetíteném, akkor pár hét pihenő jönne… Amúgy az önbizalmamnak sem tenne jót, mert akkor nem azt érezném, hogy ezért én megdolgoztam.
Nemcsak nyertes, hanem vesztes meccseket is játszanak a magyarok. Ez utóbbi esetben nagyobb kihívás lendületesen közvetíteni?
Sokszor előfordul, és ez hiba, hogy megvédem a mieinket akkor is, ha érezhetően gyengébb formát mutatnak. Ez talán azért van, mert én pontosan látom, hogy mennyi munkát végeztek el a meccsig, mennyire akartak nyerni, de hát valamikor ez nem jön össze. Mindenesetre ilyenkor tényleg lehetnék kritikusabb… Igen, nehezebb ilyenkor közvetíteni.
Az olimpia végén ezt írtad a fb oldaladra: „Megszerettelek Tokió, de most már irány haza…! Irány Budapest, irány Kaposvár!” Mit jelent neked a haza?
Hét éve Budapesten élek, de a szívemben mindig is somogyi, kaposvári maradok, és erre nagyon büszke vagyok. Kaposváron születtem, ott jártam iskolába, ott laknak a szüleim, sok barátom köt oda a mai napig.
Kinek tartod magad a mai magyar sportélet mezsgyéin?
Egy egyszerű sportriporternek. Soha nem vágytam például képernyőre, újságok címlapjára, ekkora exhibicionizmus nincs bennem, de az az érzés, amikor meccset közvetíthetek, az mindennél többet ér.
Van zseniális beszólásod, amit emlegetnek, vagy esetleg, amiből mémet készítettek?
Zseniálisra nem emlékszem. Amúgy biztos volt pár jó, ilyenkor általában írnak is a barátaim. Volt mém is már, nem is egy. Ettől függetlenül én nem az a kommentátor vagyok, aki állandóan vicceskedni akar, s nem is szeretnék az lenni.
Szemtelenül fiatal, 34 éves vagy, ezért talán nem sértő, ha megkérdezem, hova szeretnél tovább fejlődni, és van-e olyan szakmabeli, akit szívesen megközelítenél?
Idősebb Knézy Jenő, Szepesi György, akik nagy hatással voltak rám gyerekként. Készült egy egyórás műsor Szepesi közvetítésekkel 1993-ban, a londoni 6:3 negyvenéves évfordulójára. Hatévesen hallottam őt először, akkor Apukám mondta, hogy ő legjobb ebben a szakmában, és bizony engem is elvarázsolt a lendülete, tudása, valamint a sport, sportolók iránt érzett szeretete. Ő ugye a magyar rádiózás legendája, senkinek nem kell bemutatni. Azt a felvételt egyébként, ha ezerszer nem hallgattam meg, akkor egyszer sem!
Knézy Jenő pedig akkor volt a csúcson, amikor én gyerek voltam. A hangja, a stílusa – tudom, sokszor volt nagyon szubjektív, de akkor is –, nálam a mai napig magasan a legjobb a magyar sportkommentátorok között. Ahogy ő köszönt be, ahogy meg tudta teremteni az adott mérkőzés hangulatát, úgy senki nem tudja.
Talán nem titok, hogy felnőttkeresztség révén ismertük meg egymást öt éve. Épp Rió éve volt, hazajöttél az olimpiáról és besétáltál a mérői templomudvarba, hogy keresztyén embert „faragjunk” belőled. Mit jelent neked az, hogy meg vagy keresztelve?
Ez egy nagyon érdekes dolog, mert amióta az eszemet tudom, hiszek Istenben. Csak mivel édesapám református, édesanyám katolikus, ezért úgy döntöttek, hogy felnőttként rám bízzák a választást. Én pedig választottam, s nagyon sokat jelent számomra, hogy a református egyház kötelékébe tartozhatok!
Egyszerű eldöntendő kérdésekkel zárnánk a beszélgetést, ahol nincs jó vagy rossz válasz, hanem csak olyan van, ami hozzád illik, neked tetszik.
Olvasás vagy zenehallgatás? Ez annyira 50-50, de talán inkább olvasás.
Téli vagy nyári? Nyári.
Példázat vagy csodatörténet? Csoda.
Passz vagy gól? Passz.
Repülő vagy vonat? Vonat.
Gulyásleves vagy tengeri hal? Tengeri hal.
Pálinka vagy szaké? Pálinka.
Törvényi előírás vagy prófécia? Prófécia.
Öltöny vagy térdnadrág? Öltöny.
Útlevél vagy takarékbetétkönyv? Útlevél.
Rió vagy Tokió? Rió. Az volt az első!!!
Kívánom, hogy az első és a második olimpiád után még sok-sok olimpiáról közvetíthess! Köszönöm a beszélgetést!