Az első nyaralásom a Balatonon egy BKV (Budapesti Közlekedési Vállalat) gyerektábor volt. Mindenki barátokkal, ismerősökkel érkezett, csak én voltam egyedül. Ennyire is emlékszem, hogy állok elkeseredetten és elveszetten a parton a kézitáskámmal. Nincs más emlékem.
Tavaly nyáron mesélte egy kisdiák, hogy ő még soha nem volt a Balatonon. Amikor eljutott oda, akkor nem mert bemenni a vízbe, csak ruhába. De legalább barátaival, iskolatársaival.
A többi nyaralás már jó emlékű. Főleg a családos nyaralások. A gyógyszerész üdülőben nagy volt az összhang a többi hasonló korúval, de a pecás felnőttekkel is. Zsebpecával, fűzfabottal kezdtem. A hétvégére horgot kötöttem, előkét gyártottam, fogtam keszeget, pontyot a stégről, nádban úszóval, fenéken a benti stégről.
Pont ezt is akartam elmondani, hogy nagyon sok helyen odafértünk a Balatonhoz. Az üdülő kertvége és a Balaton között volt jó pár méter fűzfás rész, kialakított úttal, amin autóval is lehetett volna közlekedni, de inkább gyalogjáró, majd 10-20 méter nádas. A nádban meg benyílók, és ott stégről elérhető vágyott víz. Itt strandoltunk, ha akartunk, akkor el lehetett menni a fizetősre, mert ott meg volt kukorica, bambi, jégkrém, lángos. Az egész napos fürdőzés után a sütödék voltak a legvonzóbbak. Hal, kolbász, hurka sült. De forintért lehetett hatalmas karéj kolbászzsíros kenyeret enni. Az valami fenséges volt.
A Balaton a jó emlékeimben így maradt meg. Voltam azóta is, de már nem olyan. Mi még vonattal mentünk, később egy Trabanttal. De már jó ideje minden zsúfolt, autókkal van tele, a vízhez nem lehet odaférni, se szabadon fürdeni, se horgászni. A vízminőség is sokat romlott. Sokszor kevés a víz, és elszaporodnak az algák.
Pár emlékezetes hittantábor is kötődik a Balatonhoz. Az egyik a Komárom-Esztergom megye saját vízparti üdülője, ahol történetesen a gondnok a sógornőm volt. Komáromi, szomódi, mocsai gyülekezettel együtt nyaraltunk. Egy kétemeletes épület a vízparton, és több mint 90 férőhely. Esti fürdés, tábortűz, stégdeszkák begyűjtése a vihar után. Élmény hegyek. De ezt is eladták. Bontották a jó épületet, vágták a háború után ültetett platánokat. Helyén márvánnyal borított modern kubik, kockavilla (ironikus, hogy Rubik Ernőnek nem messze volt az inkább klasszikus stílusú nyaralója), klímaberendezésekkel, centis zöldfűvel egy család részére.
Természetesen a lelkész-továbbképzők, konferenciák is kötnek Balatonfüredhez, de szezonon kívül, csend van, béke, és nyugalom. De ezzel ki is merült a kötődés. Pedig szeretem a Balatont, azt, ami már nincs ma.
Mindig is irritált, hogy beépítették a vízpartot. Régebben, az első világégés előtt, amikor még nem volt annyira felkapott, nem is annyira a parthoz építkeztek. A két nagy háború között is inkább csak fürdő és öltöző épületeket. A hajógyártás, kikötők nyilván a vízparton kaptak helyet. Azután jött a krach. Az állami építkezések, a csókos párttársak, és ez így van a mai napig. Állítólag volt egy törvény, amely nem engedte a vízpart beépítését, de ezt felülírták az egyéni igények és a hatalomban lévők lehetőségei. Saját vízpart, saját stég, saját Balaton. Saját minden.
