Isten az emberekhez alakítja az Ő üzenetének megjelenési formáját. Az emberek értelmi szintjéhez, lelkiállapotához, lelki érettségéhez, társadalmi tudatukhoz, érdeklődési köréhez, sőt, talán még a hobbijához is.
Gandhi azt mondja: Ha Isten az éhezőnek jelenne meg, akkor kenyér formájában tenné.
Johann Wolfgang von Goethe, a költő és drámaíró: „Ha az Isten valaha megjelent a Földön, az Krisztus személyében volt.” Elég drámai és költői.
Blaise Pascal tizenhatodik századi francia matematikus: „Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva.”
De ő írja azt is a fogadás érvében, hogy matematikailag annak az esélye, hogy Isten van, vagy nincs ötven-ötven százalék. Valaha szerencsejátékos voltam, és rulettet játszottam. Dönteni kellett, hogy a pirosra, vagy a feketére teszek. De egyszer eljött az a pillanat, amikor dönteni kellett, és én Istenre tettem.
J. T. Fisher elmeorvos: „Ha vennénk az összes mérvadó cikket, melyet a legképzettebb pszichológusok és elmeorvosok a mentálhigiénia témájában valaha írtak, ha tömöríteni és finomítani akarnánk ezeket, kivágva a fölösleges szószaporításokat, ha csak a lényeget szeretnénk, s ezt a hígítatlan, tiszta, tudományos tudást megpróbálnánk tömören megfogalmaztatni a ma élő legjobb képességű költővel, a Hegyi beszéd esetlen és hiányos összegzését kapnánk, mely igencsak megsínylené az összehasonlítást, hiszen a keresztény világ majdnem 2000 éve tartja kezében a teljes választ nyughatatlan és hiábavaló vágyódásaira.”
Át is értünk abba a fázisba, hogy az emberek a kapott kijelenést valahogy lefordítják a saját kifejező eszköztáruknak megfelelően.
„Azt mondtam a mandulafának: beszélj nekem Istenről. És a mandulafa kivirágzott.” N. Kazantzakis
A gyerekek nagyon menők ebben.
Egy kislány kérdezi: „Jézuska fiú volt vagy lány?”
Ez teljesen természetes kérdés, mint a következő is:
„És mi volt a jele az oviban?”
Azt mondja egy kisfiú: „Jézus zsidó volt?”
Ezt inkább a felnőttek szokták megkérdezni, ők se nagyon. Ennyire nem gondolkodik az ember a történeti Jézus identitásáról.
De ugyanez a kisfiú tovább kérdez: „Úgy is halt meg?”
Mi van? A zsidó származású Jézus, aki Betlehemben született és akit Jeruzsálemben keresztre feszítettek, a megismert történések alapján milyen identitással is halt meg. Ezt kérdezi ez a kisfiú. Isten Fia, Megváltó. Így.
Hol van Isten? Ezt is egy kislány kérdezi a hittanórán. Azután, hogy a hitoktató azt volt képes mondani, hogy Isten mindenütt jelen van.
„Hol van Isten? Itt van?” Közben a karjával ölelő mozdulatokat tesz. „Nincs itt! Na! Akkor hol van?”
Azután a hitoktató Lélektől vezetve, csakis így lehetett, ki tudta mondani, hogy nem mi találjuk meg Istent, hanem Ő mutatja meg magát, amikor akarja. A kislány azt mondta: „Az más. Az egészen más. Az teljesen rendben van.”
Micsoda teológusok.
Akiknek Isten valamilyen formában meg tudja mutatni magát, ki tudja jelenteni magát, nagyon sokfélék. Sokféle módon történhet meg. Azonban mindegyikben van egy közös dolog, mégpedig Isten félelme.
„Nem csoda, hogy manapság igen kevesen fogadják el az evangélium tanítását, hiszen oly ritka a világon Isten félelme. Egyébként Krisztus szavai az istenfélelem igaz meghatározását tartalmazzák: teljes lélekkel készen kell állnunk Isten akaratának követésére, amire csak az képes, aki lemond saját elgondolásairól.” (Kálvin)
Ha Isten megjelenne ma, akkor csakis Jézus formájában tenné, testi és lelki értelemben is, aki minden mindenekben.
C. S. Lewis, az Oxfordi Egyetem egykori tanára, író:
Most éppen azt próbálom megakadályozni, hogy valaki azt a valóban ostoba dolgot mondja, amit oly gyakran mondanak Róla: „Jézust hajlandó vagyok elfogadni, mint nagy erkölcsi tanítót, de nem fogadom el azt az állítását, hogy ő Isten.” Nos, ezt az egyet nem szabad mondanunk. Az olyan ember, aki pusztán ember, és olyasmiket mond, mint Jézus, nem nagy erkölcsi tanító, hanem vagy őrült – ugyanúgy, mint az, aki buggyantott tojásnak tartja magát -, vagy pedig maga a pokolbéli ördög. Választaniuk kell. Ez az ember vagy Isten Fia volt, és még most is az; vagy pedig őrült, sőt annál is rosszabb. Bezárhatják, mint valami bolondot, leköpdöshetik és megölhetik, mint démont; vagy leborulhatnak a lábai elé, s Úrnak, Istennek szólíthatják. De hagyjunk már fel ezzel a leereszkedő sületlenséggel arról, hogy nagy ember, nagy tanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem is akarta.”
