Móricz Hetény Simon nem kis feltűnést keltett megjelenésével a Petőfi-bicentenárium jeles évében, az országos könyvtári napok keretében szervezett zarándokúton. Ugyanabba az intézménybe jár (Pápai Református Kollégium Gimnáziuma), még ha nem is ugyanazon épület falai közé, ahova egykor Petőfi Sándor járt. Ismerje meg a tisztelt olvasó az „ifjú Petőfi”-t, aki egy dunántúli református lelkészcsalád hetedik gyermeke, és aki egy hetet hiányozva a gimnáziumból, Székesfehérvártól Ostffyasszonyfáig megtette Petőfi 1839-es útját, így tisztelegve a költő születésének 200. jubileumán!
Amikor megkerestelek az interjúval kapcsolatban, akkor egyből kikötötted, hogy a teljes nevedet ki kell írnom, és nem írhatom azt rólad, hogy te vagy a 16 éves Petőfi XXI. századi mása. Valójában mennyi idős vagy Móricz Hetény Simon?
Múlt hónap végén töltöttem be a tizennyolcadik életévemet, és most vagyok végzős gimnazista. Tehát nem vagyok egykorú azzal a Petőfi Sándorral, akinek az útját megtettem. Szalagcímként jól hangzott, de nem igaz, mert én két évvel idősebb vagyok most nála.
Egyedi keresztnevet kaptál a lelkipásztor szüleidtől. Ismered a névválasztásuk okát?
A Hetény név jelentése az, hogy a hetedik gyermek. Azért kaptam, mert a kilenc között én vagyok a hetedik a sorban. Minden gyermeküknek úgy adtak nevet, hogy az egyik keresztnevük magyar eredetű, a másik pedig bibliai. Ezért kaptam én a Simon nevet, ami nemzetközileg is jól használható.
Nem akármilyen családból származol, hiszen mindkét szülőd lelkipásztor, anyai nagyapád a Tatai Református Egyházmegye esperese, apai dédnagyapád a Bánáti Református Egyházmegye esperese volt. S akkor még ki sem tértünk az oldalágakra, ahol szintén vannak lelkészek! Milyen többletet, vagy éppen kihívást jelent neked a családod lelkészi jellege?
Mind a két szülőm református lelkipásztor, és édesanyám, Bátki Anna családjában több mint tíz generáción keresztül mindig volt lelkész a családban. Engem például nagypapám, Bátky Miklós esperes keresztelt meg. Édesapám, Móricz Attila ágán pedig a dédnagyapám volt esperes-lelkipásztor. Mindenképpen többletet ad, sem mint nehezítené az életemet az, hogy a családomban lelkipásztorok vannak. Előfordul, hogy unalmas számomra, amikor rácsodálkoznak, hogy én is egy Móricz-Bátki gyerek vagyok, bár ez lehet, hogy abból adódik, hogy sokan vagyunk, és sokfelé ismernek bennünket.
A következő kérdést azért teszem fel, hogy a válaszod eloszlathassa sokak tévképzetét. Ha kilencen vagytok testvérek, akkor ti nagyon szegények vagytok?
Ez a kérdés abból a szempontból még érdekesebb, hogy mindkét szülőm lelkész, és köztudottan a lelkészek nem éppen a leggazdagabbak. A fizetésük pedig főleg ilyen sok gyermek mellett nem tökéletes. Anyagilag mi nem kaptunk meg olyan sok mindent, mint ahogy mostanság azt elvárják a gyerekek. Nem ettünk chipset, nem ittunk üdítőket, hanem csapvizet, nem bolti felvágottat ettünk, hanem házi sonkát, szalonnát, kolbászt. De én úgy érzem, hogy ezáltal pont azt kaptuk meg, amire szükségünk volt. Az életünk teljesen élhető a nagycsaládban.
Honnét jött az ötlet, hogy te legyél a Petőfi út főszereplője?
