Majdnem leestem a székről, amikor Fischl Vilmostól meghallottam, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nem hirdethet – ahogy ő mondta – a „közösségi médiában”. A szervezet főtitkára ezt az eléggé sokkoló hírt az Ez itt a kérdés Keresztényüldözés Európában és a világban c. műsorában adta a nézők tudtára. A beszélgetés résztvevői (Fischl Vilmos, Kaló József, Osztie Zoltán, Torgyán Attila, szerkesztő-műsorvezető: Gulyás István) a kereszténység üldözése kapcsán nagyon sok témát érintettek, de a végén azért csak kikerekedett, hogy sajnálatos módon Európában nagyon sok olyan jelenség tapasztalható, amelyek igenis összefüggésbe hozhatók a kereszténység közvetett üldözésével. Nyilvánvaló, hogy nem a kereszténység rendszerszintű, fizikai üldözéséről van szó, hanem egy olyan kulturális környezet tudatos felépítéséről, amelyben a kereszténység kevésbé érvényesülhet.
Ennek egyik botrányos példájaként hozta fel a főtitkár azt a sajnálatos tényt, hogy az Ökumenikus Tanács hirdetési igényeit a közösségi média rendre visszautasítja azzal az érveléssel, hogy tartalmaik nem felelnek meg a hirdetési felület szellemiségének. Csak magamban morfondírozok, vajon miféle hirdetésekről lehet itt szó, amelyeknek tartalmától óvni kell a közösségi média fogyasztóit? Csak nem az Ökumenikus Imahétről? Csak nem a Reformációi Gálaestről? El nem bírom képzelni, miféle tartalom verhette ki a közösségi média egyik felületének mindenható urainál a biztosítékot.
Bizony, keresztényként nem tudok másra gondolni, csakis arra, hogy a közösségi média nevezett felülete (az a sejtésem, hogy a Facebookról van szó) – a szólás-és vallásszabadság nagy dicsőségére – korlátozni akarja a kereszténység jelenlétét a társadalmi nyilvánosságban. És ez nem teória, nem összeesküvés elmélet, nem üldözési mánia, hanem a pőre tény. Míg tehát egyik oldalról megy itt a nyugati mainstream liberális lózung az „értékekről”, a „nyilvánosságról”, a „szabadságjogokról”, addig simán meg lehet azt csinálni, hogy a közösségi média egyik leghatékonyabb, milliókat befolyásoló felülete egy hivatalos egyházi szervezet hirdetéseit letiltja.
Mi ez, ha nem a kereszténység üldözése? A közösségi médiának ez a nyilvánvalóan ellenséges eljárása az Ökumenikus Tanáccsal pontosan illeszkedik abba az európai trendbe, hogy a kereszténységet ki kell szorítani a nyilvánosságból, rezervátumba kell zárni, mert nem felel meg annak az állítólagos semlegességnek, amelyet állítólag a közösségi médiának is képviselnie kell.
Most már csak azt nem tudom, milyen hirdetést közölne a közösségi média őfelsége? Esetleg, ha az Ökumenikus Tanács kiadna egy Bibliát a nem bináris Jézusról, az jöhetne?
