A pergőtűz olyan összpontosított tüzérségi tűz, amelynek során a lövedékek nagyon gyorsan, sűrűn és nagy mennyiségben robbannak. Intenzív háborús bűn. Mindenféle belépést, átkelést megakadályoz. Egy területet teljesen el tud pusztítani, legyen az ipari üzem, szántó, vagy lakott település.
„De persze e kor számára, amely a képet részesíti előnyben a dologgal, a másolatot az eredetivel, a képzeletet a valósággal, a látszatot a lényeggel szemben (…), csak az illúzió szent, az igazság pedig profán. Sőt, a szentség abban a mértékben nő a szemükben, amennyire az igazság csökken és az illúzió nő.” LudwigFeuerbach
Magyarországon a digitális eszközhasználatról, és médiafogyasztási szokásokról készítettek felmérést.
Az óvodás korban az internetezés még a kedvenc rajzfilmek, mesék megnézését jelenti. De már mobiltelefonon is. Bárhol, nem csak otthon. A gyerekek eszközhasználata sokkal gyorsabban változik az új technológiák irányában, mint az idősebb korosztályoké. Az alsósoknál már a filmek mellett megjelennek az online játékok, a vicces és zenés videók. Bár az oktatásban, idegen nyelv tanulásban is használják, de a közösségi média használat is elindul. Felsős korosztályban már az üzenetek, posztok, tartalom megosztás már minden második gyerekre jellemző. Használják kapcsolattartásra is. De már találkoznak fenyegetéssel és nem kívánt tartalmakkal is. Azért valljuk be, nem nagyon tántorítja el a csibészeket, hogy kiírják a kérdést, hogy elmúltál-e 18 éves. Simán rányom az igen gombra. Sokaknál félő, hogy kialakul egy internetfüggőség, játékfüggőség. Ennek jó példája, hogy a virtuális játékokban való előrejutáshoz nem csak a szintek teljesítésével lehet előre jutni, hanem valódi pénzen lehet vásárolni eszközöket, életet, erőt. Ezekkel tovább tud menni. Anyuci bankkártyájával otthonról is tud fizetni, és csak a vásárlásnál fog feltűnni, hogy eltűnt pár tízezer forint.
Más kockázat is van. A mozgásszegény életmód, a fizikai aktivitás csökkenése, ezáltal a gyermekek testi-fizikai állapotromlása. A megkérdezett szülők 38-44 százaléka tart ettől a veszélytől, míg a tanárok, pedagógusok sokkal aggasztóbbnak ítélik meg a kérdést: 62-78 százalékuk osztja ezt a véleményt a közlemény szerint.
Ez a felmérés csak a kezdet. „A neoliberális kapitalizmus tökéletes nyilvánossága pedig a közösségi média, amely a képekre, a jelenre, a végesség, sőt egyenesen a valóság felszámolására épül. Hogy miként manipulál minket addig, abból sok megtudható a Netflixen látható The Social Dilemma című dokumentumfilmből. Jonathan Haidt szociálpszichológus arra mutatott rá, milyen hatalmas mértékben növekedett a depresszió, a szorongás az amerikai tinik körében: a felfutás 2011 és 2013 között, a közösségi média szárnyalásának kezdetén startolt. A mentális betegségek következtében kórházba kerülő tinik száma nagyjából stabil volt 2011-ig, majd hirtelen emelkedni kezdett. A maguknak ártó, ezért kórházba kerülő fiatalok száma 62 százalékkal nőtt a kamaszok, 189 százalékkal a 10 és 14 év közöttiek körében. Az öngyilkossági mutatókban hasonlóan nagy növekmény látható.” (A kor, amely a látszatot választja a lényeg helyett: az influenszerek világa a demokrácia sírját ássa?)
A társadalmunkra ömlik a „digitális áldás”. A fiatalok első félelme, hogy kimaradnak valamiből, ha nem látják mások posztjait. A következő, hogy mások nem látják az általuk küldött tartalmakat, vagy nem kellően érdeklődnek, nem jeleznek vissza. Ha valaki nem kap lájkot, nem kommentelik, az nem is létezik. Naponként használják az online felületeket, sokan óránként. Túl sok információ ömlik, amelyek igazságtartalmát nem is lehet ellenőrizni. Azonban ez a használati mód megváltoztatja a figyelmi és mentális struktúrákat és a felhasználói magatartást, döntést. Az online visszajelzésekből, reakciókból alakítják ki önmagukról alkotott képüket. Ez nem valóságos, hanem torz kép. A médiahasználat lesz szinte az egyetlen szabadidős tevékenység.
