Mészáros Károly nyugalmazott igazgató úr nevét az Országos Református Tanévnyitón hallottam meg, amikor munkája elismeréseként átvette az Imre Sándor-díjat. Elhatároztam, hogy mint dunántúli reformátust megkeresem, tiszteletemet teszem nyugdíjas otthonában, megszemlélem a Pedagógus Szolgálati Emlékérmét, az Alsóörsért elismerését és a zsinattól kapott díját. Ehelyett az alsóörsi Endrődi Sándor Református Általános Iskola és Kézilabda-Utánpótlásközpontban várt sportruházatban, energikus tanévkezdő állapotban. Ha nem tudtam volna, hogy nyugdíjba ment, azt gondoltam volna, hogy egy testnevelés óra és szülői értekezlet között szakít rám időt. Otthonosan bekísért az igazgatói irodába, de már nem az igazgatói székbe ült le. Érezhető volt, hogy ezzel kapcsolatban alázat és rend van őbenne. A pozíciót elengedte, de amíg ereje engedi, a gyerekeket segíti.
Hol kezdődött földi életútja?
Egy Pápa melletti kis faluban, Nyárádon születtem. Vallom, hogy szerencsésebb gyerek az, aki falun nő fel. Édesapám kőműves, édesanyám varrónő volt. Akkor jobb dolog volt iskolába járni, mert akinek volt egy kis esze, annak nagyon nem kellett otthon tanulni. Faluhelyen iskola után be kellett segíteni az udvarrendezésben, állatok ellátásában, de utána lehetett játszani. Ez úgy belém ivódott, hogy én a mai napig, ha hazamegyek, átöltözöm otthoni ruhába. Nagyon sok értéket hoztam Nyárádról, például mindenkinek köszönök. Nőknek és idősebbeknek előre, a fiatalabbaknak meg biccentek, hátha akkor köszönnek. Aki jó tanuló volt, az mind elmehetett faluról is gimnáziumba. Én Pápán a Petőfi Sándor Leánygimnáziumba jártam. Hatszáz lány között volt ötven fiú, persze hogy leánygimi volt az!
Nyárádon a református gyülekezetbe jártak?
A történet nem olyan egyszerű! Katolikus családban katolikus nevelést kaptam. Tizenhat éves koromig rendesen ministráltam is. Tizenhét éves koromban meg szervező titkár voltam (kuncog) a KISZ-ben. (Szerkesztői megjegyzés: Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség rövidítése.) Ismertem a reformátusokat, de a két felekezet külön volt. Nyárádon annak előtte két iskola volt, külön tartottak búcsút és még téeszből is kettő volt. A közélet mindig érdekelt, és tizenegy évesen ott voltam, amikor ’67-ben egyesült a két téesz Egyetértés néven! Nem viccelek, tényleg így volt. A katolikus agráros lett a téeszelnök, a református gépész meg a téeszelnök helyettes. Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez: a református törvények kimondják, hogy lehetsz nem reformátusként megbízott igazgató, de nem határozatlan időre választanak meg. Akkor eldönthettem, hogy megbízatásom lejárta után nem leszek tovább igazgató, vagy felnőttként konfirmálok. Megkerestem Császár Attila arácsi lelkipásztort, akitől nem messze lakom Balatonfüreden, és megkértem, hogy adjon nekem a konfirmáláshoz muníciót, mert ha eljön az idő, akkor én jelentkezek nála. Komolyan készültem, olvastam a Bibliát és más teológiai könyveket, mert mindennel tisztában akartam lenni felnőttként. Amikor aztán eljött az idő, és készen álltam, akkor ötven percig mondtam, ami a szívemben és az elmémben volt. Ezután nem volt kérdésük a presbitereknek. Annyit kértek, hogy mondjuk el együtt a Hiszekegyet.
Ez akkor nem színből, hanem szívből történt.
Hit nélkül csak illúzió lett volna az egész. Tettem magamért, tettem az iskoláért, tettem a kollégákért, de ami a lényeg, hogy végül lelkületemben is református lettem. A mai napig szorgalmas látogatója vagyok az istentiszteleteknek, általában kéthetente jövök az alsóörsi református templomba. Még kedvenc énekem is van, a „Hinni taníts, Uram”.
