Imádkoztam már egy-két érdekes helyzetben. Egyszer Sátoraljaújhelyen tartottunk imasétát és imádkoztunk mindenért és mindenkiért, akit és amit csak a helyzet adott. De volt zárt osztályos élményem is, ahol könnyű volt levetni a gátlásokat, amikor a látogatott arra kért, imádkozzunk a kórterem társasága ellenére is, hiszen, ha már a zárton van az ember, kit érdekel, ki nézi hülyének. De telefonon azt hiszem, most először imádkoztam.
Az eset igen hiteles, hiszen egy több nemzetre kiterjedő békéért hirdetett imahadjáratról készültem interjúzni az egyik magyarországi koordinátorral. Azt mondja, mondjunk el egy Mi Atyánkot azokért, akik majd olvassák az írást, hogy meginduljon a szívük Isten felé. És milyen jó ez így, ha a színfalak mögött ugyanúgy ima van, mint a színfalak előtt a reflektorfényben. Hiteles. És milyen jól esett, hogy a katolikus megfogalmazás ellenére (Mondjunk egy Mi Atyánkot valamiért…) az ökumenikus verziót mondta velem a vonalban Frikk József szombathelyi testvérem az Úrban. Hirtelen jött imaközösség volt ez, váratlan és mégis jóleső, egy világi szerkesztőség kellős közepén.
De hogy arról is beszámoljak, mi is az apropó: Nagyboldogasszony napján, hétfőn kezdetét vette egy ökumenikusan nyitott hathetes tematikus „imahadjárat” a békéért. Hogy szerencsés megfogalmazás-e a hadjárat, azt mindenki döntse el maga, de két dolog nagyon megfogott a mozgalommal kapcsolatban.
Az egyik, hogy katolikus hagyományt elevenít fel, Szent Mihály böjtjét. Assziszi Szent Ferenc, akit mi protestánsok is kissé a miénknek és előreformátornak tartunk jobb napjainkon, Nagyboldogassszony napjától Szent Mihályig intenzíven böjtölt a világtól elvonulva és a hagyomány szerint ekkor kapta meg a stigmákat, Krisztus sebeinek az ajándékát. Végre valami nem csak úgy, mert valaki azt mondta, hanem van mögötte gondolat, hogy miért pont addig és úgy. Bár az amerikai karizmatikus katolikus közösségek kapták fel újra Szent Mihály böjtjét a közelmúltban, a konkrét imaszándék és tematika már Magyarországon társult hozzá. Ugyanakkor horvát, lengyel és szlovén keresztények is részt vesznek a könyörgésben.
A másik ami tetszik, hogy koncentrikus körökben gondolkodik a tematika (https://ih-hu.webnode.hu/) . A saját szívünk békéjétől indul a legnagyobbak, Európa és a világ békéje felé a hetek során az imádság, melyhez sorvezetőt, gondolatokat is küldenek hetente, sőt szerda esténként online közösségre is lehetőséget biztosítanak a szervezők. – Ha valami változást akarunk elérni, azt magunkon kell elkezdeni – mondja József – Szárovi Szent Szeráfim szavai szerint nyerd meg a lelked békéjét, és ezrek üdvözülnek körülötted! Fontos azt elmondani viszont, hogy ez a béke nem egy jó érzés, hanem a szív Isten iránti nyitottsága. Ha közte és köztem akadály van – márpedig az egyféle lehet mindössze: a bűn – akkor azt megbánom.
A család, a kisebb közösségeink következnek a további hetekben, míg el nem érünk a saját nemzetünk, Európa, és a világ sorsáig. – Ezek akkora falatok, hogyha innen indulnánk, akkor az emberek elkezdenének kételkedni, van-e értelme az imáiknak egyáltalán. Viszont így mindig picivel tágítva a kört, mintha egy létrán másznánk fel: imádkozunk előbb kicsiért, kérünk és kapunk, megtapasztaljuk a hatását, és így merünk többet, nagyobbat is kérni, előhozni.
Aki tudja, az imádságát böjttel is kiegészítheti. – Van, hogy Isten visszadobja nekünk a labdát, és megkérdezni, mennyire akarod? A böjt erre egy válasz lehet: annyira akarom, hogy áldozatot is vállalok érte. Nem Istennek van szüksége a böjtünkre, hanem hogy a mi szívünk keménységét áttörje.
Azt hiszem, amikor bármelyik híroldalt megnyitva, ma csupa kétségbeejtő találgatással találkozunk a jövőt illetően, nagyon nagy segítséget jelenthet az imaéletünket a félelem helyett a békére és az azért való küzdelemre irányítani, belekapaszkodni Isten ígéreteibe.
– Forrong a világ, nem csak a szomszédban, de konfliktusban áll Kína és Tajvan, Szerbia és Macedónia, vagy a két Korea is. – mondja a koordinátor – Annyi tömegpusztító fegyver áll rendelkezésre, melynek negyedével ki lehet pusztítani a világot. Fontos a mi imaközösségünknek az is, hogy felkiáltójel legyen: jé, nem mindenben értenek egyet, de tudnak együtt közösen kiállni Isten elé és a világ elé egy célért, nem ölik egymást. Prohászka püspök gondolata lehet a válasz szívünk félelmeire: Hiszek a szeretet végső győzelmében!
