Az ismert liberális vallástudós ezzel a meglepő kijelentéssel állt elő. Tette ezt abból az alkalomból, hogy a HírKlikk megkérdezte (Gábor György: a Fidesz-hatalom a vallásból, a vallási érzületből politikai erőforrást csinált), mit szól ahhoz, hogy Csák János kulturális és innovációs miniszter az egyházi felsőoktatási intézmények vezetőinek tartott előadásában (Csák: A magyar jövő őrzői az egyházak) azt mondta, hogy a „Magyar jövő őrzői az egyházak”, és azt is, hogy „a nemzet másik gyökere a sorsa, és az egyházak a magyar történelem során mindig ott voltak az élvonalban, amikor a nemzet konfliktusba keveredett vagy amikor építkezett. Politikai erők jönnek-mennek, de az egyházak állandók, és Magyarország nem létezik nélkülük.”
Rendben van, én megértem, hogy Gábor György politikai meggyőződésébe eléggé nehezen fér bele az egyháznak mint a keresztény magyarság egyetlen történetileg folytonos intézményi képviselőjének az elismerése, de azért talán nem lenne szabad engednie, hogy tudósi szerepét ennyire eltorzítsa az Orbán-kormány utálata.
Mert lássuk be, komoly ember – bármiféle világnézetű is legyen – nem mond olyat, hogy nincs egyház. Ez nonszensz, polgárpukkasztásra alkalmas, no meg arra, hogy az egyház provokatív támadásával és fogalmi megszüntetésével valahogy a nyilvánosság felszínén tartsa magát. Mondjuk, ezzel nincs egyedül. Azért nonszensz, amit állít, mert az igaz ugyan – ahogyan erre rámutat –, hogy az egyház története ellentmondásos folyamat, de ez még nem szünteti meg és nem írja felül a keresztény hitnek azt a történeti folytonosságát, állandóságát és közösségét, amelyet az Apostoli Hitvallás oly’ tömören állít, és amelyet az egyház elvont fogalmával jelölünk.
Persze, ez a fogalmi bűvészkedés, amit a jeles vallástudós bemutat, nem újkeletű. Ez a dekonstrukció módszere, amely abban látja hivatását, hogy a hagyományban rögzült valóságértelmezési alapfogalmakat széttrancsírozza, ízekre szedi, hogy aztán a végén bebizonyítsa, eme értelmezések alapfogalmai történetileg és filozófiailag tarthatatlanok. A trükk egyszerű. Fel kell tenni a kérdést: mi az egyház? S ha nem lehet mindenki számára egyértelmű meghatározást adni rá, akkor kész a formállogikai következtetés: nincs olyan, hogy egyház.
Ugyanezt a módszert Gábor György eljátssza az interjú elején is. Csák János azt merészelte mondani, hogy a „Magyar jövő őrzői az egyházak”. A vallástudós erre megállapítja, hogy nincs olyan, hogy magyar jövő. Azért nincs, mert nem lehet definiálni. Na, ez a dekonstrukció módszertana, mint ezt Derridától tudjuk. Végy egy elvont fogalmat, kérdezz rá, s ha nem tudod meghatározni, akkor azzal a fogalommal jelölt valóság nem is létezik. Fikció.
Csak az itt a probléma, hogy nincs egyetlen olyan elvont fogalom sem, amelynek a tartalmát véglegesen definiálni lehetne. Ki mondja meg véglegesen, mi az, hogy lélek, mi az, hogy ember, mi az, hogy világ, mi az, hogy idő, mi az, hogy demokrácia, mi az, hogy valóság? S a sort a végtelenségig folytatni lehetne. Most már csak az a kérdés, mely hagyomány, világnézet alapfogalmait fogadjuk el, s melyekét nem. S amelyekét nem, jöhet a történettudomány, a filozófiai dekonstrukció, amely majd – természetesen szigorúan tudományos alapon – bebizonyítja, hogy az adott fogalomnak nincs valóságalapja. Gábor György, ki tudja miért, a számtalan definiálhatatlan fogalom közül a keresztény kultúrkör egyik alapfogalmáról, az egyházról gondolta bebizonyíthatni, hogy semmilyen objektív valóságot nem jelöl. Keresztényként igazán köszönöm a vallástudós kitüntető figyelmét, de javasolnám, hogy más kultúrkör és világnézeti csoport alapfogalmait is vegye górcső alá, hátha azokban is sikerülne ráakadni a semmire.
Ami pedig az egyházat illeti, még az a szerencse, hogy ez nem egy akadémiai vita. Ma is elmegyek templomba, s eléggé nehéz lenne magamra erőltetni azt a kényszerképzetet, hogy egyház nincs is. Egyház van. Volt is, és lesz is.
(Fotó: Youtube/ATV Magyarország)