Mikor döntötte el, hogy pedagógus lesz?
Igazából a jogi pálya vonzott, és fél évet jártam a jogi egyetemre, de a római joggal meggyűlt a bajom. A pontszámaimmal egyszerű volt bekerülni a győri tanítóképzőre. És mivel a sport egész életemet végigkísérte addig is, így testnevelés-pedagógia szakon végeztem. Majd Pécsen végeztem el a testnevelő tanár szakot, és később atlétika, labdarúgó és kézilabda edzői szakot is végeztem. 1978-ban Ugodon kezdtem tanítani, és egy év után megbíztak a sportköri elnökséggel. Hat falu tartozott hozzám: Ugod, Homokbödöge, Adásztevel, Nagytevel, Bakonyszücs, Bakonykoppány.
Akkor még kötelező sorkatonaság volt. Főiskolásként volt benne része?
Mivel nappalira jártam, nem voltam katona, és huszonöt évesen úgy gondoltam, már nem is leszek. Meg is lettem volna nélküle, mert nős voltam és megvolt már az első fiam. Egy nap az egyik srác, akit edzettem és postás volt, hozta nekem a honvédségtől a levelet. Nem volt mese, el kellett menni katonának. Fertőszentmiklósra vittek, de aztán összeköttetésnek köszönhetően Pápára átkerültem. Hat hét után ezerkétszáz ember előtt nekem kellett mondani a katonai esküt. Kívülről kellett fújnom! Az eskü után járt két nap eltáv, és akkor megfogant a második fiam. A feleségem gyesen volt, és mi tagadás anyagilag nem voltunk könnyen. Szolgálati lakásban laktunk, de fiatalként meg sem kottyant. Úgy látom, ma nem bírnak el annyit a fiatalok.
Az ugodi tanár éveknek miért lett vége?
Szerettem a falut és az iskolát, de megmondom őszintén, nem akartam az ottani igazgatóval tovább dolgozni, mert bigott kommunistaként mindent csak erőből intézett. Káptalanfára mentünk tanítani, ahol gyönyörű szolgálati ház volt, de ott meg egy ostobával találtam magam szembe. Nagyvázsonyba mentünk, ahol az igazgató egyből ajánlotta, hogy két év múlva nyugdíjba megy, vegyem át tőle az iskolát. Csakhogy engem 1985-ben Balatonfüredre hívtak városi úttörőelnöknek.
Tizenhét éves kora óta végig vitte ezt a KISZ vonalat?
Nem, amikor elkerültem Nyárádról Győrbe, akkor abbamaradt. A kiszezés amúgy is annyi volt csak, hogy gimnazistaként szerveztünk bálokat, színházi előadást, kirándulást. A tanácselnök meg örült, hogy két értelmes srác összefogta a dolgokat. Visszagondolva, nem is tudom, hogy mertünk mi annyi idősen felvállalni ilyen programszervezéseket. De megcsináltuk, és jöttek az emberek. Akkorra már nem volt az az ideológiai nyomás. Ahhoz, hogy mi a tanácselnöktől kapjunk pénzt ezekre a programokra, a KISZ keretében kellett lenni, mert ha „Fiatalok nyárádi köre” néven kértünk volna, akkor a kutya se hallgat meg és egy fillért se kapunk. Azt csináltuk, amit lehetett. Tanítóképzősként aztán abbamaradt ez, nem szerveztem odahaza programokat.
Miért fogadta el a balatonfüredi állásajánlatot?
Mert a nagyvázsonyiak beletették a bogarat a fülembe. Folyton csak Füredről hallottam. Úgy beszéltek róla, mint a legnagyszerűbb helyről. Ezért fogadtam el. Akkor a feleségem Pécselyen tanított, és Balatonszőlősön kaptunk szolgálati lakást, onnét jártam Füredre. Közben nekiálltam építkezni. Nem volt annyi pénzünk.
Végül honnét lett egy házra való pénze?
