Megéled

Hír

Cynthia Erivo lesz a „Jézus Krisztus Szupersztár” című Webber-musicalben maga Jézus Krisztus. Állítólag nem okoz gondot neki a vallásos témájú alkotásban szerepelni, mert már volt Mária Magdaléna is egy korábbi verzióban. Ráadásul nigériai származású, gyönyörű fekete nő, gyönyörű fejformával. A tetoválásokat nem szeretem. Nem az ő tetoválásait. Úgy általában a tetoválásokat. Valószínűleg nem fog törekedni korhűségre. A darab miatt nem fogja leműttetni a melleit és a bőrszíne megváltoztatására se tesz kísérletet. Esetleg még a nagy színes körmeit meghagyja, hacsak nem okoz kényelmetlenséget a forgatások alkalmával.

Lehet, hogy ironikusnak hangzik, de nem szántam annak. Teljesen komolyan veszem, hogy ő akarja játszani Jézus Krisztust. Ő örül neki, sőt kifejezetten izgatottan várja. De valószínűleg a szereplést várja izgatottan. Éppen rájutott az egyik főszerep. Nyilván nem az értékekről szól, hanem a rivalda fényről. Mert ha picit is tisztelné Jézus személyét, akár Istent, akkor nem játszaná el. Nem is akarná. Ezért gondolom, hogy nem vallási meggyőződésből akarja eljátszani ezt a szerepet, mint ismertség és figyelem, esetleg a jó gázsi miatt is. De ezért nyilván nem kárhoztatjuk, mert Hollywood Bowlban ez teljesen természetes viselkedés. Az lenne a furcsa inkább, ha valaki nem így viselkedne.

Egyébként hozza a „kötelezőt”. Fekete, tehát ezzel küzd az egyenjogúságért és a rasszizmus ellen. Nő, tehát feminista érdekekért harcol. És persze férfiszerepet nőként. Ezzel a transzgender szabadságharcot vívja. Ehhez éppen ezt a musical-t és ezt a szerepet találta meg. Gyakorlatilag a szabadon gondolkodók timpanonjában beállt az istentagadók, ám önmagukra, mint isteni lényre, vagy mint kisistenre tekintők sorába, hogy kipöcköljék az elavult monoteizmust, az atyák hitét, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, Jézus Krisztus Atyját. Mindezt azért, mert szerintük ez határozza meg azt a társadalmat, amely faji, nembeli egyenlőtlenséget okoz. Ha nincs Isten, nincs sírás.

Van egy olyan rossz hírünk, hogy valójában teljesen mindegy, hogy mit hisz Hollywood, a színészek, celebek. Sőt még az is, hogy mit hisznek a hívők. Mert Isten ugyanaz, aki volt, aki van és aki lesz. Nem a mi hitünk hozza létre Őt. Az Ő megjelensége, kijelentése, hogy belép az életünkbe, hozza létre a mi istenélményünket, és aki továbbjut ennél, a hitet, és tiszteletet, áhítatot.

A másik, hogy szeretjük, szeretjük a musical-t, a dalait, de azért nem egy hitvallásos alkotás. Igazán a szó jó értelmében vallásosnak se nevezném.  A földi Jézus földi halált hal, és még Júdás is fontosabb személy a történetben. Jézusban a szerző(k), alkotók a saját kétségeiket és félelmeiket vetítik ki, a saját korukból a hetvenes évekből.

Persze most sokan tiltakoznak, hogy Jézust ne játssza nő meg fekete ember. Indok, hogy legyenek tekintettel a keresztyénekre, hitre, vallásra. Bejön a „bezzeg iszlám, és Mohamed” kritika. Ha őt filmesítgetnék, és gúnyolnák, ábrázolnák ki, akkor a muszlim gyakorló hívők a kezük ügyében levő tárgyakkal módszeresen agyonvernék mindazokat, akiknek közük van az alkotáshoz. A főszereplőt, rendezőt biztos. Ez így van.

De hozzá kell tenni, hogy már eleve a musical sem jöhetett volna létre. Mert hitbeli téren nincs ekkora rendezői és művészi szabadsága egyetlen embernek sem. Vannak kritikák, akik számonkérik a vallás tiszteletben tartását az alkotáson és rendezőkön. Vannak, akik azt mondják, hogy tiszteletben tartják a világ összes kisebbségét, beleértve az összes nagybetűset, népet, fajt, színt, transzot. De nem lehetne, hogy jelen esetben egy mégiscsak izraeli, zsidó színésszel, vagy legalább kreol bőrűvel játszák el ezt a szerepet. Megy a kulturális harc, térfoglalás a világi pályákon, emberi szívekben. Ebben látok rációt, hogy jó lenne, ha tisztelettel tekintenének Jézusra, aki a Krisztus. A műben nincs feltámadás. Ez egy nagyon is féloldalas munka.

Ezt az alkotást és azóta minden feldolgozását nem hitben álmodják újra, és adják elő. Bizony marad csak a siker, csillogás a profitorientált világban. De nekünk ehhez mi közünk? Mi közünk van ahhoz, hogy mit csinál a mammon, az ördög a sajátjával? Ez egy megtévesztés. Sokakat akarnak elcsábítani és belehelyezni ebbe a világba. Sikerül is nekik. Újból és újból. Akik gúnyolódnak Istenen, azoknak nyilván meglesz a maguk végítélete és a sajátos végük. Lehet, hogy még megélik a hitetlenségük nyomorúságát is, és éppen megtérhetnek a vég előtt. Lehet, hogy nem.
Imádkozzatok értük, mert lehet, hogy megnyerték a világot, de lelkükben kárt vallottak.

15 Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. 
16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. 
17 A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1 János 2, 15-17)

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12