Megértettük

Ha hiszel…

Sokadszorra futok bele a közösségi médiában ebbe a nagyon-nagyon-nagyon pozitív biztatásba:
Ha hiszel, valóra válik.
Ha hiszel a tiéd lesz.
Ha hiszel, megtörténik.
Ha hiszel, sikerülni fog.
Ha hiszel, a legboldogabb leszel.
A háttér többnyire valami lilás árnyalatú napnyugta, hangulatos tengerpart, vízre épült bungalókhoz vezető romantikus fahíd. És a „vicces” az, hogy ez a kép éppúgy megjelenik ön-építős, én-tréningezős, higgy-magadban oldalakon, mint bibliai-idézetes, kegyes-üzenetes profilokon is. Alatta sok-sok „Ámen!”-nel (Némelyik ámen szívecskébe írva lüktet vagy csillog, ahogy ez manapság menő)
Ám bennem a lájk-vágy helyett inkább kétség ébred – hogy egyáltalán miről is van szó.
Mert ugyan Jézus mond olyasmit, hogy: „Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Mt 17,20) Meg mond olyat is, hogy: ”Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23)

Csakhogy itt mindig az Őbenne, az Istenben való hitről van szó. Isten az, Akinek semmi sem lehetetlen. Minden „lehetetlen” megtörténésekor Ő a cselekvő alany, és nem a mi személyes, emberi akarásunk.
Akkor is, ha igaz, hogy vannak önbeteljesítő önhangolások, amikor annyit mondjuk magunkban, hogy úgysem sikerül, hogy valóban nem fog. Vagy eleget ismételjük magunkban, hogy bátorság, sikerülni fog, hogy legalább kisebbségi komplexusunk, önbizalomhiányunk kórsága gyógyuljon.

Amit csak kértek az én nevemben, a mennyei Atya megadja nektek – mondja Jézus ezt is, de az Ő nevében kérni bármit is, az nem egy mágikus jelszó kimondása, nem egy Jézus-zseton bedobása az Isten-automatába – mert az konkrétan varázslás és éppenséggel istentelenség lenne.
Hanem az Őneki való teljesen önátadó bizalomban, hatalma előtti alázatban, akaratának (értékrendjének) való alávetésben mondott könyörgés. Éppen Jézustól tanulva meg a zárómondatot: „mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Lk 22,42).
És akkor nem esünk bele abba a hamis kegyesség-csapdába, ami felekezetektől függetlenül dívik, ami „sikerevangéliumot” hirdet, ami amolyan inkább humanista menedzsment-hit: Higgy, és Isten sikerre visz!

Szívem szerint én átírnám ezt a nagyon-nagyon-nagyon pozitív biztatást valóságos és biblikus ígéretté:
Ha hiszel, valóra válik.  – Ha hiszel, rádöbbensz, hogy Ő a Valóság.
Ha hiszel a tiéd lesz.  – Ha hiszel, te az Övé leszel és mégis a leggazdagabb.
Ha hiszel, megtörténik. Ha hiszel, sikerülni fog.  – Ha hiszel, véghez viszi tervét a te életedben is.
Ha hiszel, a legboldogabb leszel.  – Ha hiszel Benne, elveszíthetetlen örömöd és békességed lesz.
Az önmegváltás viszont nem fog menni. Mert akik ezzel etetnek, nem lesznek ott, mikor mégsem “válik valóra” a megálmodott, és nem “lesz a tiéd” a vágyott, és nem “történik meg” a remélt, és nem “sikerül” az akart. Ha abban hiszel, Aki “senkivé” lett érted, akkor Ő ott lesz veled akkor is, amikor a “semmiben” leszel. És akkor hallod meg, hogy: Ne félj, mert én veled vagyok.
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41,10)