Majd két hete már látjuk-halljuk, mi történik Ukrajnában. A mi Ukrajnával, vagyis Kárpátaljával közös rövid kis határszakaszunk igazán nem nagy, mégis özönlenek a menekültek a háború borzalmai elől. És bármilyen csodálatos és tiszteletre méltó, ahogy Magyarország, a segélyszervezetek, az önkéntesek, az adakozók próbálnak helyt állni, segíteni ebben a helyzetben, mégsem tud ez megoldás lenni az egész háborús konfliktusra, iszonyatra.
Talán nem vagyok egyedül, aki napok óta és egyre inkább azt üvölti belül, hogy legyen már vége!!! Mi lehet gyógyír a sok kicsi gyerekkel, akár várandósan menekülő asszonyok, idős emberek, szétszakított családok, semmivé lett életek nyomorúságára? Semmi!
Illetve nyilván a részvéttel teli és leleményes és fáradhatatlan segítségnyújtás válasz lehet. A „színes angyalok”, akikről legutóbb írtam. Mi mindannyian ilyen módon adhatunk választ a magunk életéből, erejéből, lehetőségeiből.
De mi a válasz arra a mostanság sokszor pökhendiséggel vagy éppen fájdalmas váddal feljövő kérdésre, hogy: Hol van Isten?!
Szerintem ez a kérdés abszolút jogos!
„Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!
2. Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat…
3. Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
4. Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon… Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.
5. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
6. Ne ölj!
7. Ne paráználkodj!
8. Ne lopj!
9. Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
10. Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!”
Teljesen és abszolút jogos, amikor Isten a mi emberi önteltséggel – mészárlásokkal, irigységekkel, önzésekkel, hatalomvággyal, gyűlöletekkel és kegyetlenséggel teli történelmünkre nézve felteszi a kérdést a szabad akaratot kapott embernek: HOL VAGYOK???
És röhejes, szánalmas, vérlázító és ostoba, istentelen a számonkérő ember, aki a fenti szent 10 Igére, élettanácsra tesz magasról, és azt mondja:
Nincs is Isten! A Biblia egy mesekönyv! Jó, lehet, hogy vagy, de le van … magasról, mert én, ÉN tudom, hogy mit akarok az életemmel, a közösségeimmel! Ne szólj bele a mindennapjaimba, az énlátásomba, a párkapcsolataimba – úgy szeretek, ahogy akarok! – a döntéseimbe, az időbeosztásomba, a családom dolgaiba, a boldogulásomba, még a szóhasználatomba se, na majd még csak az kéne!!
Ne akarj megszólalni a társadalomban, a politikában, a nemzetek és országok és a föld lakott népe ügyében! Nem rád tartozik, ez túl van a magánügyön. Majd mi, emberek, haladó civilizációk, fejlett kultúrák, hiper-demokratikus-liberális össztársadalom megoldjuk!
És mindezek után, mikor nem működik a döntés, a megoldás, és az ősi méreg mégiscsak ömlik, a lét pusztul, az ember újra és mindig embert öl, a kegyetlenség és önzés az égig csap – és közben a píszí emberi önértelmezés az „ember alapvetően jó, csak a körülmények ugyebár, meg még nem mindenütt, de mi majd…” ópiummámorában döglődik – képes feltenni azt a kérdést, hogy hol van Isten. Ebben a háborúban.
Sehol! Nincs ott abban, ahogy emberek egymást ölik, akár ukránok oroszokat vagy oroszok ukránokat. Putyin mostani kérlelhetetlen brutalitásában vagy akár nyolc-tíz éve a kisebbségek ellen Kelet-Ukrajnában. Nincs ott abban, ahogy az USA vagy szegény Nyugat-Európa játszmázik, és cinikusan önző pollkorrekt döntéseket hoz ezrek életének rovására.
Hol van Isten? Kedves mai, számonkérő, istentelen ember…
A mindennek ellenére még mindig élő teremtettségben ott van a Gondviselő Atya. A bűnös ember iránti szerelmében keresztre menve ott van a Fiú, Aki eljön majd ítélni és véget vetni ennek a nyomorult véges valóságnak. És bennünk, akik – nem jobbak, kiválóbbak vagyunk, csak – még/már és egyáltalán hinni tudunk, ott van a Szentlélek.
Amúgy ezt a kérdést jellemzően nem az Övéi szokták leginkább feltenni. Nekünk Jézus megmondta, hogy „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek…” „ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”
