Egyház és közélet? Már halljuk is a kórus hangját: azt bizony szét kell választani! De mi van, ha mégsem válik szét? Mi van, ha ez az elválaszthatatlanság gyümölcsöt terem? Véletlen lenne? Mi, keresztyének nem hiszünk a véletlenben, mert tudjuk, hogy gondoskodó Istenünk van, aki megáldja azt, ami az Ige alapján működik. Alsóörsön ezt az áldást élik meg. A település vezetése, a gyülekezetek és a kisközösségek jól együtt tudnak működni, kiegészítik egymást, gyarapítják a települést.
Aki járt már Alsóörsön, az megszerette a települést. Kialakul az emberekben egy kép a helyről, hogy itt harmóniában élnek az emberek egymással, van egyfajta pátoszos közösségszellem. Együttgondolkodást látunk önkormányzat és a közösségek, ezek között kiemelten a keresztyén közösség között. Valós ez a kép, tényleg ennyire idilli az állapot?
Kálmán Csaba: Ez nem csupán egy kirakat. Nagyon szerencsés konstelláció nálunk az egyházközségben, hogy polgármester úr aktív tagunk, sőt, gondnok is. De ez az együttműködés már akkor kialakult, amikor nem volt tisztsége nálunk. Napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Gondolkoztam azon, hogy mi lehet ennek a jó kapcsolatnak az igazi gyökere, motivációja? Azt gondolom, hogy mindannyian – település, civil szervezetek, egyházi közösségek – egy célért dolgozunk, egy az irányunk. Alsóörsön – és ezt úgy mondom, mint aki már szolgált több helyen – van egy hihetetlen kohéziós erő, ami minden ügyben megmutatkozik. A széthúzás, az egyénieskedő önvélemény annyira minimális, hogyha egy értelmes közös célt az ember meg tud fogalmazni, társakat tud maga mellé találni, és akkor minden megvalósítható.
Kálmán Csaba Budapesten született, ott is kezdte meg szolgálatát, majd két és fél évig a Magyaratádi Missziós körzet lelkésze volt. 2015-ben, a Veszprémi Református Egyházmegye akkori esperesének, Császár Attilának a felkérésére indult az Alsóörs-Lovasi Református Társegyházközség lelkészválasztási folyamatában, a választási közgyűlés pedig egyhangúlag megválasztotta lelkipásztoruknak. Azóta nemcsak a gyülekezet, hanem a település életében is aktív.
Polgármester úr a kezdetek óta hangoztatja a partnerség fontosságát. Ebben a partnerségben egyértelmű volt, hogy bevonja a református gyülekezetet?
Hebling Zsolt: A falut ősidők óta jellemző keresztyén értékrend a vezetőkben is mindig megvolt. A közösségek építése, segítése közös célunk. Így haladunk előre, pozitívak vagyunk a jövőt illetően. 18 éve vagyok polgármester, előtte a gazdasági életben dolgoztam. Az együttműködés fontosságát onnan hoztam magammal, ezt folytattam a közéleti munkámban is. Mind a két történelmi egyház fontos szerepet játszott mindig a falu életében, most is példaértékű ez az ökumenikus közös munkálkodás. Egy percig sem volt kérdés, hogy velük együttdolgozva kell a település életét irányítani. Velük, és minden más értékes kisközösséggel, hisz ők alkotják a nagyközösséget, Alsóörsöt.
Hebling Zsolt tősgyökeres alsóörsi, anyai ágon aktív református felmenőkkel rendelkezik. A gyermekévei után eltávolodott az egyháztól, később Ferenczy Gábor, a mostani alpolgármester volt az, aki visszacsalogatta a hitéletbe. Több évig presbiter volt, egy ideje pedig a gyülekezet gondnoka. Vallja, hogy az Istennel való kapcsolata gazdagabbá teszi minden napját. A reggeleket imával kezdi, hálaadással az Istennek a múltért, a jelenért, az eredményekért, a megtartó kegyelemért és a jövőért.
Összetartó közösség, keresztyén értékrend. Mi az ok-okozat? Felülről megsegített ez a közösségi kohézió?
