A mai világban rendre hangoztatják, hogy változik a klíma és felmelegedőben van a bolygónk. Egyre több tanúbizonysága van ennek a változásnak. (pl. Deutsche Nationalelf a katari 2022-es VB-n☺, de ez most messzire visz a jelen témától.) A földrajzórán megtanították, hogy kis hazánkra a kontinentális éghajlat a jellemző, de rá kellett jönni, hogy bizony a boltok pénztáránál ez nem így van. Itt ugyanis a forró égöv a jellemző: a nyár forró, a tél meg csapadékos, mert hol le vagyunk égve, hol pedig ki vagyunk borítva.
A világot irányító kereskedelmi láncolatok már régen áttértek a két évszakos üzemmódra. Ahogy a monszuneső az életet hozza a földnek, úgy üzleti szférában a kereslet bővülése hozza el a bevételek növekedését. Szeptember közepe felé már megjelennek az első mikulások a boltok polcain. Pedig milyen messze van még december 6! A hónap végére pedig ott sorakozik már minden temetői kellék, gyertyák, mécsesek, koszorúk stb., hogy aztán nagy lendületet vegyenek a karácsonyi dömpinghez. A szilveszteri felfutás után van egy rövid szünet, és máris érkezik a Valentin napi giccsparádé a rengeteg feleslegességgel. A rózsaszínű álmok elmúlása után a csokinyulak sorakoznak fel szépen és katonásan feszítenek a polcokon. A régi spórolós világban sokszor előfordult, hogy megjelentek a farsangi álruhás csokimikulások húsvét táján. Az eredeti piros ruhás, szakállas figurák húsvéti nyúlnak öltöznek be. Szerencsére ezt a „nem kis” problémát ünnepfüggetlen figurák elfogadtatásával (pl. Kinder tojás) próbálják kiküszöbölni. ☺
A kereskedelemben az „esős évszak” tehát a Mikulástól a húsvéti nyúlig tart. Ebből a pénzesős évszakból a legnagyobb durranás a karácsonyi időszak és minden, ami hozzá köthető. Egyes elemzők szerint a kereskedelem éves forgalmának 50%-a ilyenkor realizálódik, de van olyan számítás is, mely szerint ez elérheti a 2/3-ot is.
Egy sportesemény előtt a versenyzők fizikálisan és pszichésen is felkészülnek a megmérettetésre, amelyből nem maradhat el a premizálás, mint anyagi ösztönzés bejelentése sem. Hogyan készülnek fel a kereskedők a dömpingre? Nagyobb volumenű áru rendelésével, több szezonális kiszolgáló személlyel és menedzseri prémiummal. És – nem utolsó sorban – kicsit át lehet írni a forgatókönyvet úgy, hogy egy felkészítő meccset is beiktatnak a nagy menet előtt. Minél előbb ki kell rakni a szezonális termékeket a polcokra, hogy annál több lehetőség legyen az értékesítésre. A nálunk is egyre jobban meghonosított un. Fekete Péntek (Black Friday) a legnagyobb előkészületi mérkőzés a fő meccs előtt a vásárlók pénztárcájának végleges kiürítésére. Több üzenete is van ennek a napnak, amit a kereskedelem a vásárlókba szeretne sulykolni. Egyrészt a hatalmas árkedvezmény sugallása, hogy mindez igazán a vevőknek jó, és az árusok szinte ráfizetnek erre az általuk kreált akcióra. Másrészt a vevői versenykényszer ébresztetik oly módon, hogy hangsúlyozzák, hogy a készletek végesek, és hiába igényelnének új árut, az bizony már nem érkezik, jobb esetben is csak az ünnepek után. A boldog, önhitt, magabiztos vásárlók megindulnak a boltok felé, hogy milyen jól is fognak járni, közben észre sem veszik, hogy valójában jóval többet költenek, mint amit előre megterveztek.
Mert a valóság pedig az, hogy a kereskedelem szimpla matematikára épül. Minél inkább megnyújtják a vásárlási lehetőség idejét, annál valószínűbb az eladás. Erre is igaz, hogy az idő pénz. Tisztában vannak a vásárlói erőforrásokkal (pénztárca), melyek végesek. Ezért optimálisan kisebb készlettel és kevesebb humán erőforrás bevonásával is lehet magasabb hasznot realizálni.
