Margó

Emberek, sorsok

Ahány ember, annyi sors és legalább annyi rejtély. Ki tudja, hogy mi lakik egy emberben? A világtörténelemből szívesen említek pár esetet, és persze az irodalom is segít egy picit.

Lót felesége
Kezdjük is Lót feleségével. Mekkora a történet (1 Mózes 19. fejezet). Sodomába érkezik két férfi, amúgy angyalok. Lót megvendégelte őket. Közben a város férfi tagjai, ifjak és öregek is, összegyűltek Lót házánál, hogy a két férfival háljanak, megerőszakolják őket. Lót felajánlotta a saját lányait helyettük, mert a vendég védelmének kötelezettsége mindennél fontosabb volt. Vaksággal verték meg az angyalok a forrongó tömeget. Majd azt kérték Lóttól és családjától, hogy hagyják el a várost, mert felhatott Istenhez a gonoszságuk, és el fogják pusztítani. Végül Lótot feleségével és leányaival kivezették a városon kívülre. Egy kérése volt az angyaloknak, hogy ne nézzenek hátra és ne álljanak meg. Végül egy szomszéd kis városba menekültek, és az angyalok kénköves esővel elpusztították Sodomát. Azonban útközben történt, hogy Lót felesége megállt és hátranézett, mert nem bírta ki. Ő sóbálvánnyá változott.

Daidalosz és Ikarosz
Apa és fia, Kréta szigetén labirintust építettek a Minótaurosznak. E szörny, Minósz király feleségének bikától született szerelemgyermeke, amely mögött szintén isteni dráma van, amennyiben Posszeidónnak, a tenger istenének való engedetlenség okán ez volt a büntetése. Embertestű és bikafejű, farkú szörnyszülött évente több emberáldozatot is követelt és a labirintusban lakott. Daidalosz és Ikarosz fogságba kerültek, hogy ne tudják elárulni a labirintus titkát, és fény derüljön a szörnyszülöttre, vagy netán elpusztítsák. Később ez is megtörténik.
Daidalosz és Ikarosz el akarnak szökni a szigetről, ezért szárnyakat készít magának és fiának, amelyeket viasszal ragaszt össze. Úgy okosítja, hogy ne repüljön túl alacsonyan sem, nehogy a hullámok elragadják, de túl magasan sem, nehogy a nap melege megolvassza a viaszt. Egészen jól indulnak, azonban megrészegíti Ikaroszt a magasság és feljebb száll, a szárnya megolvad és a tengerbe veszett. Apja túlélte, elgyászolta és megátkozta a találmányát.

A filozófus
Aiszkhülosz (Kr. e. 525–456), híres athéni tragédiaíró különleges módon halt meg Szicíliában. Nem halt meg a perzsák elleni küzdelemben sem Marathónnál, sem Szalamisznál. Jó író, hős katona. A végén Zeusz sas madara okozta halálát, mert felvitt egy teknőst, hogy a magasból sziklára ejtve eltörje páncélját és megehesse. Az író kopasz fejére ejtette, és így halt meg.

Ötzi a hegyi vadász
Az olasz Alpokban találták meg 1991-ben. Először azt hitték, hogy egy megfagyott hegymászó. Pedig jó 6000 éves volt már. Annyit tudnak róla, hogy laktózérzékeny volt és ma is élnek a genetikája szerint leszármazottai. Az utolsó vacsorája alpesi kőszáli kecske húsa volt. Íjjal meglőtték és ez a sebesülés okozta a halálát.

Ampato-múmiák
Három inka kislány múmiáját találták meg 1995-ben az Ampato hegységben. A 12-15 éves, és két 6-7 éves lányka emberáldozatok voltak. Haláluk előtt kokalevelet kaptak és ayahuascás italt. Ezzel tompították érzékeiket, és tartották őket nyugalomban több napon keresztül, míg végül egy szertartás keretében feláldozták őket. Az áldozat célja a 15. században az Inka állam megerősítését, hatalmát szolgálta, hogy kimutassa az isteneik felsőbbrendűségét. Az isteneik kegyét keresték, hogy megmentsék őket a természeti katasztrófáktól, aszálytól, földrengéstől, vulkáni tevékenységtől. Az Andok hidege jó állapotban őrizte meg a testeket. Díszes ruhákban és értékes ajándékokkal övezve helyezték őket nyughelyükre. Haláluk után kortársaik az istenek és az emberek világa közötti közvetítőkként tisztelték őket.

A Himalája fagyott halottai
Mióta másszák a hegyeket és vonzza az embereket a Himalája, a nyolcezres csúcsok, mindig maradnak a hegyen, akik többé maguktól nem jönnek le. Mount Everest csúcsa közelében azt mondják, vagy 200 holttest van. Mivel nagyon hideg van, ezért megfagynak a testek. A sejtkárosodástól eltekintve úgy néznek ki, mint amikor meghaltak. Beszámolók szerint, mivel jól fel vannak öltözve, sokan élőnek néznek ki. Némelyeknek még a haja is lobog a szélben. Némelyek útjelzőként is szolgáltak sokáig, mert jellegzetes színű ruha vagy bakancs volt rajtuk, és a kiépített út mellett feküdtek. Évtizedeken keresztül fekszenek egymás mellett, elszórva a jéggé fagyott testek.

Érdekes lenyomatokat, történeteket hagyunk az utókorra. Elvész már a jelentősége, hogy miért és mi történt. Kell-e tanulnunk belőle, nem tudom. Emlegetni fogjuk őket és hüledezni. Megismerjük kicsit ezeket a sorsokat és beleborzongunk. Nekünk is van sorsunk és életünk. Mi is elrejtünk érzéseket, gondolatokat magunkban, mi is hiszünk valamiben. Nekünk is vannak bálványaink. Talán a sorsok és emberek erre akarnak figyelmeztetni, hogy csak Istent imádd és neki szolgálj. Csakis és kizárólag.

József Attila:
INDIÁBAN, HOL ÉJJEL A VADAK…

Indiában, hol éjjel a vadak
zöld szeme cikkan át a dzsungelen, –
mikor dédapa is kicsi volt még,
élt egy nagy fejedelem.

Parancsot adott, büszkét, szigorút:
„Fogjon mindenki szerszámot! Oda,
hol a lombzenére táncot lejt a hold,
épüljön hétszáz ékes palota!”

Hétszáz ékes palota közé
kincstárat vasból rakatott
s a napot akarta ráveretni,
mint óriás, tüzes lakatot.

Hiába szörnyedt el a nép
s kérlelték vének és papok:
„Ami égi, ne hozd a földre!”
A kapu pántja kérte a napot.

Feszült létra a felhő szélihez.
Megbillent az; a létra leszakadt.
Fogtak sasokat könnyü szekérbe.
A hámot szétszedték dalos madarak.

S míg sürgött irtózva, serénykedett
a dolgos népek megdöbbent zöme,
kisült a vetés, kigyult a város;
kicsordult a nap lángos özöne.

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.
Állva száradt el a fejedelem.
S a hétszáz palota helyét elfoglalta
az őserdő egy hűvös éjjelen.

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12