Sipos Csaba ütőhangszeres tanárral, kamarazenésszel beszélgetek, aki nagyon nem mellékesen a balatonkenesei-akarattyai református gyülekezet kántora immár 2007 májusa óta. Augusztus utolsó napjaiban – pedagógus kollégáihoz hasonlóan – már ő is a tanévkezdésen munkálkodik a veszprémi Csermák Antal Alapfokú Művészeti Iskola oktatójaként.
Most mégis egy olyan különleges képzésről kérdezem, amely a nyár legforróbb napjaiban felnőttek számára zajlott itt Kenesén, s amelynek Csaba fő szervezője, házigazdája volt. Ahogy beszélgetünk, most is átsugárzik róla az öröm és lelkesedés. A Gárdonyi-kurzusról van szó.
Beszéljünk mindenekelőtt egy kicsit rólad: hogyan lesz egy ütőhangszeres zenészből orgonán egyre profibban játszó kántor?
Minden zenei szakgimnáziumban kötelező tananyag a zongora is, mindenkinek ismernie kell a billentyűt, akármilyen hangszeren tanul. De nekem a középiskolai évek alatt volt néhány megragadó orgonakoncert élményem, és elhatároztam, hogy belekóstolok, és felvettem fakultatív tárgynak.
Nagyon jó volt, hogy ahogy haladtam benne, már akkor volt néhányszor alkalmam az itteni istentiszteleteken kántorkodni, és később így tudtam teljesen átvenni ezt a szolgálatot. A főiskolán is tanultam még egy félévet, de utána már inkább magánoktatókhoz jártam, és végül azóta önállóan képzem magam. Igen nagy örömöm van benne.
Miénk az öröm és a hála Istennek, hogy vagy nekünk! Most pedig a kurzusról szólva, először azt kérdezném, hogy miért Gárdonyi a neve? Talán jó lenne bevezetésképp megfogalmazni, hogy ki, kik vannak e név mögött?
Gárdonyi Zoltán neve bizonyára ismerősen cseng mindazok számára, akik a 20. századi magyar zenetudományról valamit is hallottak, akik valaha az egyházzenébe belekóstoltak, vagy akár csak református kórusokban, mint a legendás debreceni Kántus, énekeltek. Ő volt a múlt századi protestáns egyházzene egyik legmeghatározóbb és legnagyobb tudású személyisége és zeneszerzője. Tanított Sopronban, majd a hosszú évekig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzora volt, és a Református Teológiai Akadémián is tanított.
Az ő szerkesztésében jelent meg 1959-ben az első országos használatra szánt Református Korálkönyv, amelyből a mai napig játszik a kántorok többsége! Bár a hetvenes évek legelején családjával áttelepült Németországba, szülőhazájával igazából soha nem szakította meg a személyes kötődéseket és a szakmai kapcsolatot.
Mégsem ő a kurzus voltaképpeni névadója, igaz?
Gárdonyi Zoltán fia, Zsolt, zeneszerzőként és orgonaművészként végezte a tanulmányait és zeneelméleti munkásságával is édesapja nyomdokaiba lépett. Mivel az egyházzenei munkássághoz ragaszkodott volna, folytatva az apai örökséget, az akkori kommunista Magyarországon neki sem volt jövője, egy hollandiai ösztöndíj elnyerése után ő is Nyugat-Európában maradt. Ezt a zeneművészeti és zenepedagógiai hivatást vette át aztán Zsolt fia, a már Németországban született Gárdonyi Dániel is.
Nekünk Zsolttal és Dániellel van kapcsolatunk, ők tartották az első ilyen 2017-es kurzust itt Kenesén és az ideit is. Az elsőt személyes jelenléttel, az ideit pedig – a járvány miatt – online kapcsolattal.
De hogy kerül egy ilyen világszerte elismert zenetudós és zenepedagógus egy Balaton-parti kisváros pár napos kántor-továbbképzőjébe? Mik az előzményei ennek az egésznek?
Gárdonyi Zsolt szakmai tevékenysége többrétű: aktív évtizedeiben koncertező orgonista volt, kiváló zeneszerző, zeneelméleti tudós és főiskolai professzor is. De egyik fő jellegzetessége, hogy Európa- sőt világszerte tart vendégelőadásokat, pár napos továbbképzéseket, mesterkurzusokat. Már a nyolcvanas évektől sokat járt haza Magyarországra, Karasszon Dezsővel is jó barátságot ápolt, azután a kétezres évek elején több alkalommal is vendégprofesszora volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzői Doktoriskolájának Budapesten. Én akkor, 2003-ban Győrben találkoztam vele először. Amolyan kis kezdőként beültem az előadásokra, nagyon szimpatikus volt már akkor a kedvessége és hatalmas tudása, de megszólítani még nem mertem.
Aztán jóval később, 2011-ben Koós Anita orgonaművész, volt kollégám szervezett egy egynapos kurzust a Baár-Madasban, amelyen én is részt vettem, akkor már személyesen beszélgettünk is. Utána kezdtünk levelezni, meg tudtam keresni kérdésekkel, és az ő rendkívül barátságos személyiségéből fakadóan ezekre készségesen válaszolt, érdeklődött. Néhányszor, magyarországi látogatásai során is tudtunk találkozni, míg végül 2016 táján született meg a gondolat, hogy legyen egy három napos kurzus itt Kenesén, ahol minden infrastrukturális feltétel is adott hozzá.
De ilyen kántor-kurzusok, továbbképzések akkor már megszervezésre kerültek Pesten, Debrecenben, Nagykőrösön és Móron is! Szóval volt előzménye a miénknek.