A Balatonon? A szőlőből! A tanácselnök, a gyógyszerész, szóval mindenki szőlőzött. Akkoriban jött be a gmk világ (szerkesztői megjegyzés: gazdasági munkaközösség), és szereztem én is egy nagy tábla szőlőt. Ha nekik megéri, nekem is megéri – így gondolkodtam. A havi háromezer forintos fizetésem mellé hatvanezer forintot hozott első éven a szőlő. Nekem addig semmi közöm nem volt a szőlőhöz, de megtanultam. Apám kőművesként, a bátyám építészmérnökként nagyon sokat segített az építkezésben.
Gondolom, a rendszerváltás hatással volt a városi úttörő munkájára.
A rendszerváltás pluralizmusát végig csináltam. Elmentem 1989-ben Tihanyba tanítani, és amikor jött az új világ, akkor megpályáztam az igazgatói állást, meg is nyertem. Minden kormányt kiszolgáltam, de maradtam az elveim mellett. Ebben fontos szerepet játszik a keresztyénségem. Hit nélkül ezt nehéz csinálni. Nem vagyok a legbuzgóbb hívő, de van hitem, ami segített vezetni, élre állni, embereknek példát mutatni. Hiszek Istenben, hiszek a munkában és hiszek az emberségben.
Az igazgatói feladatkörre készült, vagy csak az útjába sodorta a történelem szele?
Egy percig sem tagadom, hogy én készültem az igazgatóságra. Amikor végeztem Győrben, attól kezdve tudatosan készültem arra, hogy igazgató leszek. Negyvennégy szolgálati évből harminckét évig voltam iskolaigazgató. Közoktatásvezetői vizsgát tettem és mesterpedagógusként fejeztem be a pályafutásomat. Még két évig ki voltam nevezve, de már nem folytattam tovább. Így is ráhúztam két évet, mert ez volt az életem. Ha egy vezető boldogan jön be, akkor boldog munkatársai lesznek. Az lesz csak jó vezető, aki a pályafutása alatt legalább két marha nagy pofont kap, mert az javítja a hozzáállást és a látásmódot.
Károlynak megvolt ez a két pofon?
Meg ám! Egyet kaptam Tihanyban 1995-ben. Harminc-nullra nyertem az önkormányzat igazgatóválasztását, mégis a másik nyert, aki egy szavazatot sem kapott. Két nap múlva felmondtam. Pécselyen lettem iskolaigazgató, majd 2004-ben jöttem Alsóörsre. Akkor még önkormányzati fenntartású volt az iskola és négy pályázó közül engem választott a képviselő testület. Egyébként a másik pofon akkor kaptam, amikor egy szavazattal elbuktam a balatonfüredi igazgatóságot.
Hogyan lett Károly igazgatósága alatt az alsóörsi önkormányzati iskolából egyházi fenntartású iskola?
Kilencvennyolc tanulóval vettem át az iskolát, száznegyvenkét gyermekkel adtam most át, és jövőre már százötven felé lesz a létszám. Önkormányzati fenntartásban többször kerültünk csávába az alacsony létszámból adódó finanszírozási nehézségek miatt. Először összevonták az óvodát és iskolát, aztán létrehozták az Általános Művelődési Központot. Akkor azt gondoltam, hogy meglépek, mert iskola, óvoda, kézilabdások, könyvtár, művelődési ház, teleház, törökház mind egybe tartozott. Közoktatás és könyvelés volt az én részem, de nem csak az iskolaidőben, hanem az összes nyári rendezvényért is feleltem. 2011-ig volt ez így. Akkor az új köznevelési törvény arra késztetett minket, hogy a kézilabda ügyét erősítsük, és próbáljunk meg kiszakadni a tankerület várható dolgaiból, és próbáljunk meg egyházi iskolává válni.
Egyből a református egyházhoz fordultak?
Először a római katolikus egyházzal próbálkoztunk, tudniillik Alsóörs község lakossága többségében római katolikus felekezetű. Márfi Gyula érsek nem vállalta be. Így lettek akkor a környékünkön sorra református fenntartásúvá az iskolák: Csopak, Balatonfüred, Papkeszi, Balatonfőkajár, Litér, a sort keleten Enying zárja, mint akkor már meglévő református iskola. Nem elhanyagolható szempont, hogy jó kondíciójú önkormányzatokkal a hátuk mögött vannak ezek az egyházi iskolák, de a legfontosabb az az összetartás, ami a református iskolaigazgatók között megvan. Közös napokat tartanak az iskolák. A sportnapot felvállaltam én Alsóörsön, a bibliaismeretit Csopak, a művészetit Enying, szóval ki mit tud hozzátenni, aszerint gazdagítja a többi iskola életét. A pandémia kicsit visszavetette ezt, de a kapcsolat nem szűnt meg.
