Sajnos elterjedt egy hiedelem, amely ma sokak számára úgy tűnik fel, mint valamiféle magától értetődő, magyarázatra nem szoruló igazság. Gyökerei nyilván a felvilágosodásig nyúlnak vissza. Eszerint Isten többé már nem szükséges a világ, s benne az emberi sors megismeréséhez és elbeszéléséhez. A világot Isten nélkül is érteni lehet. A hiedelem úgy szól, hogy a zsidó-keresztény hagyaték, a nagy és összefoglaló elbeszélés, amelynek a segítségével az ember még el tudta helyezni magát a mindenségben, nevet tudott adni a dolgoknak, volt benne még jelentés, cél, értelem, rend, teljesen hasznavehetetlenné vált. A jövő új távlata abban van, hogy jön egy új megvilágosodás, s az ember rádöbben, hogy minden, amit eddig állandónak hitt, meg tudott nevezni, valójában csak történeti átmenet egy magasabb szintű megértés felé. A zsidó-keresztény hagyományban megőrzött nagy elbeszélés immár nem alkalmas arra, hogy leírja a világot, s elbeszélje, hogy valójában mi is történik az emberrel miközben részt vesz az életnek nevezett valamiben.Napjainkra viszont az látszik egyértelműen kiderülni, hogy a nagy elbeszélést a világ, s benne az ember sorsáról semmi sem tudja pótolni. Lehet ugyan, hogy a zsidó-keresztény hagyomány ma már egyre kevesebbeket ér el, de éppen ebben az eltávolodásban tudatosul igazán, hogy azt az összefoglaló világlátást, amelyet ez a hagyomány tudott adni, semmi sem pótolja. A világ nem vált otthonosabbá, az emberi sors végső kérdéseire nincs válasz, az életünket nem tudjuk elhelyezni a nagy egészben.Akárhogyan is, a nagy, összefoglaló elbeszélést az emberi sorsról a világnak ezen a részén a zsidó-keresztény hagyomány őrizte meg számunkra. Nincs helyette más. S mondjon bárki bármit, ebben a hagyományban élünk, mozgunk és vagyunk. Ez tett bennünket emberré, ez tette az emberi létet kimondható, értelmes létté. S minden olyan kísérlet, amely azt feltételezi, hogy a számunkra adatott egyetlen elbeszélés helyett újat tudunk kreálni, halálra van ítélve. Pontosabban: félre lehet tenni, de abba a Nyugat fog belehalni.Nincs más, csak a zsidó-keresztyén hagyományban megőrzött elbeszélés, az Írás, amellyel létünk teljessége még kimondható.
