Olyan időket élünk, amikor egyre fontosabbá válik az evangélium hiteles hirdetése, úgy, hogy a ma emberét is megszólítsa. Ehhez kell a közösség, a gyülekezet, ahol a hívek útmutatást kapnak, megerősödhetnek hitükben egymás által is. S ehhez természetesen kell egy hiteles, példamutató lelkész. A Hévízi Református Egyházközség egy ilyen hely.
„a kőház épülése a lelki ház gyarapodását szolgálja”
Steinbach József püspök szép mondata ez, melyre jó példa a hévízi a templom is. 1998 előtt innen Keszthelyre jártak a hívek istentiszteletre, aztán abban az évben, december 6-án felszentelték az épületet. Kuti Géza esperes volt a templomépítő lelkipásztor.
A hévízi templom az önkormányzat által adományozott telekre épült református és evangélikus összefogással, a protestáns ökumenikus szakrális teret azóta is egyetértésben és szeretetben használja a két felekezet. A Dunántúli Református Egyházkerület 2008-ban vásárolt egy épületet nem messze a templomtól, az lett a parókia, ott van a gyülekezeti terem. A parókia megvásárlásával missziói egyházközség alakult Hévízen, tehát a gyülekezetépítés lett a legfontosabb feladat. Ehhez aztán az Úr idevezette a megfelelő embert is. A gyarapodásnak köszönhetően 2016. január 1-től a missziói egyházközség anyaegyházközséggé vált.
„Uram, mit szeretnél?”
Péntekné Vizkelety Márta Szőnyben gyermekeskedett, hívő családban. 16 évesen tért meg, addig tanárnak készült a jó tanuló fiatal, aki szeretett és jól tudott magyarázni, érvelni. Imájában útmutatást kért az Úristentől, annyit tudott csak, hogy szolgálni szeretne.
Igei és emberi útmutatást is kapott, 1999-ben végzett a Károli Gáspár Hittudományi Egyetemen, majd szolgált segédlelkészként, egy évet töltött Németországban, azt követően Hamar István szolnoki lelkipásztor segítőjeként közel tizenkét évet szolgált a Dunamelléki Református Egyházkerületben, Tószeg-Tiszavárkonyi Református Társegyházközségben. Számos sikeres pályázat fűződött a nevéhez, de nem csupán anyagi fellendülés jellemezte az ott töltött időt, hanem a gyülekezet gyarapodása, lelki épülése is. 2013 novemberében Hévízre érkezett családjával, férjével és két fiával azóta itt él.
„a személyes kapcsolat a legfontosabb”
Péntekné Vizkelety Márta a nulláról kezdte a gyülekezet építését. Mint mondta: egyenként kellett megkeresni a bárányokat. Kuti Géza esperestől kapott egy névjegyzéket, azzal kezdte, mindenkit felhívott, mindenkit meglátogatott, mindenkivel beszélgetett, mindenkit meghallgatott és szeretettel hívott a templomba.
„Hatalmas volt az örömöm, amikor láttam, hogy jönnek, egyre többen jönnek istentiszteletekre, idősek, fiatalok és gyerekek is – meséli mosolyogva a lelkészasszony. – Amikor elkezdtem a munkát három hittanos volt, ma ötvennégy, valamint az idei évben nyolc fiatal készül a konfirmációra. De ez nem megy magától, dolgozni kell, keresni és hívni az embereket, szeretettel és megértéssel fordulni mindenkihez. Azóta többen megtértek, vannak olyan gyülekezeti tagok, akik elvégezték a hitoktatói tanfolyamot és segítik a munkámat. Nem nehéz ez, szívvel-lélekkel kell hívni mindenkit az Isten országába, s akkor érkeznek a bárányok.”
