Margó

Bűn, bocsánat

Ez egy sok mentegetőzéses írás lesz. Nem szokásom felpaprikázódni cikkeken és reagálni, de történt valami, ami most felborította minden ódzkodásomat. A volt énekes celeb Fekete Dávid itt Győrben törvényszék elé áll sok száz milliós csalás és sikkasztás vádjával. Nem követtem az eseményeket, bevallom, de úgy hallom ismerősöktől, elég bicskanyitogatóan nyilatkozgatott arról, hogy ártatlan, miközben halálos beteg is volt a megkárosítottak között. Egészen addig nem érdekelt a fiú, amíg egy kedves barátom fel nem hívta a figyelmem a nyilatkozatára, miszerint a börtönben Bibliát olvas és teológiai tanulmányokat folytat. Ismerem az evangélikus kollégát, aki bejár a börtönbe, a városban katolikus teológia működik, gondolkodtam, hogy vajon milyen felekezethez tartozik egyébként Dávid. De ez még nem indított volna írásra. Ám Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője kemény szavakkal reagált Dávid hit iránti érdeklődésére és bibliás nyilatkozatára. Ha nem torzítanak a szavain a lapok, az egyházvezető úgy nyilatkozott, hogy kevés a Bibliát olvasni, amíg jóvá nem tesz mindent, addig szájára se vegye az Úr nevét az illető celebbörtöntöltelék. „Szívből örülök annak, hogy Dávid a börtönben sokat tanulmányozta a Bibliát, de ez nagyon kevés a megtéréshez. Ahhoz ugyanis a cselekedeteinek megváltoztatására és maradéktalan jóvátételre van szükség.”
Ha a cikk folytatását nem olvasom, már ennyiből lehet tudni: Dávid a Hit Gyülekezete győri közösségéhez tartozott és az eltulajdonított pénzek a tagok vagyonából vannak.
Azt a pletykát hallottam, hogy Németh Sándor ugyanazt a teológiát járta, mint én, de most utána guglizva azt találom, hogy a katolikus hitoktatást két év után elhagyva a pünkösdi irányokba fordult, de további végzettséget nem találtam. Ami biztos: ugyanazt a Bibliát olvassuk. És legyünk a kereszténység bármilyen eldugott ágensének tagjai, az evangélium legvelejét kell, hogy képezze számunkra az, hogy Jézus kereszthalála mindannyiunk nyilvános vagy titokban maradt bűnéért eleget tett. Emberi jóvátétel nem csak kevés lenne, de lehetetlen is. A protestáns teológiától pedig végképp távol áll, hogy az ember bármit is tehetne saját önváltságára.

Úgy érzem, hogy itt a nyilatkozatban a harag átvette a vezetést a teológia előtt. Nem beszélve arról, amit a megtérésről mond. A megtérést a szövegkörnyezet úgy használja, mint valamilyen elérendő, megküzdendő célt, amiért izzadni, tenni kell. Miközben ez egy ajándék. Pál apostol épphogy nem tett azért, hogy megtérjen, épp ellenkező úton járva döntötte le lováról Krisztus. Hogy a megtérés után találunk-e gyümölcsöket megtérő Saulok, vagy lemászó Zákeusok életén, az már más tészta.

Azt a kérdést már fel sem teszem, hogy ugyanazt a teológiát végeztük-e a hitgyülekezete vezetőjével, mert már tudom, hogy nem. De sajnos a nyilatkozata után az is megkérdőjeleződik bennem, vajon ugyanazt a Bibliát olvassuk-e, amiben Jézus rendre lehajol a gödör mélyén és a társadalmi ranglétra alján helyet foglalók, a bűnüket már leplezni sem tudók felé, ugyanakkor azokat illeti kemény szavakkal, akik magukat ezeknél fentebbre sorolják.

Azt tapasztaltam eddig különböző keresztény gyülekezetekben, hogy a legbomlasztóbb, amit ezekben a körökben elkövetünk, hogy megítéljük a másik hitét, megtérését, Istenkapcsolatát.

Nem ismerem F. Dávid kikockázott arcú excelebet. Végképp nem akarom semmi alól felmenteni. Remélem, hogy a bíróság igazságot tesz, és nem csak jogot szolgáltat. De azt olvastam a Bibliámban, hogy aki megtér és hisz, az üdvözül. Bárkitől elvitatni a bűnbocsánat lehetőségét pedig nem kis szereptévesztés.