Elbizonytalanodni annyi, mint határozatlanná válni, habozóvá, ingadozóvá. A valami vagy valaki mellett történő kitartás elvesztése. Az elbizonytalanítás stratégia lehet az ellenfél megtántorítására.
Ennek egyik hatásos formája megkérdőjelezni a másik fél elhivatottságának a minőségét: ha nem ezt vagy azt teszed, akkor ez meg az vagy.
A sokunk számára korszakos Star Wars filmeposz előzménytrilógiája nem éppen a saga legsikerültebb alkotásai. Az viszont bizonyos, hogy a harmadik rész (A sithek bosszúja) végén szereplő párbaj Obi-Wan Kenobi és Anakin Skywalker (félig meddig már Darth Vader) között lenyűgöző jelenet. A jó és a rossz csatája. Anakin, akit Palpatine (Darth Sidious) elbizonytalanított, és ezzel átállított a sötét oldalra, véres leszámolásba kezd. Obi-Wan megpróbálja megerősíteni benne a jót, de kudarcot vall. A párbaj előtt hangzik el ez a dialógus:
Anakin: Ha nem állsz mellettem, akkor az ellenségem vagy.
Obi-Wan: Csak egy Sith tárgyal végletekben. (A Sith az Erő Sötét Oldalát felhasználó gonoszok lovagrendje)
A film ismerete nélkül is sejtjük, hogy az ilyen viták nem szoktak békés konszenzussal zárulni.
Egyre többet hallok ilyen végletekben történő diskurzust. Ha nem úgy gondolkodsz a művészetről, mint mi, akkor nem is értesz a művészethez. Ha nem úgy szeretsz, ahogy mi, akkor tulajdonképpen gyűlölsz. Ha nem azt jelenti számodra a család, amit nekünk, akkor kirekesztő vagy. Ha nem úgy ítéled el a háborút, ahogy mi, akkor nem vagy békepárti…
És valóban, ezek képesek elbizonytalanítani. Elbizonytalanítani identitásunkban, kultúránkban, egyházunkban, hitünkben… abban, ami eddig biztos volt, a jó és a rossz megkülönböztetésében. És mivel nem akarunk rosszak lenni, megingunk magunkban, hitünkben.
Olyan sok minden tud elbizonytalanítani manapság. A közösségi portálokon a cuki gyermekképek, receptek és mémek között felbukkanó háborús borzalmak, vagy szintén itt a választás, az ország jövőjét befolyásoló döntések alternatívái. De más médiumok is egy szétszórt, alapjaiban megrengetett világról tudósítanak. A bizonytalanság pedig egyre nagyobb feszültséget okoz.
A megingatott világkép pedig törekszik az egyensúlyra, ezért támasztékot keres magának ott, ahol talál, bizonytalan világban bizonytalan támpontok között tallózva.
Böjti időszak van. Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának az ünnepére készülünk. Az elcsendesedés célja, hogy a felbillent egyensúlyú embert újra egyensúlyba hozza és egyensúlyban tartsa az Úrra és az Ővele való kapcsolatra koncentrálva. Nem elsősorban a magunkra való figyelésben, amit manapság sokszor tartanak mindeneknél előbbre valónak. A bűnös ember nyomorúsága, hogy csak magára tud figyelni, csak követelni tud és a jogait hangoztatni, ugyanakkor vágyai kielégítése közben tönkreteszi magát, környezetét, jövőjét.
A böjt a mulandókkal foglalkozó embert megtanítja az örökkévalókkal foglalkozni. Az elbizonytalanodás, a félelem a reménytelenségből fakad. Jézus Krisztus orvosolta ezt, ezért lehet egyedül Ő az, aki valós, örökké stabil fogódzkodó lehet mindennemű megingásunk ellen.
A zajos, acsarkodó világban el kell fogadnunk, hogy a mi útjaink rosszak, és az Úr útjai igazak. Ez nem egy végletekben történő kijelentés, ez egy áldott lehetőség. Az élet sohasem lesz gond és küzdelmek nélküli. A sötét erők mindinkább megpróbálnak, megkísértenek, meggyötörnek, elbizonytalanítanak minket. De van reménység, erre biztat Jézus is: „Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!”
Az elbizonytalanodás és az elbizonytalanítók ellen pedig Pál apostol intése jól jöhet: Vigyázzatok, álljatok meg a hitben! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!