Mi a fő jellemzője, felépítése egy Gárdonyi-kurzusnak?
Gárdonyi Zsolt elsődleges célja, hogy azok a zenészek, akik kikerülnek a pedagógusi keze alól, azok értsék is, amit játszanak. Hogy a zeneelmélet ne egy külön dolog legyen, amit meg kell tanulni mellesleg, hanem szervesen beépüljön a zenész, egyházzenész játékába. Konkrét példaként képzeljük el azt, hogy a kántor felmegy az orgonához, és kiderül, hogy eltűnt a korálkönyv. Csak énekeskönyv van, abban pedig ugye, az ének egyetlen szólama. Akkor egy képzett muzsikus legyen képes arra, hogy megírt letét nélkül is többszólamú kíséretet adjon.
Jó példa erre az úgynevezett értő olvasás, amit az iskolában tanítanak. Fel tudok olvasni egy szöveget úgy is, hogy csak sorban elhangzanak a szavak, de nem igazán értem, de felolvastam. És fel lehet olvasni azt úgy is, hogy értem, és akkor már bánni is tudok a szöveggel. Professzor úr erre az „értő olvasásra” akar megtanítani bennünket – akár a játékban, akár a letétkészítésben, egy dallam megharmonizálásában.
A résztvevők tehát mind képzett zenészek?
A kurzus iránt érdeklődők közt vannak különböző felekezetű kántorok, de zeneelmélet szakos főiskolások, sőt végzett orgonaművész is. Az ország legkülönbözőbb pontjairól jöttek a továbbképzésre 2017-ben és idén is, ahogy most fel tudom idézni: Balatonfűzfőről és Keneséről, Siófokról, Budapestről, Debrecenből, Kecskemétről, Pécsről, Sopronból és Székesfehérvárról is.
A képzésben tevékeny részt vállal dr. Szabó Balázs, a győri Széchenyi István Egyetem docense, a székesfehérvári Budai úti református templom kántora. Ő tanított is engem, a Gárdonyi családdal való megismerkedésem is voltaképp neki köszönhetem, és azóta is sokat tanulok tőle.
Az idei kurzus első napját például ő tartotta, s kifejezetten református kántoroknak, mivel a készülő új református énekeskönyvről volt szó. Tudatosítanunk kell magunkban, nekünk jelenlegi református egyházzenészeknek, hogy mindez új korálkönyv elkészítésének feladatát is jelenti! Nyilván ennek megvan a kinevezett országos felelőse, lesz hivatalos bizottság, de senkinek nincs megtiltva, hogy letétet írjon, és aztán azt megmutassa, feltegye esetleg egy internetes oldalra.
Professzor úr szerint nagyon fontos, hogy ezek az új korálkönyvi letétek minél minőségibbek legyenek. Nem feltétlen nehezek! Hanem jók! Könnyen játszható, de igényes – ez a legnehezebb.
Ez nagyon izgalmasan, tényleg nem amolyan elvontan, hanem nagyon is konkrét-gyakorlatiasan hangzik. A résztvevők hogyan érezték magukat, milyen visszajelzéseket kaptál?
Kenese szépségét és vendégszeretetét, nyári pezsgését, hangulatát mindenki dicsérte, s a gyülekezeti ház nyugalma tökéletes helyszínnek bizonyult a tanuláshoz. Az élelmezéssel, szállással nem volt gond, a „reformáció500” évében a Reformációi Emlékbizottságtól sikerült pályázattal minderre fedezetet nyerni, idén pedig a Dunántúli Református Egyházkerület adott komoly támogatást és hozzájárult a Balatonkenesei Egyházközség is. Ezeken a kurzusokon tényleg remek a hangulat, közvetlen és barátságos a légkör, míg közben nagyon komoly munka folyik.
Professzor úr is igencsak jól érezte itt magát négy éve, a templom egyszerű szépsége, a régi parókia hagyományos református otthonossága, az udvar a „Krúdy-hangulatú diófákkal” – mind nagyon tetszett neki. Külön örömmel idézték fel Németh Péter helyi lelkésszel, volt Kántus-taggal a több mint három évtizeddel ezelőtti találkozást Németországban, a kórus akkori előadókörútja alkalmával.
Idén azonban sajnos nem tudtak személyesen jelen lenni a járványhelyzet miatt. Mit terveztek a jövőre nézve?
Igen, nagyon hiányzott a személyes jelenlét, hogy ő maga odaüljön a billentyűkhöz, megmutassa a fogásokat, élőben sokkal könnyebb a tanítás-tanulás, ahogy majd minden téren. De sikerült online megoldani, hogy mind Zsolt, mind Dániel oktatni, előadásokat tartani tudjanak.
Ami Kenesén történt, az részben egy örökség, a folytatása egy mások által már megkezdett útnak. És semmiképpen nem szeretnénk megállni. Nekem személy szerint is nagyon fontos Zsolttal és Danival a kapcsolat, hogy minél többet tanulhassak tőlük, mind szakmailag, mind emberileg. Professzor úrral ez egy mester-tanítványi, de baráti történet is.
Reményeink szerint 2023-ban újra kurzust tudunk szervezni. Abban az évben lesz Veszprém Európa kulturális fővárosa, talán ennek a rendezvénysorozatnak a részeként megvalósulhat a képzés, akár Veszprémben, akár újra itt, Kenesén. Gárdonyiék nagy örömmel jönnének, mi pedig szeretettel várunk minden érdeklődőt!
