Megértettük

Miért szükséges nyaralni?

Minden évben eljön az az idő, amikor az emberek kiveszik a szabadságukat, és elmennek pihenni hol ide, hol oda. Nem mindenki azért nyaral, hogy az otthonmaradók előtt fel tudjon majd vágni vele, hogy hol is volt. (Visszacseng a fülemben egy kabaré jelenet, ahol az egyik fél így dicsekedett: „Voltunk mi már Görögbe, Törökbe, meg voltunk mi már mindenféle „be”-be”. És akkor még a „ba”-król nem is beszéltünk pl. Olaszba, Franciába stb.). Akinek nem adatik meg a külföldi kiruccanás lehetősége, az pedig sárgul az irigységtől! Pedig nem kellene, hogy ez így legyen. De miért is nem tudunk örülni a másik örömének? Mert emberek vagyunk! Pedig az irigykedőnek semmivel sem lesz jobb a sorsa, ha utálja azt, aki valamilyen gyönyörű helyen nyaralt. A nyaralás számomra csak akkor igazán jó és pihentető, ha van kivel megosztani annak minden élményét és örömét. Teljesen mindegy, hol vagyunk, ha nincs hozzá társunk, akkor csak magányosan, idegenként kóborolunk az utcákon. Van, akivel még olykor veszekedni is jó a váratlan helyzetekben, csak ott legyen a közelünkben.

Miért is fontos nyaralni, pihenni?

Nagyon egyszerű erre a felelet: az ember nem gép, ezért időt kell adni a szervezetünknek, hogy regenerálja magát. Itt jegyezném meg, hogy még a gépeknek is szükségük van karbantartásra. Arról már nem is beszélve, hogy még az Úr is megpihent a hetedik napon a teremtés után.

De mit is kell kipihennünk?

 Van fizikai és van lelki elhasználódás a napi taposómalomban. Hogy melyik végzi a nagyobb mértékű rombolást az ember közérzetében, egészségében, arról ki-ki aszerint nyilatkozik, hogy mitől szenved éppen a legjobban. Van, amikor nagyon betelik a pohár. Mindenkinek a saját baja a legnehezebben elviselhető. Testünk fizikai kizsigerelésének pusztítása talán gyorsabb és látványosabb, mint a léleké, de a stressz „áldott” hatása is gyakran vezet fizikai tünetekhez.

Mit kell még kipihenni? Például a hivatalok, a szolgáltatók packázásait. A minap net és TV szolgáltatót szerettünk volna váltani, mivel a mi kis országunkban bevett szokás, hogy aki marad, azt hűségéért díjemeléssel „jutalmazzák”. Az eredeti szolgáltatónk felülírta eddigi tudásomat, mivel náluk az év csupán 11 hónapból áll, már ami hűség kedvezmény illeti. (Szerződj egy teljes évre, de kedvezményt csak 11 hónapra kapsz!) Eleve megfontolt, racionális típus vagyok, szeretem alaposan megnézni, kiszámítani, írásba foglalni, összehasonlítani a felmerülő lehetőségeket. Így utána jártunk a szolgáltatóváltás minden lépésnek, ami igazán nem tűnt túl bonyolult feladatnak. Hiszen a „B” cégnek leányvállalata az a „A” cég, akivel eddig szerződésben álltunk. Az „A” cégnél felmondtuk a szerződést, és arra kaptunk ígéretet és értesítést is, hogy másnap az „B” cég szerelője az „A” cég szerelőjével együtt beköti a netet és a tévét. („B” cég ugyanis „A” cég hálózatán adja a netet, érdekes módon olcsóbban, mint a másik.)

Az ominózus nap előtt számos SMS-ben és e-mailben értesítettek bennünket, hogy mikor is történik a bekötés. A tévészerelő ki is jött, de egy kis buherálás után közölte, hogy nincs szabad ér az oszlopon, ő ezért tehetetlen, és most nem tudja bekötni a TV-t. De megnyugtatott bennünket, hogy jelenti a problémát, és nem lesz gond, rövidesen orvosolják a helyzetet. Mivel egy csomagban rendeltük a netet és a TV-t, a netszerelő az „A” cégtől ki sem jött, persze erről nem szólt nekünk senki. A „B” cég ügyfélszolgálata telefonon a komolyzenei műveltséget fejleszti csupán, elérni senkit sem lehet. De azt még bele csicseregte a gépi hang a fülünkbe mentő ötletként, hogy a neten is lehet panasszal élni. Ja, persze, ha volna netünk!

