Keresztény emberként ennek a választásnak számomra alapvetően világnézeti jelentősége volt. Talán soha ennyire nem mutatkozott még meg a két politikai tömb közötti mélységes világnézeti szakadék. Vélhetően azért, mert az utóbbi években a közéletet foglalkoztató témák, mint például a nemi identitás, a család, az illegális migráció, a nemzeti kérdés, s aztán most a háborúhoz való viszony éles kontúrokkal rajzolta ki a világnézeti alapállásokat, összefoglalóan a balliberális és konzervatív világképet.
Ennek a választásnak az volt a tétje szerintem, hogy az Orbán-kormány által képviselt konzervatív-keresztény világkép továbbra is azonosulási pontot kínálhat-e a magyar társadalom többsége számára, avagy át kell adnia a helyét egy balliberális eszmeiségnek.
Nos, ez a választás azt bizonyította be, hogy a magyar társadalom erőteljes többségében kulturálisan konzervatív-keresztény, és köszöni szépen, nem kér a nyugati világnézeti őrületből. Magyarország szeretné megtartani a józan eszét. Nagyon helyes.
Ez annyira konzervatív, hogy már forradalmi.