Kálmán Csaba: Itt nem politikai nézetek szerint van az értékrend meghatározva, hanem a keresztyén értékrend és a múlt értéke alapján. Úgy is mondhatnám, hogy ez egy hitvalló közösségnek a megélt hétköznapi élete. Én ezt egy óriási erőnek tartom, főleg a mai világban, mert ez a jelen egy hihetetlen liberális, kaotikus állapotot tart fenn tudatosan, generációkat nevel fel ebben a liberális katyvaszban. Miközben azt hitetik el az emberekkel, hogy mindenki saját maga dönt, aközben kontroll alatt, irányítva vannak. A keresztyénség értékrendje azért fontos, és azért lesz egyre hangsúlyosabb ebben a világban, mert az nem demokratikus, hanem teokratikus, azaz egy felülről jövő Isteni vezetés. Ő nem egy erőszakos atya, hanem – ha a jézusi képet nézzük – egy jó pásztor, aki a kiválasztottakat vezeti. Nem a demagógiára épül, hanem arra az isteni szeretetre, arra a közösségre, amit az Isten vezet, és hitünk szerint gondviselésével fenntart. Ez mutatkozik itt nálunk a hétköznapokban. Jézusra építkezünk, ő a fundámentumunk. Lehet, hogy néha vissza kell bontani részeket, de az alap az stabil, arra lehet építkezni. A hitvalló közösségek szerepe egyre inkább nőni fog globálisan az emberiség életében. Egyre nagyobb virtuális tereket csinálunk magunknak, pedig az ember nem erre vágyik alapvetően. Barátokra, közösségre vágyunk, akikkel össze tudunk fogni, meg tudjuk osztani az örömünket-bánatunkat. Alsóörs ezért is példaértékű, hogy ezek a kisközösségek tökéletesen tudnak működni, és integrálódni a nagyközösségbe, a falu életébe. És ez megtartó erő is egyben, és jellemformáló az egyén szempontjából. Egy nagyközösség akkor lesz erős – és ez vonatkozik a nemzetre is – minél több kisközösségből áll, akik egy értékrendszer védőhálója, kupolája alatt vannak.
Hebling Zsolt: Ennek a megtartó erőnek gyarapító hatása is van. A lakosságunk száma dinamikusan emelkedik, a Balaton-régióban nálunk nőtt az állandó lakosság létszáma. Úgy tapasztaljuk, hogy ugyanígy gondolkodó emberek jönnek…
Tehát olyanok keresik a településen a jövőjüket, akik a keresztyén értékrendet tartják élhetőnek?
Hebling Zsolt: Igen. Valahogy sugárzik kifelé ez a teokratikus, Isteni szereteten alapuló közösségi lét, ami vonzó. Az ideköltözők, vagy a nyaralóval rendelkezők közül például sokan megtisztelnek azzal, hogy megkeresnek, bemutatkoznak, és igen, van, hogy megjelennek a templomokban is.
Alsóörs a Somlyó hegy déli oldalán terül el a Balaton partján. Az alsóörsi református egyház a korai alapításúak közé tartozik, a hagyományok szerint 1540-re datálható létrejötte. A török kor végén a falu lakossága szinte egyöntetűen a kálvinista egyház híve volt, jelenleg Alsóörs lakosságának száma: 1636 fő, amelyből a Református Egyházközséghez tartozik 150 fő. Templomuk már jócskán betöltötte 750. életévét, 1260 táján építették. Érdekessége a külső falakon is látható freskó. A gyülekezet a település általános iskolájának is a fenntartója.
A település központjában van az iskola, és ez nemcsak mértani szempontból igaz. Az Alsóörshöz kötődő neves költőnk, Endrődi Sándor nevét viselő intézmény a gyülekezet fenntartásában működik közel 10 éve, így ez is egy közös ügy. Akkoriban sok helyen próbálkoztak így megmenteni helyi iskolákat. Itt könnyen elfogadták ezt a lépést?