Nemrégen (májusban?) az egyik zánkai ingatlan előtti önkormányzati tulajdonú mocsaras, lápos, növényzettel borított területet munkagépekkel kimarkolták, így a mögötte lévő magántulajdon közvetlen vízparti lett. Az érintett ingatlan a helyi építési szabályzat szerint zöldterület besorolású, amely állandóan növényzettel fedett, a település klimatikus viszonyainak megőrzését, javítását, ökológiai rendszerének védelmét, a pihenést, a testedzést szolgálja. Ide parti sétány kialakítását tervezik. De a tulajdonos már korábban a vízpartig lekerítette az önkormányzati területet, és hiába szólították fel a kerítés bontására.
A tulajdonos azt mondta, hogy elbirtokolta. De a törvények szerint magánszemély tulajdonszerzése nem lehetséges, mivel a természetes vizek partja kizárólag állami vagy önkormányzati tulajdonba kerülhet.
Rámutatott: a vélhetően hétvégén elvégzett kotrási munkák után eltűnt az önkormányzat területe, és immár közvetlen vízpartivá vált az érintett ingatlan.
Én nagyon gonosz dolgot tennék a Balatonnál. Minden vízparti telket elbirtokolnék a vízparttól minimum 5-10 méterig, hogy a Balatont körbe lehessen járni.
Hány ilyen, vagy ehhez hasonló, vagy csak a simlisségében hasonló, és nem vízparti területek teljes beépítéséről hallunk. Vagy a mostani cirkusz, hogy a Sión hajókat kell felhozni ezért vizet kell leengedni a Balatonból, hogy hajózható legyen a Sió. Na de éppen jó a vízmagasság, és ha leengedik egy aszályos nyár ismét leapasztja a vízszintet, aminek nincs utánpótlása. A leeresztés indoka az, hogy Balatonfenyvesen és környékén a magas vízállás veszélyezteti az ingatlanokat.
Autószerelő műhelyben lóg a falon. Három opciót kínálunk. A munka lehet
-gyors
-olcsó
-pontos
De ebből egyszerre csak kettőt választhat.
Valahogy így vagyunk a Balatonnal is. Nem lehet mindenkinek jó. Ki kell találni, hogy mi legyen vele. Kényelmes, luxus balatonozás keveseknek? Szerényebb balatonozás sokaknak? A Balaton ökoszisztémájára figyelő balatonozás, amely se nem luxus, se nem kényelmes, és nem tömeges? Megtartani a Balaton környékén a táj azon jellegét, amiért szeretjük. Itt gondoljunk a meghatározó építészeti jellegre, település szerkezetre, netalán a kialakult mezőgazdasági kultúrára, szőlőkre, gyümölcsösökre, és így a pincékre. A vízpartra, mint ami itt-ott strandos, máshol nádas, néha zsombékos, mocsaras, gazdag élővilágú helyszínre.
Azoknak az embereknek, akik ebből akarnak megélni, talán ideje lenne nem csak a haszonra gondolni, hanem mint egy ökoszisztémára, amely elpusztul és teljesen megváltozik, elveszíti vonzását, ha nem az lesz, ami volt, ami miatt ők is ide jöttek.
Most már azt látjuk, hogy Olaszországban is, de más országok híres tengerparti strandjain, városaiban limitet vezettek be a látogatóknak, turistáknak, hogy ne menjen tönkre, és megőrizhessék azt, amiért vonzó. Tudunk-e így gondolni a Balatonra is?
Nagyon komoly szakember gárdája van a Balatonnak (pl. ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet), akik a tó teljes rendszerével foglalkoznak. De olyan borzasztó, hogy nem figyelnek a hangjukra, a tudásukat, tapasztalataikat nem használják fel. Hosszú távon mégis az tudná megtartani a Balaton vonzerejét, hogy az marad, aminek megszerettük. Nem csak kőmederbe zárt víztömeg, modern turisztikai, és magántulajdonú létesítményekkel.
Magánérdek érvényesítése, érvényesíthetősége miatt tönkremegy ez a csoda, és ha bekövetkezik, akkor azok picsognak majd a legjobban, akik miatt történt.
A pénzes, politikai, gazdasági, vállalkozói réteg fogja vissza magát, és fogadjanak szakembereket vágyaik kordában tartásához. Mert egy olyan finom ökoszisztéma rendszerbe piszkálnak bele, amely már eddig is nagyon sérülékeny volt.
Én a Balatonnak drukkolok.
