Ekkora marhaságot régen hallottam. Ha ugyanis ez igaz lenne, akkor az lenne a helyzet, hogy Nyugaton, ahol nem a Fidesz van hatalmon, virágoznának az egyházak. Holott mindenki tudja, s ehhez még csak nem is kell a Pew Research kutatásait böngészni, hogy a nyugati kultúrkörben a történeti kereszténység hanyatlása évszázados jelenség. A folyamatot, amelyet összefoglalóan a szekularizációnak nevezett, s a felvilágosodással kezdődött világnézeti fordulattal szokás magyarázni, eddig semmi sem tudta megállítani, ugyanakkor a kereszténység végéről szóló jóslatok sem következtek be. Átfogóbb jelenségről van tehát szó, amelyben a történeti kereszténység még ma is benne van. A nagy kérdés számomra valójában az, hogy a szekularizáció világképének elvi tarthatatlansága mikor válik nyilvánvalóvá, s jön a poszt-szekuláris fordulat, annak felismerése, hogy a kereszténységben megőrzött metafizikai valóságértelmezés nélkül a lét nagy kérdéseiről semmit sem tudunk. Ezzel a kissé elvont fejtegetéssel csak azt akarom mondani, hogy nyugati történeti kereszténység tagadhatatlan hanyatlását talán tágabb eszmetörténeti keretrendszerben illene magyarázni, már ha az ember intellektuálisan ad magára valamit.
Erre jön Hodász úr, a kiugrott pap, s magyarázatot ad arra az egyébként hamis állításra, hogy kiürülnek a templomok. Nos, a templomok nem ürülnek ki, még ha a történeti kereszténység fent leírt válságjelenségei valóban léteznek. Hodász szerint megvan a titok nyitja: a Fidesz. Nem, nem az a bajom Hodásszal, hogy ellenzéki. Legyen az. De meg kell mondjam, ez az intellektuális igénytelenség, amellyel egy olyan horderejű kérdéshez hozzányúl, hogy mi történik a modernitásban a kereszténységgel, több mint kiábrándító. Mindez csak arra utal, hogy Hodász úr egy súlyos rögeszme rabjává vált, s megtalálta a világ magyarázatának fix pontját, a Fideszt. Ha nem vigyáz, még azt is el fogja hinni, hogy a naprendszert is a Fidesz irányítja. Ilyen az, amikor egy csőlátó ellenzéki saját mondanivaló híján túldimenzionálja politikai ellenfelét.
Úgyhogy nyugodjon meg Hodász András, a kereszténység sorsa nem a Fideszen fog múlni. Ebben talán megegyezhetünk, ha még maradt benne valamennyi a teológusból. Én örülök, hogy aggódik a kereszténységért, de az ilyen komolytalan megszólalások csak arra jók, hogy néhány feledhető pillanatra a politikai bulvár felszínén tartsa magát. Viszont azt kívánnám neki, ne érje be ennyivel, mert ez nem oldja meg nyilvánvaló személyes válságát.