A keresztény embert pont ellentétesen érinti ez az idült vásárlási láz. Nem rohangál egyik boltból a másikba a nem létező megtakarítások reményében, mert tudja, hogy nem itt a földön kell veszendő kincseket gyűjteni. Hanem elcsendesedik, önvizsgálatot tart, hogy nyitott, tiszta szívvel tudja megélni Advent minden csodáját, tudjon készülni az ünnepre.
Feleségem a napokban nem érezte jól magát, valószínű a szezonális iskolai vírus kínálatból sikerült neki egy nagyobb ipari mennyiséget beszereznie. A múltkori hasonló „nagybevásárlása” alkalmával részemre is hozott haza, melynek túlontúl nem tudtam örülni. De azt mondta, hogy mi egy test és lélek vagyunk. Ha ő mondja, biztos igaza van! (Két hét és egy antibiotikum kúra után már jobban is lettem.) Életünk eme meghitt, köhögős-lázas periódusában készültünk az Advent várakozással teli megtervezésére, hogy az ünnep varázsát a gépies megszokás monotonitása ne rombolja le.
Ekkor csörrent meg feleségem telefonja, és egy kedves női hang elmondta a rendelését. Igen, a rendelését. Keresztelést szeretne rendelni decemberre, a karácsony előtti időt lőtte be, mert akkor lesz együtt a család itt Győrben. A megrendelő (a női hang tulajdonosa) lenne a keresztanya. A keresztelendő csemete és szülei az ország túlsó végén laknak. Milyen jó, eredeti ötlet lenne, ha keresztelőt adhatna nekik karácsonyi ajándékba. Megoldható-e és mennyibe kerülne? – érdeklődött. Ön református? – kérdezte a párom. Nem – válaszolta a hang. És a kisgyerek szülei, milyen vallásúak? Esetleg ők reformátusok? – faggatózott tovább a feleségem. Azt hiszem az egyikük, de nem is tudom. Miért fontos ez? – kérdezett vissza.
A sokat tapasztalt lelkész is lefagyott egy pillanatra. Felment a szemöldöke és gazdagabb lett pár ősz hajszállal, miközben nagy levegőt vett és folytatta a beszélgetést. Megpróbálta röviden, tömören elmagyarázni, hogy a keresztelés nem egy árucikk, hanem szentség, mely az Isten és ember közötti kapcsolatról, szövetségről szól. Végül azt kérte, hogy keressék fel a szülők telefonon ebben az ügyben. A hívó erre azt mondta, hogy jó, majd jelentkeznek, és kinyomta a telefont.
Eszembe jutott gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmjének a dala: „Diktál a beteg írja a doktor.
Beszél majd az utókor (kiről?) hohohohó Dr. Bubóról!”
Hova vezet ez a világ, ha eltűnnek a valós értékek, amikor áruvá silányul minden? Lesz-e így jövő? És ha lesz, az milyen?
Egy ország gazdaságát többféle mérőszámmal is lehet minősíteni pl. a leggyakrabban használt GDP-vel, bár ezzel is lehetne vitatkozni. Továbbiakban meg lehet nézni a foglalkoztatottak számát és arányát, ami előre mutat az inflációs kilátások felé. De a foglalkoztatottak eloszlása is beszédes a gazdaság fejlettségére nézve pl., hogy mennyien dolgoznak a mezőgazdaságban és a szolgáltatásban a gépesítés hatására. 1900-ban a lakosság 61,05% dolgozott a mezőgazdaságban és 7,11% a szolgáltatásban. Napjainkban 8,5%-os az agráriumban dolgozók létszáma. A szolgáltatásban foglalkoztatottak számára csak közelítő adatok léteznek, mivel sok az átfedés, de így is legalább 30% képviselnek. Tehát jó ütemben haladunk a fejlettség felé. A szolgáltatásé a jövő!?
Rendel, majd fizet a vevő, mert így szocializálódott, hogy mindennek megvan az ára. És valóban ez így is van! Csakhogy van, aminek az árat nem az ember szabja meg, hanem a Teremtő, mert azt nem lehet pénzben kifejezni. Ilyen pl. a keresztelés is.