Az alsóörsi általános iskola egyházi fenntartásba kerülésekor igazgatóként mire helyezte a hangsúlyt?
Akkor azt mondtam, hogy tíz év alatt felépítem nektek a református iskolát a hangya szorgalmával, és nem a tigris mohóságával. Most is azt mondom, hogy csak a hangya szorgalmával lehet. Kezdetben valóban csak egy névtáblacsere történt, de ma már, tíz év elteltével helyén van énekkar, hittan, lelki napok, bibliai idézetek, gyülekezettől kapott iskolazászló. Amikor megtörtént az egyházi fenntartásba vétel, világos útmutatást kaptak a kollégák: lehetőség van végkielégítéssel távozni, vagy maradni, de akkor az imádság alól nem vonhatják ki magukat. Költséghatékony folytatás következett: egy munkatárs távozott, a többiek maradtak. Az igaz, hogy nem minden pedagógus és dolgozó református, mert igazgatóként a szakmaiságot kell szem előtt tartani. Itt jól kell produkálni! A mi régiónkban tehetős, iskolázott emberek laknak, akik elvárják a magas oktatási színvonalat. Itt a megyei átlag felett kell produkálni matematikából, magyarból és egy választott tantárgyból, különben az igazgatót ki kell rúgni – ezt komolyan így gondolják! A hangya szorgalmával tíz év alatt a felekezeti hittan aránya megváltozott. Az első tanévben a tanulók harminc százaléka volt református hittanos, ma már hatvan százalék. Nyilván való, hogy senkit nem térítünk meg erőszakkal, de beiratkozáskor a református hittant ajánlom nekik. Mi református iskolaként lehetőséget biztosítunk a gyermekeknek a jó Istennel való beszélgetésre hittanórán, reggeli áhítaton. Hetente egy áhítatot a katolikus plébános tart, és én mindig ott voltam bérmáláskor, – ahogy természetesen a konfirmáláskor is -, mert a mi gyerekeink bérmáltak, így kutya kötelességem volt osztozni az ünnepi alkalomban.
Milyen vezetői attitűdöt tart fontosnak?
Fontos, hogy a vezető legyen képes tartósan közepes teljesítményre. Nem kell amplitúdókban kiugrania. A legfontosabb pedig az, hogy vezetése alatt a személyisége ne torzuljon, az egészsége ne károsuljon. Meg kell érteni és értetni, hogy minden sikerülhet, ha jól csináljuk. Például a magyar kultúra napjára színdarabot tanulunk be, csinálunk szülők napját, ahova műsorral állunk ki. Jó igazgatói beszéd kell, ami egyszerűen fogalmaz és az érzelmekre hat. Egy olyan rendszert építettünk fel, amiben a kollégák elfogadták, hogy minden osztálynak feladata van. Például Márton napra a hatodik osztályosok készülnek, március 15-re a hetedikesek. A munkatervbe ez be van programozva. Bevallom, a rendszer felépítése mögött anyagi ösztönzés is volt, mert ha úgy sikerült egy ünnepi darab, akkor én nem röstelkedtem mindenki előtt megdicsérni és megjutalmazni az osztályfőnököt. Tudták, hogy ha mindenki jól csinálja, mindenkinek lesz jutalom.
Igazgatóként jól bírja a kritikát?
Igen. Például volt, amikor egészen komolyan belejavítottak a munkatervembe. De ettől nem kell félnie egy vezetőnek. Ha ügyesen vissza tud belőle vonulni, nincsen gond. Az ügyes vezető elfogadja a jobb ötletet az iskola érdekében. Természetesen sűrűn ne legyen ilyen!
Az alósörsi református iskola neve szinte összeforrt a kézilabdával. Honnét érkeznek ide gyerekek?