A véletlenekben nem hiszek, ezért úgy mondom, ahogy valóban gondolom: az én Istenem úgy irányította az én utamat és Lang Rudolf útját, hogy keresztezzék egymást. Lang Rudolf volt a Petőfi útvonal városlődi és farkasgyepűi állomásának házigazdája, és amikor költöztette be a lányát Pápára, a Refi Diákotthonába, akkor meglátott sétálni a földszinten. Ahogy felértem a negyedik emeletre a szobámba, hallottam, hogy bemondják a hangosbemondóba, hogy az idősebbik Móricz fiút várják lent, úgyhogy akkor lesétáltam. Lang Rudolf bemutatkozott nekem, és elmondta, hogy szeretné, ha Városlődön és Farkasgyepűn szavalnék. Majd tovább küldte a fényképemet a főszervezőnek, aki először azt hitte, hogy mesterséges intelligencia készítette azt a képet Petőfiről. Mondta neki Lang Rudolf, hogy nem, valóban ott sétálgatok a Kollégiumban. Később Budai László főszervező, a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár vezetője felhívott telefonon, és felkért arra, hogy legyek az egész zarándoklat arca.
Könnyen rávettek arra, hogy csatlakozz az emlék-zarándoklathoz?
Igen, mert tudtam, hogy nem jöhetek ki rosszul ebből az egészből. Alapból is kapható vagyok ilyesmire, már csak azért is, mert ez egy olyan történet lehet, amit szívesen mesélhetek majd az unokáimnak. Aztán motivált, hogy ezen keresztül sok embert meg tudok ismerni, ráadásul egy hetet igazoltan hiányozhatok a suliból makkegészségesen. Illetve mondták, hogy ez egy 130 km-es túra lesz biciklivel, de tudják, hogy egy héttel az út előtt nem várhatják el, hogy előzetes edzések nélkül ezt letekerjem, ezért tudnak nekem szerezni egy elektromos kerékpárt a zarándoklat idejére. Akkor nem mondtam meg Budai Lászlónak, hogy én már egy nap alatt is tekertem le 130 km-nél többet hagyományos biciklivel, mert nagyon érdekelt, hogy hogyan megy az az elektromos motor. (nevet)
Konfirmációkor és még elsős gimnazistaként is hosszú hajad volt, mostanra rövid lett és bajusz is társult hozzá. Tudatosan találtad ki ezt az új külsőt?
Az biztos, hogy olyan tudatosság nem volt benne, hogy Petőfire hasonlítsak. Két éve nyáron lett bajuszom, mert nem volt kedvem borotválkozni, és úgy gondoltam, kipróbálom, milyen leszek bajusszal. Visszanézve a fényképeket, szeptemberben is még rémes volt, de én akkor úgy gondoltam, hogy már tűrhető. (nevet) Aztán később egyszer leborotváltam, de nagyon megbántam, azóta újra van bajuszom. A hajamat meg vagy nagyon megnövesztem, vagy levágatom, és két vágás között néha még két év is eltelik.
A zarándoklat idejét és útvonalat ki határozta meg?
Az időpontját Budai László várpalotai könyvtárigazgató határozta meg, az útvonalat pedig Könczöl Imre egykori várpalotai könyvtárigazgató munkája alapján jelölték ki. Könczöl Imre Petőfi születésének 150. évfordulójára készített egy könyvet, és abban meghatározta a valószínűsített útvonalat Székesfehérvár és Ostffyasszonyfa közötti távolságon. Tizenhét települést kerestem fel. A köztük lévő távolságot nem a főúton tettem meg, hanem hegyes-dombos vidéken tekertem, úgyhogy jó volt, hogy terepgumik voltak a kerékpáron, és nagyon sokat segített az emelkedőkön az elektromos motor rásegítése.
Voltak társaid az emlékúton, vagy egyedül mentél?
Mivel októberben még kiskorú voltam, ezért nem akartak egyedül engedni. Mindig volt legalább egy útitársam, ami nagyon jól jött, mert például Székesfehérváron az indulásnál úgy volt, hogy én vezetem a zarándoklatot, aztán kapásból rossz irányba fordultam, és a mögöttem jövő túravezető súgta, hogy „másik irány, másik irány”. (nevetünk) Utána ő ment előre. Veszprémtől már tudtam végig, hogy merre kell menni, de a Székesfehérvár-Várpalota-Veszprém szakasz nekem kevésbé volt ismert.
Milyen élmények értek útközben, illetve az állomásokon?
Minden állomáson szerveztek egy kis vendégséget a könyvtári dolgozók, és ők is szavaltak. Várpalota és Veszprém között Kóti László többszörös ironman volt a túravezetőm. Pápára érkezve a saját diáktársaim és tanáraim vártak. Celldömölkön pont október 6-ra esett az odaérkezésem, így akkor a városi megemlékezésen is részt vettem és szavaltam. Megnézhettem a Soltis Lajos Színházban Petőfi Apostolának a próbáját. A célba érkezéskor Ostffyasszonyfán a Kossuth Rádió élő adásban közvetített, és az enyém volt a focipályán a kezdőrúgás.
