Nyilvánvaló az, ami bizonyos, ami vitán felül egyértelmű, amihez nem férhet kétség, amiben egyetértünk. Mi nyilvánvaló ebben a világban, az elmondottak értelmében? Hiszen nincs olyan jelenség, történés, alkotás, kijelentés, amit ne értelmezhetnénk és értékelhetnénk annyiféleképpen, ahányfélék vagyunk, mi magunk, és amelynek nyomán ne támadnának viták közöttünk. Van-e valami, ami áldottan nyilvánvalóvá lett az életünkben, amiben legalább ketten, vagy hárman egyetértünk (Máté 18,19), amire nyugodtan hagyatkozhatunk, az összeomlás, a csalódás, a pusztulás veszélye nélkül?
Isten Igéjének örömhíre számunkra az egyetlen, áldott nyilvánvalóság: életünk távlata, értelme, normája, nézőpontja. Miben áll ez a nyilvánvalóság?
Minden, amit ebben az ellentmondásos világban nyilvánvalóan tudhatunk, az Jézus Krisztusban lett bizonyossá, és így hangzik: Isten megtörte a halál erejét és világosságra hozta az elmúlhatatlan életet (10). Nincs más, nincs ennél több nyilvánvalóság, és ami ennél kevesebb, az nem nyilvánvaló.
Isten megszabadított minket: ez az, ami az evangéliumból következően nyilvánvaló, megmásíthatatlan, nem a mi érdemeink, hanem az Ő örök – idők kezdete előtti – döntése és kegyelme szerint. Ezt a megszabadítást akkor is megtapasztaljuk, ha az Úr még nem szabadított ki bennünket egy adott helyzet nyomorúságából (9).
Isten elhívott minket az Ő ügyének szolgálatára: ez is nyilvánvaló. Akiket az Úr megszabadított, azokat szolgálatra hívta el, hogy a maguk helyén, a saját feladataik között szorgoskodva ne szégyelljék az élet Uráról szóló bizonyságtételt, még akkor se, ha az szenvedéssel jár (8). Mondjuk, hirdessük, éljük: „Mi tudjuk, kinek hiszünk!” (12)
Isten megőrzi az Ő ügyét, a drága kincset, Őneki erre van hatalma; és bizonnyal üdvösségesen megőrzi azokat is, akik a rájuk bízott drága kincset képviselik, ebben a világban, sok csillogó és harsány portéka között is (12–14).