Hebling Zsolt: A demográfiai adatok akkoriban kedvezőtlenek voltak, és valóban, az iskola megmentése volt a cél. Két irányba mozdultunk, az egyik a sportiskola – erre is adottak a feltételek nálunk, és az egyházi fenntartás. Ez is egy kuriózum, test és lélek mondhatnánk, és tényleg jól működik ez együtt azóta is. De vissza az időben, amikor ez szóba jött, összehívtuk a szülőket, és elenyésző százalék volt, aki nemet mondott. Szóval akkor volt egy kényszer az átállásban, de ez azóta gyümölcsöző eredménnyé lett. Bebizonyosodott, hogy az egyházi iskola többletet ad a gyerekeknek, nemcsak tanítanak, de nevelnek is, és ez fontos. Nálunk minden gyermek – és nem kényszerből – hittanos. Sőt, kialakulóban van egy felmenő rendszer, már az óvodában is ez a nevelési stratégia folyik. A működtetés során pedig kiváló az együttműködésünk a gyülekezettel. És nagyon jó, hogy nem csak a kapuk mögött zajlik az élet, aktív részei a település életének.
Akkor – gondolom – itt nincs probléma a gyülekezetben a fiatalok terén?
Kálmán Csaba: Ez a missziói munka nem úgy működik, hogy egyszer csak itt lesznek a fiatalok. Jézus is – a magvető példázatában – beszél fokozatokról: el kell vetni a magot, aztán szárba szökken és majd gyümölcsöt terem. A kényszer nem megoldás. Ne várjuk azt, hogyha átvettük az iskolát, akkor majd száz gyerek ott fog ülni a templomban. A gyermekmisszió eredménye később fog jelentkezni, kitermel majd egy olyan generációt, akik majd tudni fogják, hogy hova forduljanak életük valamely örömteli vagy nehéz pillanatában. Majd abban a pillanatban, ha odafordultak az egyház felé, akkor kell őket integrálni. Nekünk most a vallási kompetenciát kell felépíteni a gyerekekben. Itt Alsóörsön elmondható, – és ez nem túlzás – hogy a gyülekezetben a generációváltás folyamatban van. Ez egy nagyon fontos dolog. Én abban hiszek, hogyha az ember a rábízott talentumokkal odaadóan dolgozik, az Isten meg fogja áldani a munkáját. Alapvetően nem személyfüggő, hanem az Isten Lelkétől élő egy gyülekezet. Nálunk egy tudatos építkezés van, ebben az önkormányzat és mindenki partner, bölcsődétől, óvodától, iskoláig. Az iskola után is igyekszünk a gyülekezethez kötni a fiatalokat, például táborokat szervezünk.
Hebling Zsolt: Nagyon jó, hogy meg tudtuk szólítani a középiskolás korosztályt. Az alpolgármester úrral közösen – ő is amúgy presbiter – már régóta próbáltunk tenni az ügyben, hogy ezeket a tinédzsereket bevonjuk a település életébe, nem sok sikert arattunk. És lám, most kiderült, hogy őket is meg lehet szólítani valamivel. Ez is a település javát szolgáló feladat, amit a gyülekezet hatékonyabban tud elvégezni, mint az önkormányzat.
És a szülők? Ők betagozódnak?
Hebling Zsolt: Az évnyitókon-zárókon tele a templom, a szülők is itt vannak. Amikor a gyerekek esküt tesznek, vagy a Miatyánkot közösen elmondjuk, lélekemelő, ahogy zeng a templom.
Kálmán Csaba: Az évek alatt vannak pozitív példák, szülők, akik életükben nem voltak templomban, nem voltak megkeresztelve, nem volt templomi esküvőjük, és most itt vannak. És ha már itt vannak, akkor az Igére kell bízni a dolgot. Az Igében nagyon aktuális dolgokról van szó, Jézus szavai a mai napra is érvényesek. Tehát ha eljött a templomba, nyitottan részévé válik a közösségnek, és megfogja az Ige – mondjuk a hétköznapok során valamely történés kapcsán eszébe jut, hogy erről hallott vasárnap a templomban – akkor ő már itt marad.
De nemcsak az örömökben osztoznak. Tavaly, amikor a járvány kezdetét vette, rengeteg felajánlás érkezett az önkormányzathoz. A településen jól működő szociális rendszer van, de ebben a nehéz időben szükség volt a segítségre. Nem volt kérdés a gyülekezetben, hogy azonnal munkába álljanak, a reformátusok elsőként jelentkeztek. A gyülekezeti tagok maszkokat varrtak, bevásároltak az arra rászorulóknak.