Az első és legfontosabb, hogy a helyben lakó gyermekeket ide íratják be a szülők. Emellett valóban sikert jelent a kézilabda, mert még több tanulót vonz. Büszkén mondom, hogy idén az országos diákolimpián második helyezést értek el az alsóörsiek. 129 kupa van a szekrényben. Az ország bármely szegletéből jöhetnek és jönnek ide. Most is van Nádudvarról, Berettyóújfaluból, Budapestről itt diák. Volt itt Székelyudvarhelyről, Kassáról, Adáról már tanuló. Többen hatodikos korukban kollégisták lesznek. Ezért nálunk nagyon fontos az értelmi nevelés mellett az érzelmi nevelés. Azért maradok még egy évig a rendszerben, hogy akik a kollégiumban vannak és kötődnek hozzám, azok ne veszítsenek el. A református hit és erkölcs jól megfér a kézilabdával. Itt igazgatói jár azért, ha valaki káromkodik, és nincs különbség a sportoló, nem sportoló között.
Egy kézilabdás iskola a sportvilág részeként milyen feltételekkel életképes?
Öt pillér van, ami közül egy sem dőlhet ki. Ezek a következők: program, szakemberek, létesítmény, mecénás, gyerekek. Ebből bármelyik kidől, már borul az egész, és nem tud eredményesen működni. Nálunk ezek a pillérek állnak, ezért vagyunk eredményesek. Hozzánk járt iskolába Ligetvári Patrik válogatott kézilabdázó, Füzi Dániel beálló, Bóka Bendegúz válogatott kézilabdázó, aztán huszonöt-harminc NB I-ben játszó kézilabdás. Mi nem azt ígérjük a szülőknek, hogy akit ide íratnak be, az bajnok lesz, hanem azt ígérjük, hogy ami az egészséges élethez kell ebben a korban, azt megkapják. Tizenegy edzésük van hetente augusztus elejétől kezdve. Ennek következtében megerősödnek, egészséges érhálózatuk és izomzatuk lesz. Mi az iskolában figyelünk a tanulóink lelki és szellemi állapotára is. Ha szükséges egyéni fejlesztés, logopédus vagy pszichológus, akár egyéni beszélgetésre vagy csoport terápiára, biztosítani tudjuk a Református EGYMI-nek köszönhetően. (Szerkesztői megjegyzés: Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény)
Dunántúlon a csurgói refiben van középiskolai szinten lehetőség folytatni a kézilabdát. Van kapcsolat a két intézmény között?
Most hat gyereket adtunk, ők ott folytatják a tanulmányaikat és a kézilabdát. Az alsóörsi iskolában minden kézilabdásról gondoskodni kell, hogy hova megy továbbtanulni. Nem lesz mindenki NB I-es játékos, mert nem vagyunk csodatévők, de mehetnek Veszprémbe, Füredre, Csurgóra, Budapestre, Szegedre. Segítjük őket tanácsokkal, hogy oda menjen, ahol több lehetőséget kap akár beállóként, akár átlövőként, akár kapusként. Ha a jobb csapatnál hatodik beálló lenne a sorban, akkor menjen inkább a gyengébb csapathoz, ahol kevesebb beálló van, mert akkor több lehetősége lesz meccsen játszani. Most már minden iskolában jó szakemberek vannak. Egyébként minden évben megy továbbtanulni gyerekünk a pápai református gimnáziumba is.
Az a tíz év, amit egyházi fenntartású intézmény igazgatójaként töltött el, mindig napfényes volt?
Az első három évet nem volt egyszerű túlélni, mert a fenntartó részéről olyan elgondolásokat és magatartást kellett elviselni, ami megpróbálta a türelmemet. De tudtam, hogy nekem van igazam, amikor az iskolát védtem. Később a lelkészváltás igazolt is. A vezetőnek, legyen iskola vagy gyülekezet élén, nem szabad megkeverednie a hatalomtól. De hát, ahol van fény, ott van árnyék is, nem kell belőle túl nagy ügyet csinálni! Reméljük, sikeres lesz most az igazgató váltás is, és az iskola érdekét szolgáló jó dolgok megmaradnak. Minden tapasztalatomat megosztottam Török Tamás igazgató úrral, mert azt szeretném, ha ez a szekér ugyanúgy tudna haladni. Egyszerűen és világosan elmondtam, hogy jó szónokok a református lelkészek, aki utánuk akar szólni, az jól szedje össze a gondolatait, vagy ne is álljon neki! Az igazgató bármikor megszólal, az olyan, mintha kollokviumot vagy szigorlatot csinálna, és ezeknek jól kell sikerülniük, mert különben nem lesz eredményes az iskola. Továbbá fontos jó kapcsolatot ápolni a települési önkormányzattal.