„Az okostelefon modern korunk injekciós tűje, amely a digitális dopamint éjjel-nappal szállítja az online generáció idegpályáira.” (Anna Lembke Dopaminkorszak)
A fiatalok mentalitásában olyan átalakulás kezdődik, hogy egyre kevésbé tudnak várakozni, türelmetlenek lesznek. Mindent azonnal akarnak. A fájdalmat, a magányt nem tudják elhordozni, nincs rá tapasztalatuk. A fájdalomküszöb alacsonnyá válik. Nincs stratégiájuk a magány átéléséhez. Ennek hatására egyre több közérzetjavító gyógyszert szednek orvos által felírva. A különböző feszültségcsökkentő szerekről nem is beszélve. Alkohol, drog. A virtuális valóság gondjaira, a fizikai valóságban kell orvosság.
A közösségi médiáról azt feltételezzük, hogy közelebb hozza az embereket egymáshoz. Celebek, influenszerek, színészek, zenészek, sportolók, politikusok, ismert emberek közelébe lehet kerülni. Hiszen ott van a neve a tetszik ikon alatt. Felkérik a követésre, és lelkes rajongóvá léptetik elő, mintha bármit is számítana. Annak, akit követnek igen. Készen van mézes-csöpögős illúzió világ. De ez a valóságtól messze van. Mivel elválik a valóság és virtuális világ, ezért ez egy elég erős manipuláló lehetőséget ad a felhasználó kezébe, ezért sérül is a valódi közösség. A felhasználó egyén érdeke, vélt érdeke lesz fontos. Akár a számolható nézettség, mint reklámérték szerint, vagy a hordozott gazdasági, reklám, vagy politikai tartalom miatt.
Nagyon úgy tűnik, hogy a virtuális valóság, online világ olyan manipulációs eszközzé nőtte ki magát, ahol az öntudatos emberré válás ígéretével kecsegtetettek a valóságos élet törvényszerűségeitől eltérő, öntudatlan, boldog televény állapotban tenyésző lényekké válnak. Valódi közösségtől megfosztva, fékezett habzású emberséggel. Mondhatnánk, hogy új teremtmény, de ez zsákutca. Az ember megteremtette a lényegétől megfosztott tömegembert. Ez az ember tulajdonképpen felszámolja a létfeltételeit, mert nem is érti, csak úgy véli, hogy neki minden jár, és mindennek elérhetőnek kell lennie. Nem ismeri civilizációja alapjait, nincs hite sem. Azt látja, hogy van valamilyen intézmény, kultúra, szellemi, tudományos élet, és a vívmányait használja, de fogalma sincs, mennyit kell azért fáradni, és mennyi áldozatot kell hozni, hogy legyen és megmaradjon.
Annak az emberiségnek van jövője, aki nem csak használja, de kész áldozatot hozni és fáradhatatlanul munkálkodni érte.
Mi hisszük és valljuk, hogy az embert Isten teremtette valóságosan, valóságos világra, ahol van fájdalom és gyógyír, halál és feltámadás, tragédia és irgalom, bűn és megváltás.
Faludy György
A jövő század lesz a végső
A jövő század lesz a végső,
kipusztulnak az emberek –
mögéjük kapdosni is késő.
Zabáljatok! Élvezzetek!
Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.
Hol van a szerelem s a szépség?
Hol hagytátok az irodalmat,
társalgást, könyvtárt és lugast?
Mind haldokolnak vagy meghaltak.
Le télen az Amazonászra
luxusban, míg csak van vize,
nyáron Báliba, Saint Tropez-be
(nem tarthat vissza senki se),
s ha nincs reá mód, üljetek le
a TV-hez olcsóbb utakra,
hallgassatok rossz zenét, filmet,
mely nem hatol le a tudatba,
a politikát se hagyjátok
üres locsogásnál alább,
s jegyezzétek meg a reklámot,
az áruk sírfeliratát
(Illusztráció: Pawel Kuczynski)