Számodra a Petőfi 200 zarándoklat inkább a külső hasonmáskodásról szólt, vagy volt benne belső érintettség is?
Elsőrenden külső hasonmáskodásról szólt. Annál is inkább, mert Petőfiben és bennem tényleg csak annyi közös van, amennyit az osztályfőnököm, Budai Gabriella tanárnő mondott: ami érdekel, azt tanulom, a többit annyira nem.
Petőfinek a matematika volt a gyenge pontja Pápán, de költészetből már akkor remekelt, ezért is írhatta be versét a Pápai Kollégiumi Képzőtársaság könyvébe. Te milyen pályára készülsz?
Szőlész-borász mérnök szeretnék lenni. Bár ez érdekes lesz, mert emelt angol és emelt informatika érettségivel tervezem oda a bejutásomat, mivel kicsit későn döntöttem el, és így már az emelt biológia érettségitől távol kerültem. A többi érettségi tantárgyban annyira nem bízom, azok olyan „petőfisen” mennek.
Gondolom, azt tudod, hogy Petőfi első nyomtatásban megjelent verse egy Pápán írt bordal volt, úgyhogy nem is vagytok oly távol egymástól. Állomásról állomásra vittél magaddal egy vándorkönyvet. Mi lett annak a sorsa?
Ha jól tudom, nem maradt Ostffyasszonyfán, hanem visszakerült a várpalotai könyvtárba. Az első bejegyzés több mint tíz éves volt benne, sajnos IV. Könyvtárút után elakadt a kezdeményezés, de most a Petőfi 200 adott különleges témát és útvonalat hozzá.
Élnél Petőfi korában?
Valamilyen szinten biztosan benne lennék a kipróbálásában, mert mindig is közel álltak hozzám a régebbi korok. Főleg, hogy akkor szabadabban éltek.
Nem voltak ekkora óraszámok, és óra közötti szünetben pipázhattak. (nevetünk) Egyébként ki a kedvenc költőd?
Ady Endre verseinek hangulata és stílusa áll hozzám nagyon közel, illetve Kosztolányi is érdekes számomra, de az ő költészetében még nem merültem el annyira, hogy a kedvencemnek nevezzem őt.
Egyházi iskolába jársz, ezért nem a kedvenc versedről, hanem kedves bibliai igédről kérdezlek. Elárulod, hogy melyik az?
Az 1Timóteus 6,12: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.” Ez volt a konfirmációi igém, amivel Édesapám megáldott, és ez akkor nagyon aktuális volt. Azóta is amikor eszembe jut, mindig tudom hova tenni az életemben. Az énekek közül pedig „Az Úr csodásan működik” kezdetű dicséret mondanivalóját szeretem, annak tempójával és keringő-szerű ritmusával együtt.
Mint végzős refis, miért ajánlod a Pápai Református Kollégium Gimnáziumát a továbbtanulás előtt álló diákoknak?
Az iskolaépület hangulata engem mindig elvarázsol, és ha Petőfi nem is ezeket, de például Simon Márton kortárs költőnk és még sokan mások, ezeket a lépcsőket koptatták előttünk. Ebbe mindig nagyon jó érzés belegondolni. Nagyon szeretem a diákotthon közösségét, az új, modern kollégiumba még be kell szoknunk, de az sem olyan vészes.
Gondolom, nem a kedvenc műfajod a röpdolgozat, de azért játszanál most egy villámkérdés-villámválasz játékot?
Persze, ha nem jegyre megy, nincs bajom vele.
Körbe vagy keresztbe? Körbe.
Illat vagy dallam? Dallam.
Azarjá vagy Dániel? Dániel.
Krumplibogár vagy papucsbogár? Krumplibogár.
Lépés vagy ugrás? Ugrás.
Péter vagy János? Péter.
Biológia vagy kémia? Egyik se!
Hét vagy hónap? Hét.
Advent vagy böjtfő? Advent.
Fékkar vagy gázpedál? Gázpedál.
Sár vagy por? Por.
Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy a mi Istenünk keresztezze az utadat azoknak útjával, akik által építő és pezsdítő módon tudsz jelen lenni családod, iskolád és egyházad életében!