Nagy előnyünk, hogy Győrben lakunk, és tőlünk „csak” 5 km-re van egy ügyfélszolgálati iroda. Panaszunkat nyugtázták, és ígéretet tettek a net másnapi bekötésre. A csodák az ilyen szolgáltatói ügyintézésben egyáltalán nem jellemzők, és sajnos ez az eset sem jelentett kivételt. Másnap ismét, kicsit már lilább fejjel ott voltunk a helyi ügyfélszolgálatnál. Mikor kerestem a tegnapi ügyintézőt, kapásból le is tagadták, hogy ilyen személy nem is dolgozik náluk. A színskálán kettővel lilábbra váltott a fejem, és elkértem a panaszkönyvet, hogy megörökítsem a tortúránkat. Úgy látszik, hogy az írásnak még mindig nagyobb hatalma van a szóhoz képest, mert a következő nap az egyik vezető hatására kijött a netszerelő, és 2 egész perc alatt felrakta az új modemet a falra. Ebben nincs semmi túlzás, mert anno ő volt az a szerelő, aki – amikor ideköltöztünk pár éve – kiépítette a helyet az „A” cég jóvoltából, és most mindössze 2 db kábel összedugása volt az feladata. Mindennek a hétfői lemondás után kedden kellett volna teljesülni, de végül a bonyolult művelet eltartott csütörtökig. No, de végre megvan, és ez a lényeg ☺. Persze a TV bekötésről azóta sincs semmi hír. (Már több mint 2 hete!) Ez csak egy a hivatali vagy éppen szolgáltatói packázások közül, amit szintén ki kell pihenni.

Sajnos vannak ennél sokkal rosszabb visszaélések is nemcsak az időnkkel, hanem pszichénkkel is. Gondoljunk csak bele, hogy mit érez egy olyan ember, akinek több mint 3 évet kellett alapból várni egy műtétre, és az előjegyzés dátuma is már vagy fél éve lejárt. Vajon szólt valaki a betegségnek, hogy tartson szünetet, és ne rontsa tovább ennek az embernek az egészségét. Arról nem is beszélve, hogy hogyan lehet bármit is előre tervezni, ha nem tudhatja, hogy mikor is jön a behívó. Mert akkor ugye azonnal kell ugrani. Ha nem is mindig a műtétre várás, de bármilyen szakorvosi vizsgálatra történő bejutás szintén nem egyszerű mutatvány. No, ezt is ki kell pihenni. Ha még tudjuk. (Feleségem említette a múltkor, hogy olyan valakit temetett, akinek jövő januárra lett volt időpontja a kardiológiára, mert elvitte a szíve.) 

Hányszor ígérgetik különböző platformokon, hogy majd visszahívnak, felkeresnek, meg ez lesz, meg az lesz, amiből sohasem lesz semmi, és ezt az ígérgetők is pontosan tudják.

Mi meg várunk, idegeskedünk, szabadságot veszünk ki, mert felülünk a hitegetésnek. Ha meg számon merünk valakit kérni, akkor természetesen még a másiknak áll feljebb, vagy meghallgathatunk egy igazán friss, ropogós kifogást. A legjobb esetben az ígérgető max. azt mondja, hogy bocsánat. De az is lehet, hogy ő tolja fel az orrát, és azt mondja, hogy ha nem tetszik, keress más szakit a feladatra. Könnyen megteheti, keresleti piac van. (Valamire való szakikból meg hiány!) 

Mennyivel egyszerűbb és jobb lenne az életünk, ha csak olyat ígérnénk meg, amit be is tudunk tartani. Nem játszanánk egymás idegeivel, és nem rabolnánk feleslegesen a másik idejét, mert nem hiszem, hogy ehhez bárkinek is joga volna.

Ráadásul a Szentírásban is ott van: “Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” Mt. 5:37

Ne tegyük egymás napjait tönkre, mert ebben az „össznépi társasjátékban” az ígérgető is hamar átkerülhet a másik oldalra, és persze ilyenkor ő is méltatlankodik, és elfelejti saját, másoknak be nem tartott ígéreteit. Sajnos már össze sem tudjuk számolni, hogy mennyi időt rabolunk el egymástól, és mennyi stresszt okozunk felebarátainknak.

Ezek után a konkrét példák után visszatérek a nyaraláshoz. Nos, ezeket is mind ki kell pihenni, jó és fontos ezektől, ha csak pár napra is, de eltávolodni. És nem szabad félvállról venni a kérdést, mert az egészségünk a tét, amit nem lehet pénzben kifejezni.

Egyébként a nyaralást illetően a pénz nem lehet kifogás, mert egy-egy könnyed séta, egy jó beszélgetés mindenkinek bele kell, hogy férjen a büdzséjébe.