„Fenyegetett hazája védelmére azzal is példát adott, hogy önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett. »Így lettem 54 éves koromban katona – valószínűleg nem túlságosan derék és veszedelmes hadfi, de mégis fegyveres és gyakorlott katona, s álltam őrt a Rajnánál, a Jurán és egyebütt kémleltem Hitler pokoli seregei felé.« (…) A sokféle Barth-fénykép közül nem hiányozhatik az acélsisakos „teológus militáns” képe sem, aki az „Egyházi Dogmatika” egyik kötetének korrektúráját javarészt egy svájci őrszobán revideálta. S, hogy a nagy teológus és hazafi milyen feltűnés nélkül vegyült el bajtársai között, arra a legjellemzőbb a következő kedves eset: Bevonulásuk után az önkénteseknek sorban fel kellett írniok nevüket a feketetáblára. A Barth után következő egyszerű derék férfiú – látván a nevet – ezzel a kérdéssel fordult hozzá: »Te, osztán mit csinálsz, hogy össze ne tévesszenek a híres Barth Károllyal?«” (részlet – Nagy Barna, Mit tanultam Barth Károlytól? = Magyar református önismereti olvasókönyv, szerk. Németh Pál, Bp., Kálvin kiadó, 1997.)
Szemlézte: Soós Szilárd