Kurdi Csilla néptáncpedagógus, rajztanár és paverpol mentor oktató, aki vallja, hogy hit és művészet elválaszthatatlanul összetartozik. Magyar népzenére koreografál színes néptáncelőadásokat, miközben elmélyült csendben alkotja paverpol technikával szobrait. Tehetségeseket segít kibontakozni a dunántúli református alapfokú művészeti oktatásban, miközben saját tehetsége kiállítótermekben mutatkozik be a nagyközönségnek.
Mi a siker titka?
Siker? Nem szeretem használni ezt a szót. Túlzó magabiztosságot, esetleg önelégültséget sugall. Egyértelműen áldásként élem meg azt, hogy felfigyelnek tevékenységemre, gratulálnak a munkámhoz. Az ösztönző, kedves szavak mind inspirálnak, s megerősítenek, hogy ez az én utam.
Honnét indult ez az út, hova nyúlnak vissza a gyökerei?
Tősgyökeres somogyi vagyok. Édesapámtól örököltem jó kézügyességemet, aki nem csak az állatorvosi hivatásában tudta a finommozgásokat hasznosítani, hanem szabadidejében a festés-faragás területén is. Már kisiskolásként tagja voltam a kaposvári Balázs János Képzőművészeti Körnek, ahol Ruisz György és Gerő Kázmér festőművészektől kaptam művészeti képzést. Törökkoppányból származó atyai nagymamám tanított apró lánykaként az első tánclépésekre, tőle tanultam a népdalokat, s tőle örököltem csodás koppányi viseletét.
A gyermekkorban megszeretett művészet felnőtt korra is megmaradt. Hogyan és miben éli meg a művészlétet?
Nálam a hagyomány és művészet szorosan összefügg, hisz az örökölt népművészet, s alkotóművészet tiszteletében, szeretetében nőttem fel. Mindezt továbbadhatom a művészetoktatásban. Azt, ami a családi örökségem, ami szerint nevelkedtem, s ami a mindennapjaim meghatározója volt, azt adhatom át tanítványaimnak a művészeti nevelés-oktatás folyamatában. Néptánctanárként fontos a hagyományok ápolása, a nemzeti értékek megőrzése, átadása, a magyar folklór beépülése az alkotási-, s oktatási folyamatba.
Rajztanári érdeklődésemet továbbfejlesztve ismerkedtem meg 2018-ban a paverpol képzőművészeti technikával. Alkotóként és mentor oktatóként egy újfajta, komplex művészi önkifejezés részese lehetek.
A paverpol technika nem általánosan ismert. Mikor és hogyan találkozott a paverpollal, mitől lett ez a léleképítő technikája?
2018-ban, 99 éves korában költözött az Égiekhez Nagymamám, akinek elvesztése mélyen érintett. Hónapokig csak túléltem a mindennapokat, mígnem rábukkantam az interneten egy paverpol képzőművészeti technika-képzésre. A paverpol tulajdonképpen egy ragasztóanyag, amivel Josefin de Roode holland művész megújította a textilművészetet a 21. században. A korábbi keményítési technikákhoz képest végleges, mert párás levegőn sem veszti el tartását. Megragasztható vele minden természetes anyag, de a műanyag nem. Amióta elvégeztem a képzést, egyre inkább felfedezem a paverpolban rejlő szobrászati lehetőségeket, ötvözve napjaink környezettudatos újrahasznosító gondolkodásával.
Főállású tánctanárként dolgozik. Emellett laza hobbi, vagy valami más a paverpol-alkotás?
A paverpol lecsendesít, megnyugtat; kitisztítja és lenyugtatja az elmét, valamint elmélyít az alkotómunkában. Minderre szükség van a napi táncoktatás után. Mind a tánc-, s mind az alkotóművészet biztosítja a mindennapos katarzist, mely a lelki harmóniához vezet.
Tehát a két művészeti ág, tánc és szobrászat erősíti egymást. Így van ez a hit és művészet kapcsolatát tekintve is?
