Tudom, hogy vannak a cégeknek logóik és jelmondataik, mindig is voltak, már a középkori műhelyek fölött is ott lógtak a cégérek. Nem szoktam figyelni ezekre a szövegekre, átsiklik a szemem felettük, ezért is döbbentett meg a minap egy dm-es bevásárlótáska.
Valamiért beugrottam az egyik üzletükbe, vettem pár dolgot és egy ilyen kisebb papírtasakot is. Otthon láttam rajta a feliratokat, különböző nyelveken. A magyar „itt vagyok önmagam”-on csak mosolyogtam, na, szép kis önismeret és identitástudat – egyenesen egy drogériából! De németül olvasva mellbe vágott a „hier bin ich mensch”, és a sokféle szláv szövegből is elém ugrott a cselovek…
Mi van?? Itt vagyok ember?!? A dm-ben? Egy üzlethálózat vallja magáról, hogy emberré tesz?
Lehet, hogy a Kedves Olvasó most mulat eddigi tudatlanságomon, hiszen a lassan ötven éve létező cég kezdettől fogva használja a jelmondatot: „Hier bin ich Mensch, hier kauf’ ich ein”. Nos, én most csodálkoztam rá erre a modernkori groteszk antropológiára.
Tovább gondolkodva és rákeresve a neten az egészre, érdekes dologra bukkantam. Szembejött velem Johann Wolfgang von Goethe maga és a kedves Faust doktor! Kiderült, hogy a híres drámában, mégpedig a városkapu előtti jelenetben elhangzó monológ végén mondja Faust: „Hier bin ich Mensch, hier darf ich sein”. (Jékely Zoltán fordításában: „Ez már falusi sürgés-forgás, valóságos parasztmennyország. Apraja-nagyja mind örül: Hadd éljek én itt emberül!”)
Napuffneki! Götz Werner úr, aki Németországban alapította a céget és nem sokkal később Ausztriában is terjeszkedni kezdett, nemes egyszerűséggel fogta Goethe mondatát és csavart rajta egyet. Ez egy a német nyelvterületen annyira közismert, minden iskolai irodalomórán elővett idézet, mint nálunk mondjuk a „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!”
El is méláztam azon, hogy mi lenne, ha a hazai üzlethálózatok ilyen módon nyúlnának hozzá magyar irodalmunk közismert részeihez. Például: Talpra magyar! Hí a haza: Reál, Coop vagy a CBA! Vagy mondjuk: Áldjon vagy verjen sors keze, itt lenned s venned kell! (Most azonnal mindenkitől bocsánatot kérek! ☺)
Nekem az egész annyira tragikomikus. De úgy látszik, a hetvenes évek óta senkinek a szeme sem rebben. A mi esetünkben ez még érthetőbb, hiszen a magyar fordítás egy szelídített változat („Itt vagyok önmagam, itt vásárolok” – a kétezres évek első változata még inkább: „Mert itt érzem, hogy fontos vagyok”), és nem is jut eszünkbe a német költőóriás nagy műve. De hogy a német ajkúak sem akadnak fenn rajta?
Amúgy ha jobban belegondolunk, nem is annyira sántít az idézés. A goethei városkapu előtti vásári forgatag önfeledt öröme ma a shoppingolásban, plázázásban, vásározásban ölt testet. És adja a mai embernek is ezen önfeledten-öntaláló, szórakozva-önjutalmazó identitás-illúzióját. Ezt hívjuk fogyasztói társadalomnak. Hol van már a „Cogito ergo sum”? Immár: Commercor ergo sum!
És itt a dm-ben legalább őszintén kimondják az önámítást: ettől vagyok, ettől érzem magam értéknek, embernek. Értékel az értékesítő. Ha van vásárlóerőm, akkor megkapom érte a barátias légkört, az egészségtudatos életérzést, a kiváló és szakképzett kiszolgálást, a környezetkímélő hozzáállást, a széles kínálatot… – legalábbis a dm hivatalos szövege szerint.
Embervoltunk görcsös keresése nem véletlen. Isten bús „Ádám (=ember), hol vagy?”-ára felelnek bennünk hangos szívverések. A bűneset utáni ember hajszolja öntudatlanul is kétségbeesetten az igazi emberi voltát, pedig az megvásárolhatatlan és kiérdemelhetetlen. Mert a Teremtő ajándéka.
Akkor is, ha elvesztegetett, összetört, megromlott. Visszakapható! És nem kell érte venni vagy tenni – kár is erőlködni – „csak” hinni. Az Emberfiában, Jézus Krisztusban. Abban, aki az „Ádám, hol vagy?”-ra az egyetlen érvényes válasz, akire ezért még a Pilátusból kiszóló prófétai Lélek is így mutat rá: Ecce homo! – íme az EMBER…
Hinni abban, hogy a megváltottságom és Jézushoz tartozásom, a kereszténységem az egyetlen elvehetetlen és örökké érvényes identitásom. „Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek.” (Ézs 43,3-4)