Nyugdíjba vonulását elismerő díjak kísérték. Milyen érzés volt így letenni a lantot?
Arra a díjra vagyok a legbüszkébb, ami mögött egy közösségnek az elismerése áll. Az csak az igazgató szerencséje, hogy éppen ő veheti át. Az egyik ilyen, hogy örökségdíjas az iskola a faluban folytatott kulturális tevékenysége miatt. A másik pedig az Imre Sándor díj, amit évente egyszer egy embernek ítélnek oda a református egyházban. Nagyon-nagy dolog felnőtt konfirmáltként megkapni ezt a díjat. Nyilvánvaló nem egymagam érdemeltem ki, hanem ebben benne van az összes alsóörsi református és még az egyházmegye is. Büszke vagyok rá, mert egyfajta megkoronázása ez a pedagógusi és igazgatói pályámnak. Azt kívánom minden pedagógusnak, hogy szépen és elegánsan tudjon elmenni nyugdíjba, ne megkeseredetten. Kényesen ügyeltem arra mindig, hogy minden kollégám, aki az igazgatóságom idején ment nyugdíjba, az iskolai közösség előtt megkapja a gratulációt és laudációt. Őszinte vagyok: nekem már elég az ünneplésemből. Jól esik, de nem ezért tettem. Az volt a célom, hogy úgy mehessek nyugdíjba, hogy Alsóörsön bármikor végig tudjak menni az utcán.
Nem Alsóörsről származik, nem Alsóörsön lakik, mégis azt mondják Károlyról, hogy igazi alsóörsi patrióta. Így is érzi ezt?
Én Alsóörsbe beleadtam a szívemet, az időmet és a fiatalságomat. Mindent. Mert jól éreztem itt magamat, és azt akartam, hogy a gyerekek, a szülők és a kollégák is érezzék jól magukat. Ezért minden nap meg kellett harcolni. Nem elég kijelenteni, hanem ki kell találni, miként lesz jobb a gyerekeknek.
Milyen hobbija van?
Futballoztam és atléta voltam, de harminc éve szerelmes lettem a teniszbe. Mai napig egy héten háromszor játszok, bár a lábaim már nem annyira bírják. Főleg akkor fájnak, amikor veszítek. Már az utcán tudják, hogy veszítettem, mert akkor lassan megyek. Én nem lettem milliomos, de gazdag ember lettem, mert évente elolvasok tizenöt könyvet. A tavalyi év volt a csúcs, akkor huszonkét kötetet olvastam el. Gazdag vagyok azért is, mert van egy feleségem, két fiam és három unokám.
Ténylegesen nyugdíjba tud vonulni a gyerekek közül?
Nem, már most hiányzik, azért vagyok itt.
Pedagógus gyakran tesz fel kérdést. Vállalja a fordított esetet, és válaszol néhány villámkérdésre?
Persze!
Kaptató vagy lejtmenet? Lejtmenet.
Dávid király vagy Dániel próféta? Dávid király.
Salakos vagy műfüves? Salakos.
Piknik vagy bográcsozás? Piknik.
Bibliaolvasás vagy Biblia felolvasása? Bibliaolvasás.
Kötélmászás vagy távolugrás? Távolugrás.
Körömszakadtig ragaszkodás vagy kompromisszumkötés? Kompromisszumkötés.
Újkenyér vagy újbor ünnepe? Újkenyér.
Strand vagy lovarda? Strand.
Gyerekzsivaj vagy csend? Gyerekzsivaj.
Köszönöm a beszélgetést! Kívánom, hogy hosszú nyugdíjas évei alatt minél többször legyen lehetősége teniszütőt ragadni, könyvet olvasni, templomba menni, legfőképpen pedig az alsóörsi református iskolába örömmel belépni.