„az evangélium Isten lelke által eléri a célját”
„Az első lépés tehát az emberek megszólítása, de utána sem vagyunk egyedül, mert itt van velünk az Úristen. Én nem tudnék itt tartani senkit, de hát mi nem is magunkat hirdetjük, hanem az Ige szól. Amit fontosnak tartok, az a hiteles, szeretetteli igehirdetés. A Szentléleknek nagy szerepe van abban, hogy Isten lelke munkálkodjon a lelkipásztor életében.
A felnőttek és gyermekek számára külön tartunk istentiszteleteket, emellett szervezünk bibliaórát, ifjúsági alkalmakat, a konfirmációs közösség is rendszeresen találkozik. Három óvodában és két iskolában heti 20 órában van hittanóra, a gyerekek számára nagy örömmel szervezzük az immár hatodik nyári táborunkat. Ez is a misszió része.
Kehidakustányban is szolgálok vasárnaponként istentiszteleten az időseknek, a kórházban pedig a pandémia előtt hetente egyszer tartottam ökumenikus istentiszteletet. Ezt is szeretném folytatni” – sorolja Péntekné Vizkelety Márta.
„fontos a szolgálat jó híre”
A nyolc éve épülő fiatal gyülekezetnek 120 tagja van, akik aktívan részt vesznek a közösség életében. Hévíz és környéke nem nevezhető református vidéknek, a tisztán református család nagyon ritka. „Vannak Erdélyből és Kárpátaljáról áttelepült testvérek, akik keresték a templomba járás lehetőségét, szinte azonnal csatlakoztak a gyülekezethez.
Kevés itt az úgynevezett őslakos, sok a betelepülő. Pár éve például egy Ajkáról ideköltöző nyugdíjas házaspár lett a közösségünk tagja, nemrégiben pedig egy szolnoki idős hölgy csatlakozott hozzánk. Az is kedves történet, amikor egy testvérünk a tóban úszkálva hallott a református közösségről – jó hírét hallotta a gyülekezetnek, s megkérdezte, hol találja meg.”
„hogy az evangélium minél többekhez eljusson”
Fontos a média – mondja a lelkészasszony. Van egy újsága is a gyülekezetnek, immár hetedik éve. Most száz, a pandémia előtt százötven példányban jelent meg. Ez is a misszió része, hisz így még többekhez eljut a jó hír. A helyi televízióval is nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki. Amíg zárva voltak a templomok, rögzítették és leadták az istentiszteleteket. A közösségi médiában is jelen van a gyülekezet, naprakészen, sok szép fotóval.
„szívvel-lélekkel-hittel-lelkesedéssel”
„A legfontosabb a hivatásomban az Úrral való élő kapcsolat, vallom, hogy ezt a szolgálatot csak úgy lehet végezni, hogy hittel és meggyőződéssel hirdetjük az evangéliumot, és a Szentlélek általi lelkesedés, tűz segíti a munkánkat.
Én például nem tudom papírról olvasni a gondolataimat, az igehirdetésben teret adok a Szentléleknek, árad belőlem a mondanivaló, szívtől-szívig. A hiteles élet alapja az alázat, mi szolgák vagyunk, nem tarthatjuk többnek magunkat másoknál. Megértő, jóindulatú szeretettel, nagyvonalú jósággal forduljunk a másikhoz. Például a katolikusokkal is kiváló a kapcsolat és ez nagyon jó érzés. Az Isten a kövekből is támaszthat fiakat, a lelkész felelőssége, hogy miként közvetíti az igét.”
„minden dolgotok szeretettel menjen végbe”
A tízfős presbitérium minden tagja elkötelezett és tevékeny. Jó szívvel tesznek a gyülekezetért. Követik a lelkészüket, aki jó példával jár előttük, hiteles és önazonos szolgálata irányt mutat, és segíti a gyülekezet további gazdagodását, épülését. A vírushelyzet immár ismét lehetővé teszi a templomok látogatását, a hévízi reformátusok ennek nagyon örülnek, sokan visszatértek, de a bárányokat továbbra is, egyesével, szeretettel fogják hívni.
