Eldördült a rajtpisztoly, megindult az utolsó nagymenet a gazdaság és a profit beteljesüléséért. A kürtöket ezúttal is a világmárka Coca-cola és a Nagy-Britanniában működő John Lewis & Partners áruházlánc karácsonyi kisfilmjei fújták meg, de jönnek a többiek is a szenzációs ajánlatokkal.
A kólamárka régi harcostársa a profitnak, értik is, tudják is, miként lehet a karácsonyi csodát tallérra váltani. Amerikában karácsonykor a manószerű holland Sinterklaas figurájából kifejlődött Santa Claus ajándékosztó jár. Mostani alakjának elterjesztése (piros ruhás, nagyszakállú pufók öregúr) a barna lét áruló cég reklámjainak köszönhető. Olyannyira, hogy ez jelentős bevételt hozott a kólás cégnek világszerte, és megváltoztatta valamelyest a mi Mikulásunk képét is. Hol van már a szegények pártfogója, önzetlen ajándékozóként tisztelt szent képe? Míg a püspök anno két fiatalt mentett meg ajándékával a prostitúciótól, addig ma egyfajta lelki-prostitúcióba taszajt a fogyasztói lét oltárán ez az ünnep (is).
Az áruházlánc is jeleskedik a két percbe sűríthető szentimentális eszenciák (no nem esszenciák), könnyfakasztó üzenetnek álcázott reklámok bemutatásában. A szigetországi cég kisfilmjeiben mindig hajlott a szeretet csodáját túldimenzionálni a látható világon. Idén egy égből érkezett entitás által közvetítik a szeretet üzenetét. De gyorsan le kell lohasztanom keresztyén testvéreimet, akik boldogan bólintanának, hogy végre; itt sem a mennyei többlet a téma. Idén a főszereplő gyermek nem mást fogad be a szeretetkörébe, mint egy galaktikus utazót, egy UFÓ lányt. És nem ő hozza el a legszentebb ajándékot, hanem itt kapja meg a földön, és viszi el azt a távoli univerzumában lévő otthonába. (Persze mindezt a kor szabályainak megfelelő háttérüzenettel, miszerint fekete bőrű kisfiú megtanítja a befogadásra és az önzetlen szeretetre a rikítóan fehér idegen kislányt. De ezt elemezze ki más.)
Szóval az idei kampányok is távol állnak a valós karácsonyi üzenettől. De mégse legyünk e miatt mérgesek. Először is azért ne, mert a harag nem méltó az ünnepkörhöz. Másodszor pedig, a sztoikusok bölcseletének megfelelően, ne legyenek irreális elvárásaink a piac szereplőitől. Ők ezt a nyelvet ismerik, létük ebbe az irányba tart. Nézzük el nekik, de legyünk óvatosak, hogy mi ne tartsunk velük. Mondhatnánk, hogy ne keressem a kákán is a csomót, hisz mindkét kisfilm üzenete – a marketing célokon túl – alapvetően jóra sarkall. Így fogalmazta meg ezt a kólás cég: „A Coca-Cola mindig is hitt a karácsony varázsában, idei kampányunk is az emberi kapcsolatok valódi csodáját ünnepli.” Nos, nincs is ezzel nagy baj, csak annyi – és ezt keresztyénként határozottan ki kell mondanunk – a karácsony csodája nem ez. Ez legfeljebb a valódi csodának a következménye. Ha kihagyjuk a mennyei többletet, Isten ajándékát, Jézus Krisztust, akkor éppen az eredetet vesszük el az üzenetből: az ajándékozás, a szeretet, az odafigyelés és befogadás nem a cél, hanem az eredmény, felülről jövő gyümölcsöző adomány.
Az ajándék értékét meghatározza az ajándékozott állapota. Akinek majd mindene megvan, az kevésbé tud már örülni bárminek is. Láthattunk már bőven olyan képeket, hogy egy gyermek, aki szegénységben cseperedik, jobban örül egy gumilabdának, mint jósorsban lévő társa bármilyen drága kütyünek. Bár van még két hét az advent kezdetéig, de a ránk zúduló karácsonyi vásárlásösztöke közben jó, ha már most rátekintünk saját szegénységünkre. Nem arra, hogy mi mindent nem vehetünk meg, hanem arra, hogy az Istentől kapott ajándék nélkül semmik vagyunk, a semmiből jövünk és a semmibe tartunk.
Ezt az üzenetet ne várjuk a reklámoktól. Ott másra buzdítanak.
Akció akció hátán, leárazás, kedvezmények, Black Friday és egetrengető árak mindenütt; nincs menekvés a vásárlás elől. Kitűzött eladás-bevétel ráták vannak, amiket el kell érni. A költekezés a gazdaságnak is a motorja, a fogyasztói társadalomra épülő rendszerek hajtóereje. Ez a beteges berendezkedés nem viseli jól, ha az ünnep kapcsán a tárgyiasult üzenetet megkérdőjelezik, és az ajándék fogalmát Istentől valóvá teszik. Tudniillik az nem váltható érmére. Ezért veszik ki a mennyei tényezőt az ünnepből, és ruházzák fel pusztán emberi, materiális elemekkel. Az már beárazható.
A Megváltó születésének ünnepe jó alkalom arra, hogy megemlékezzünk arról a szeretetről, amit Tőle, Általa kaptunk. Összegyűlünk szeretteinkkel, odafigyelünk egymásra, a rászorulókra, és igen, megajándékozzuk a másikat. De karácsonykor nem egymást ünnepeljük, és végképp nem a megvásárolható ajándékokat. Ezek mind csak következmények. Karácsonykor az eredetet, a Megváltó Krisztust ünnepeljük.
Egyes felmérések szerint idén a lakosság negyede nem költ ajándékokra most karácsonykor, kétharmada kevesebb, mint 50 ezer forintból igyekszik azt megoldani. A Pulzus Kutató intézet által készített közvélemény-kutatás a koronavírus-járványból adódó félelemmel magyarázza ezt. Az Úr üzenete pedig az, hogy ne félelemből, hanem reménységből, a Szent Lelke által adott bölcsességből kezeljük mértékletesen az idejekorán ránk zúduló reklámok csábítását. A legfőbb ajándékot már nem kell, nem is lehet megvenni, az már a miénk.