Mi a szerepe ma az egyháznak a közélet terén?
Kálmán Csaba: Nem kell nekünk újat kitalálni, a történelem nagyjai már bizonyították, hogy az egyház és a közigazgatás között nem kell választani, akkor egészséges egy társadalom, ha ez az egész szinte összeolvad. A történelem nagy személyiségei mind vallásosak, hitüket gyakorló emberek voltak. A genfi tanács Kálvin nélkül nem kezdte el az ülését. Nem azért, mert Kálvin lett volna a megmondó ember, hanem mert azt mondták, hogy az emberi ügyeknek akkor van értelme, hogyha arra Isten áldást is ad. Ezért kell, hogy ez a kettő összetartozzon. Ha az oktatást nézzük, akkor jó reménységgel vagyok az iránt, hogy egyre inkább azok az emberek fognak a közéletbe beépülni, akik ilyen nevelésben részesültek, és akik magukénak vallják a keresztyén identitást.
Bűn lenne ketté választani az egyházat és a közéletet. De ez nem azt jelenti, hogy valamelyik bekebelezi a másikat – most e téren a református egyház igazán pengeélre van állítva a közbeszédben. Ez arról szól, hogy amit az egyház bele tud tenni a közéletbe, azt az Ige szerint is kutya kötelessége beletenni. Ne politizáljon a hívő! – ez szokott lenni a szlogen. Már miért ne? Persze ne pártpropagandák mentén, hanem az Ige értékrendje mentén. És ez nem szeparált értékrend, ezt nem lehet különválasztani a közélettől, mert ez igenis a része annak. Az egyháznak fel kell vállalnia azt, hogy a közéletben véleményt formáló és alkotó szerepe van. És az az érdekes, hogy pont ezt kérik számon rajta, hogy miért mond és cselekszik ilyet. Holott, ha csak a missziói parancsot nézzük, hogy „tanítván őket”, akkor feladatunk megszólalni, és elmondani – nem a magunk okosságát – hanem az Ige világosságát, bölcsességét.
Hebling Zsolt: Maga a közélet az azt jelenti, hogy közösségi élet. A kisközösségek a nagyközösség érdekét szolgálják, tehát nem is kérdés, hogy a közéletben részt kell vennie az egyháznak. Itt Alsóörsön mind a két történelmi egyházzal jó a kapcsolat, és ennek minden fél számára kézzelfogható eredményei vannak. Vannak közös ügyeink, amikor együtt hatékonyabban tudtunk előbbre jutni. És lelki támaszt is tudnak nyújtani, ha gondok vannak, ez is a megoldást segíti. Ez abban is segíti az embert, a közéletben tevékenykedőt, hogy ne a hivatali, bürokratikus szemlélettel kezeljen dolgokat, hanem empatikusan, segítőileg álljon hozzá az egyének, a rábízottak ügyeinek kezelésében. A jóindulat, a jó szándék a legfontosabb! Ezt az elődöm, Bóka István tanácsolta nekem, amikor átvettem a hivatalt tőle. A polgármesterség nagyon nehéz hivatás, de ha megvan a jóindulat és a jó szándék, akkor nem lehet gond. Így dolgozunk közösen az egyházakkal, a civilekkel és az egyesületekkel, és a sikeres évek ezt visszaigazolták.
A közösségben való részvétel a gyülekezet részéről nem csak elmélet. Az elmúlt években egy több, mint 100 millió forintos projektet bonyolítottak le, ami a közösségi szerep erősítését célozta meg. Ezek a programok nem kizárólag „házon belül” zajlottak, sőt a cél pont az volt, hogy az egész település részt vegyen rajtuk, ezzel is gazdagodva, gyarapodva Alsóörs. Számtalan közösségi programot kínálnak: énekkar, színjátszókör, kézművesség, néptánc stb. A falu felvidéki és erdélyi testvértelepüléseivel is meghatározó a keresztyén kapcsolat. A Trianon 100 alkalmából a Nemzeti Összetartozás Napján a templomban tartott megemlékezésen az internet segítségével a testvértelepülések is részt vettek a közös istentiszteleten.