Fiunk érzelmi élete nagyon sokat gazdagodott mostanában, vagy legalábbis többet tud belőle kifejezésre juttatni. Mostanában, ha valamiért épp korholjuk, visszakérdez: de azért szeretsz?
Ez egyrészt az egyik legfontosabb kérdés. Másrészt a legnagyobb játszma lehetőség.
A legfontosabb kérdés, hogy amikor épp szófogadatlan, hisztizik, vagy kárt csinál, akkor a szeretetem is elveszíti-e, vagy csak a béketűrésem. Hogy elvetem-e őt is a tettel együtt. Ugyanakkor játszmává lehet, ha minden csínytevésnél vagy dacolásnál eszközként akarja használni ezt a kérdést arra, hogy megpuhítson és ne legyen következménye a dolgoknak. Mostanában járta be a közösségi médiát a vicces szöveg, hogy a gyereknevelés olyan, mint a gumis lepedő összehajtása, senki nem tudja, hogy kell, de azért mindenki csinálja. A benne lévő bizonytalanság miatt pedig könnyű valaki bűntudatára apellálni: ha mérges lettél, vagy büntetsz, akkor te nem is szeretsz, szóval nem is vagy jó apa, vagy anya. Feltétel nélkül és következmények nélkül, úgy már jó lesz! Amolyan „szeress úgy is, ha rossz vagyok” alapon. Sőt, nézz ide, direkt firkálom a falat és neked meg dolgod engem szeretni!
Nem ugyanígy vagyunk-e Istennel szemben?
Nemrég hívta fel a figyelmem egy prédikáció arra, hogy az édenkertbéli kérdéssel a kísértő nem mást vont kétségbe, mint Isten szeretetét. „Egyetlen fájáról se?” „Csak nem akarja, hogy olyanok legyetek, mint ő.” Eléri, hogy hátsó gondolatok, félelmek, irigység uralkodjanak el a kapcsolat helyett, amiben bőven megtapasztalható a szeretet. Semmi mást nem kellett volna csinálni ebben a pillanatban, mint azonnal Istenért kiáltani és akár megkérdezni tőle mindezeket, vagy szembesíteni a Sátánnal, vagy csak egyáltalán a vele való kapcsolatba kapaszkodni. Megbeszélni vele ezt a felmerült új ügyet, gondolatot, témát. Az, hogy ez nem történik meg, jó jele annak, hogy sikerült a bizalmatlanságot elplántálnia a kígyónak.
Az emberiség jó részének bizalma megrendült Isten szeretetében, sokan pedig játszmáznak vele: idenézz, kegyelmedből még ezt a sumákságot is meg kell ám bocsátanod! Mert azt mondtad, hogy a Te szeretetedtől semmi nem választ el, sem fejedelemségek, sem mélység, sem halál… Tudod Uram, hisz te mondtad!
És fordított Péteri kérdésekkel provokáljuk Istent. Szeretsz-e, akkor legeltess!
Ahogy a szülő szereti a gyereket, de jól akkor szereti, ha a gyermeke találkozhat a döntései és tettei következményével, úgy Isten is így van velünk. A bűnös embert szereti, de a bűnt elveti. Fontos, hogy a szeretetében ne kételkedjünk, de vissza se éljünk.