Hit és művészet egymás nélkül nem létezik. A hitből táplálkozik minden, úgy az alkalmazott művészetek (pl. népművészet, iparművészet), s az autonóm művészetek (pl. festészet, szobrászat) is. A hit életem része. Vallásos neveltetésben részesültem, s ezt adtam át gyermekemnek is. Hiszem, hogy az út, amin járok, az helyes, s Istennek tetsző. Az isteni kegyelmet legutóbb az elmúlt adventi időszakban éltem meg, amikor megtudtam, hogy a „Betlehemi éj” paverpol alkotásomat beválasztották a római „100 jászol kiállítás” alkotásai közé. Az, hogy alkotásom a Vatikánban lehet, csakis annak tudom be, hogy velem van a Jó Isten, figyeli cselekedeteimet, s terelget a Hozzá vezető úton.
Vatikán és Somogy között van egy kis távolság, ahogy egy vidéki város és egy főváros kulturális élete között is. Van művészeti élet ma vidéken?
Művészeti életre igény van mindenütt. Hála Isten, érdeklődő is van bőven a technika iránt, legyen az befogadó, vagy művelő. Örömmel tölt el, hogy többen kerestek gyerekek-felnőttek, akik nálam ismerték meg a paverpol képzőművészeti technikát.
Alkotás során miből merít témát, mi ihleti meg?
Hagyománytisztelő emberként, az évközi keresztény ünnepek, jeles napok megélését alkotásaimmal is igyekszem nyomon követni. Legkedvesebb témám az adventi időszak, melyben nem konkrétan a születés pillanata hangsúlyos, hanem a karácsonyvárás misztériuma, maga a CSODA megélése az alkotási folyamatban.
Advent idején, ahogy most is, a vírushelyzet miatt korlátozottak vagyunk. Meglopottja lett a koronavírusnak azáltal, hogy a római jászolkiállítás megnyitóján nem lehetett ott?
Nincs hiányérzetem amiatt, hogy nem mehettem ki a vatikáni kiállításra. Az Örömvasárnapon nyíló kiállítás kezdete óta végig éreztem a Gondviselő jelenlétét, aki nem engedte, hogy erőt vegyen rajtam a csüggedés, bosszankodás, esetleg düh. Elfogadtam a helyzetet, s boldoggá tett a tudat, hogy a fateknő alapra paverpol technikával készült alkotásommal hazámat, városomat képviselhetem a Vatikánban, ahol több mint 30 országból állították ki a betlehemeket.
Főként online térbe szorítva él pedagógusként és művészként. Alkotásai kerültek ki az idén Kiskőrösön, Baktalórántházán, Győrben és Miskolcon is, valamint önálló virtuális kiállítása nyílt Kaposváron. Hogyan érzi magát az online térben?
Sajnos, össze sem hasonlítható az élővel. Akár a néptáncot, akár az alkotóművészetet nézem, bármelyik csak élőben adja vissza az élményt.
A vírusmentes időkre milyen tervei vannak Somogyországot, illetve Dunántúlt illetően?
Szeretnék a közeljövőben Kaposváron rendezni Nemzetközi Paverpol Kiállítást, aminek a szervezését már elkezdtem; valamint a lehetőségekhez képest szeretnék jelen lenni az ország több pontján megrendezésre kerülő kiállításokon. Vírushelyzet elmúltával pedig szeretnék tanítványokat fogadni, s átadni a paverpol technika szépségét. Mivel rendelkezünk képzési tematikával, – ami továbbfejleszthető, kiegészíthető-, el tudom képzelni, hogy bevigyük a pedagógusképzésbe, a vizuális nevelés műveltségterület részeként. Annál is inkább, mert aránylag rövid időn belül készíthetünk egyedi műalkotásokat, ezzel biztosítva tanítványainknak a sikerélményt, feltöltődést, lelki harmóniát.
Kérem, zárjuk beszélgetésünket egy villámkérdés-felelet játékkal!
Hideg vagy meleg? Meleg.
Barokk vagy romantika? Romantika.
Forgás vagy dobbantás? Forgás.
Álom vagy valóság? Valóság.
Múlt vagy jövő? Múlt.
Kelet vagy nyugat? Kelet.
Péter vagy Pál? Pál.
Galamb vagy róka? Galamb.